„Fizikai Nobel-díj” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2011. október 29., 22:11-kori változata

A fizikai Nobel-díjasok listája

Fizikusok Nobel-díjai más területen

Kémiai Nobel-díjat kaptak a fizikusok közül 1908-ban Ernest Rutherford, 1922-ben Francis William Aston, 1936-ban Peter Debye.

Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott Békésy György biofizikus 1961-ben.

Nobel-békedíjat kapott Andrej Dmitrijevics Szaharov 1975-ben.

2011–2020

2011 Saul Perlmutter (USA), Brian P. Schmidt (USA) és Adam Riess (USA): „a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.” (Megjegyzés: ezt magyar csillagászok évekkel korábban kimutatták^[1])

2001–2010

2010 Andrej Konsztantyinovics Geim (Oroszország/Hollandia) és Konsztantyin Szergejevics Novoszjolov (Oroszország/Egyesült Királyság): „A kétdimenziós anyaggal, a grafénnel kapcsolatos úttörő kísérleteikért.”

2009 megosztva

Charles Kao (Kína/Egyesült Királyság):"az optikai kábelen történő kommunikáció alapjainak kidolgozásáért."

Willard Boyle (USA) és George Smith (USA):"a képalkotásban új távlatokat nyitó CCD-érzékelő fejlesztéséért."

2008 megosztva

Yoichiro Nambu (USA):"a spontán szimmetriasértés mechanizmusának felfedezéséért"

Kobajasi Makoto és Maszkava Tosihide (Japán):"mert megsejtették, hogy legalább három kvarkcsalád létezik a természetben."

2007 Albert Fert (francia) és Peter Grünberg (német): „az óriás mágneses ellenállás felfedezéséért.”

2006 John Mather (USA) és George Smoot (USA): „a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás feketetest-formájának és anizotrópájának felfedezéséért.”

2005 Roy Glauber (USA): „az optikai koherenciával kapcsolatos kvantumelmélet továbbfejlesztéséért”

John Hall (USA), Theodor Hänsch (Németország)

„a lézeralapú preciziós színképelemzés kifejlesztésében való közreműködésükért”

2004 David Jonathan Gross (USA), David Politzer (USA), Frank Wilczek (USA): „az erős kölcsönhatás elméletében jelenlévő aszimptotikus szabadság felfedezéséért”

2003 Alekszej Abrikoszov (Алексей Алексеевич Абрикосов) (Oroszország), Vitalij Ginzburg (Виталий Лазаревич Гинзбург) (Oroszország) és Anthony James Leggett (Egyesült Királyság): „a szupravezetés és a szuperfolyékonyság területén végzett úttörő munkáért”

2002 Raymond Davis Jr. (USA) és Kosiba Maszatosi (Japán): „az asztrofizikában elért úttörő eredményeikért, különös tekintettel a kozmikus neutrínók észlelésére”

Riccardo Giacconi (USA)

„az asztrofizika területén végzett úttörő munkáért, amely kozmikus röntgenforrások felfedezéséhez vezetett”

2001 Eric Allin Cornell (USA), Wolfgang Ketterle (Németország) és Carl Edwin Wieman (USA): „alkáliatomokból álló higított gázokban Bose-Einstein-kondenzátum előállításáért, és a kondenzátum tulajdonságainak korai tanulmányozásáért”

1991–2000

2000 Zsoresz Ivanovics Alfjorov (Жорес Иванович Алфёров) (Oroszország) és Herbert Kroemer (Németország): „félvezető heterostruktúrák kifejlesztéséért a nagysebességű- és optoelektronika számára”

Jack Kilby (USA)

„az integrált áramkörök feltalálásában való munkájáért”

1999 Gerardus ’t Hooft (Hollandia) és Martinus Veltman (Hollandia): „az elektrogyenge kölcsönhatás kvantumszerkezetének tisztázásáért” (alapvető kölcsönhatások)

1998 Robert Laughlin (USA), Horst Störmer (Németország) és Daniel Chee Tsui (USA): „a kvantumfolyékonyság új formájának részben töltött gerjesztésekkel történő felfedezéséért”

1997 Steven Chu (USA), Claude Cohen-Tannoudji (Franciaország) és William Daniel Phillips (USA): „az atomok lézerfénnyel történő hűtés és csapdázás módszerének kifejlesztéséért”

1996 David Morris Lee (USA), Douglas Dean Osheroff (USA) és Robert Coleman Richardson (USA): „a hélium-3 izotóp alacsony hőmérsékleten létrejövő szuperfolyékony tulajdonságának felfedezéséért”

1995 „a leptonfizikához való úttörő kísérleti hozzájárulásukért”

Martin Lewis Perl (USA)

„a tau-lepton felfedezéséért”

Frederick Reines (USA)

„a neutrínó detektálásáért”

1994 Bertram Neville Brockhouse (Kanada) és Clifford Glenwood Shull (USA): „a kondenzált anyagok vizsgálatára szolgáló neutronszórás technikájának felfedezéséért”

1993 Russell Hulse (USA) és Joseph Taylor Jr. (USA): „egy kettőscsillag rendszerben lévő pulzár felfedezéséért, mely lehetőséget adott a gravitáció tanulmányozására” (gravitációs hullám)

1992 Georges Charpak (Franciaország): „részecskedetektorok ki- és továbbfejlesztéséért, különös tekintettel a többszálas proprocionális kamrára (1968)”

1991 Pierre-Gilles de Gennes (Franciaország): „az egyszerű rendszerek rendezettségi jelenségeinek tanulmányozására kifejleszetett eljárásáért, melyet általánosítva az anyag összetettebb formáinak – például folyadékkristályok és polimerek tanulmányozására is használni lehet”

1981–1990

1990 Jerome Isaac Friedman (US), Henry Way Kendall (USA) és Richard Edward Taylor (Kanada): „az elektronnak a protonon és a kötött neutronon történő mélyen rugalmatlan szórásával kapcsolatos úttörő kutatásaikért, amelyek rendkívül fontossá váltak a részecskefizika kvarkmodelljének fejlesztésében”

1989 Wolfgang Paul (Németország) és Hans Georg Dehmelt (USA): „az ioncsapda technika kifejlesztéséért”

Norman Foster Ramsey (USA)

„a szeparált oszcillátormezők módszerének kifejlesztéséért, és alkalmazásáért a hidrogénmézerben és más atomórákban”

1988 Leon Max Lederman (US), Melvin Schwartz (US) és Jack Steinberger (US): „a neutrínónyaláb módszerért és a müonneutrínó felfedezésével a leptonok dublet szerkezetének kimutatásáért” (kétneutrínó-kísérlet)

1987 Johannes Georg Bednorz (DE) és Karl Alex Müller (CH): „a kerámiákban történő szupravezetéssel kapcsolatos úttörő felfedezéseikért”

1986 Ernst Ruska (DE): „az elektronoptikában végzett alapvető munkájukért, és az első elektronmikroszkóp megépítéséért”

Gerd Binnig (DE) és Heinrich Rohrer (CH)

„a pásztázó alagútmikroszkóp kivitelezéséért”

1985 Klaus von Klitzing (DE): „az úgynevezett kvantumos Hall-effektus felfedezéséért”

1984 Carlo Rubbia (Olaszország) és Simon van der Meer (Hollandia): „a gyenge kölcsönhatást közvetítő W és Z részecskék felfedezéséhez vezető nagy projektben való jelentős szerepükért”

1983 Subrahmanyan Chandrasekhar (USA): „a csillagok szerkezetének és fejlődésének megismerésében fontos fizikai folyamatok elméleti vizsgálataiért”

William Alfred Fowler (USA)

„azoknak a magreakcióknak elméleti és kísérleti vizsgálatáért, melyek a világegyetem kémiai elemeinek felépülésében jelentősek”

1982 Kenneth G. Wilson (USA): „a fázisátalakulásokkal kapcsolatos kritikus jelenségekre vonatkozó elméletéért”

1981 Nicolaas Bloembergen (USA) és Arthur Leonard Schawlow (USA): „ a lézerspektroszkópia kidolgozásához való hozzájárulásukért”

Kai Manne Siegbahn (Svédország)

„a nagy felbontású elektronspektroszkópia kidolgozásához való hozzájárulásukért”

1971–1980

1980 James Cronin (USA) és Val Fitch (USA): „alapvető szimmetriaelvek sérülésének felfedezéséért a semleges K-mezon bomlásában”

1979 Sheldon Glashow (USA), Abdus Salam (Pakisztán) és Steven Weinberg (USA): „az elemi részecskék között ható egyesített gyenge és elektromágneses kölcsönhatás elméletéhez való hozzájárulásukért, beleértve többek között a gyenge semleges áramok előrejelzését” (elektrogyenge kölcsönhatás, alapvető kölcsönhatások)

1978 Pjotr Kapica (Пётр Леонидович Капица) (Szovjetunió): „alapvető találmányaiért és felfedezéseiért az alacsony hőmérsékletek fizikája területén”

Arno Penzias (USA) és Robert Woodrow Wilson (USA)

„a kozmikus mikrohullámú háttérsugárzás felfedezéséért”

1977 Philip Anderson (USA), Nevill Mott (Egyesült Királyság) és John H. van Vleck (USA): „a mágneses és rendezetlen rendszerek elektronszekrezetére vonatkozó elméleti vizsgálataikért”

1976 Burton Richter (USA) és Samuel C. C. Ting (USA): „egy új típusú nehéz elemi részecske felfedezésében végzett úttörő munkájukért” (J/pszi mezon, c kvark)

1975 Aage Niels Bohr (Dánia), Ben Roy Mottelson (Dánia) és James Rainwater (USA): „a kollektív magmozgás és az egyes részecskék mozgása közötti kapcsolat közötti kapcsolat felfedezéséért, és az ezen alapuló atommagszerkezet elméletnek kidolgozásáért”

1974 „a rádióasztrofizika terén elért úttörő kutatásaikért:”

Martin Ryle (Egyesült Királyság)

„a megfigyeléseiért és fejlesztéseiért, különösképp az apertúra szintézis technikájáért”

Antony Hewish (Egyesült Királyság)

„a pulzárok felfedezésében játszott meghatározó szerepéért”

1973 Leo Esaki (USA): „a félvezetőkben lezajló alagút-jelenségekkel kapcsolatos felfedezéseikért”

Ivar Giaever (USA)

„a szupravezetőkben lezajló alagút-jelenségekkel kapcsolatos felfedezéseikért”

Brian Davon Josephson (Egyesült Királyság)

„az alagút-akadályon átfolyó szuperáram tulajdonságainak előrejelzéséért, különös tekintettel a ma Josephson-effektusnak nevezett jelenségekre”

1972 John Bardeen (USA), Leon Neil Cooper (USA) és Robert Schrieffer (USA): „a szupravezetés jelenségeinek együtt kifejlesztett elméletéért, amelyet BCS-elméletnek (Bardeen-Cooper-Schrieffer elméletnek) is neveznek”

1971 Gábor Dénes (Magyarország, Egyesült Királyság): „a holográfia módszerének kifejlesztéséért”

1961–1970

1970 Hannes Alfvén (Svédország): „alapvető munkájáért és felfedezéseiért a magneto-hidrodinamika területén, melynek gyümölcsöző alkalmazásai voltak a plazmafizika különböző területein”

Louis Néel (Franciaország)

„alapvető munkájáért és felfedezéseiért az antiferromágnesesség és a ferromágnesesség terén, amelyek fontos felismerésekhez vezettek a szilárdtestfizika területén”

1969 Murray Gell-Mann (USA): „az elemi részecskék és a kölcsönhatásaik osztályozásával kapcsolatos felfedezéseiért” (kvarkok)

1968 Luis Alvarez (USA): „jelentős eredményeiért a részecskefizikában, különösképp a nagyszámú rezonanciaállapot felfedezéséért, mely azáltal vált lehetővé, hogy továbbfejlesztette a hidrogén buborékkamrát és az adatok vizsgálatát”

1967 Hans Albrecht Bethe (USA): „a magreakciók elméletéhez történő hozzájárulásáért, különös tekintettel a csillagok energiatermelésével kapcsolatos felfedezéseiért”

1966 Alfred Kastler (Franciaország): „az atomok Hertz-rezonanciájának tanulmányozása során használt optikai eljárások felfedezéséért és fejlesztéséért”

1965 Sin-Itiro Tomonaga (Japán), Julian Schwinger (USA) és Richard Feynman (USA): „kvantumelektrodinamikai munkásságukért, amely mélyreható következményekkel járt az elemi részecskék fizikájában”

1964 Charles Hard Townes (USA), Nyikolaj Gennagyijevics Baszov (Николай Геннадиевич Басов) (Szovjetunió) és Alekszandr Mihajlovics Prohorov (Szovjetunió): „alapvető munkájukért a kvantumelektronika területén, melyek maser-lézer-elvű oszcillátotok és erősítők megalkotásához vezettek”

1963 Wigner Jenő (USA): „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért”

Maria Goeppert-Mayer (USA) és Johannes Hans Daniel Jensen (Németország)

„az atommag héjszerkezetével kapcsolatos felfedezéseikért”

1962 Lev Landau (Лев Давидович Ландау) (Szovjetunió): „a kondenzált anyagokkal, különösen a folyékony héliummal kapcsolatos úttörő elméleteiért” (szuperfolyékonyság)

1961 Robert Hofstadter (USA): „az elektron atommagon történő szórásával kapcsolatos úttörő munkájáért és az ezáltal elért, az nukleonok szerkezetével kapcsolatos felfedezéseiért”

Rudolf Mössbauer (Németország)

„a gammasugárzás rezonanciaabszorpciójával kapcsolatos kutatásaiért és az azzal kapcsolatos felfedezéséért, mely a Mössbauer-effektus nevet viseli”

1951–1960

1960 Donald Glaser (USA): „a buborékkamra feltalálásáért”

1959 Emilio Segre (USA) és Owen Chamberlain (USA): „az antiproton felfedezéséért”

1958 Pavel Alekszejevics Cserenkov (Павел Алексеевич Черенков) (Szovjetunió), Ilja Mihajlovics Frank (Илья Михайлович Франк) (Szovjetunió) és Igor Jevgenyevics Tamm (Игорь Евгеньевич Тамм) (Szovjetunió): „A Cserenkov-effektus felfedezéséért és értelmezéséért”

1957 Chen Ning Yang (Kína) és Tsung-Dao Lee (Kína): „az úgynevezett paritási törvények beható vizsgálatáért, amely az elemi részecskékkel kapcsolatos fontos felfedezésekhez vezetett”

1956 William Shockley (USA), John Bardeen (USA) és Walter Brattain (US): „a félvezetőkkel kapcsolatos vizsgálataikért és a tranzisztorhatás felfedezéséért”

1955 Willis Eugene Lamb (USA): „a hirogénspektrum finomszerkezetének felfedezéséért” (Lamb-eltolódás)

Polykarp Kusch (USA)

„az elektron mágneses momentumának pontos meghatározásáért”

1954 Max Born (Németország): „a kvantummechanikával kapcsolatos alapvető kutatásaiért, különösen a hullámfüggvény statisztikai értelmezéséért”

Walther Bothe (Németország)

„a koincidencia-módszeréért és az ennek segítségével tett felfedezéseiért”

1953 Frits Zernike (Hollandia): „az általa felállított fáziskontraszt-eljárások kifejlesztéséért, különösen a fáziskontraszt-mikroszkóp feltalálásáért”

1952 Felix Bloch (USA) és Edward Mills Purcell (USA): „az atommagbeli mágneses erőter finomabb és egyszerűbb mérési módszerének kifejlesztéséért és az ezzel elért eredményeikért”

1951 John Cockcroft (Egyesült Királyság) és Ernest Walton (Írország): „úttörő munkájukért a mesterségesen gyorsított atomi részecskék által létrehozott atommagátalakítás területén”

1941–1950

1950 Cecil Powell (Egyesült Királyság): „a magfolyamatok tanulmányozásánál alkalmazott fényképészeti eljárás továbbfejlesztéséért és a mezonokkal kapcsolatos felfedezéseiért, amelyeket ezzel a módszerrel tett”

1949 Hideki Yukawa (Japán): „a mezonok létének a magerőkre vonatkozó elméleti vizsgálatán alapuló megjóslásáért”

1948 Patrick Blackett (Egyesült Királyság): „a Wilson-féle ködkamra továbbfejlesztéséért, és az ezzel történő felfedezéseiért a magfizika és a kozmikus sugárzás terén”

1947 Edward Victor Appleton (Egyesült Királyság): „a légkör felső rétegének fizikájával kapcsolatos kutatásaiért, különösen a róla elnevezett ionizált réteg felfedezéséért”

1946 Percy Williams Bridgman (USA): „egy rendkívül nagy nyomás előállítására alkalmas berendezés felfedezéséért, és az azzal a nagynyomású fizika területén elért felfedezéseiért”

1945 Wolfgang Pauli (Ausztria): „a Pauli-elvnek is nevezett kizárási elv felfedezéséért”

1944 Isidor Isaac Rabi (USA): „az atommagok mágneses tulajdonságainak vizsgálatára kidolgozott rezonancia módszeréért”

1943 Otto Stern (USA), kiadva 1944-ben: „a molekulasugár-módszer kifejlesztéséért és a proton mágneses momentumának felfedezéséért”

1942: nem osztották ki

1941: nem osztották ki

1931–1940

1940: nem osztották ki

1939 Ernest Orlando Lawrence (USA): „a ciklotron felfedezéséért és kifejlesztéséért, és az ezáltal elért eredményeiért, különös tekintettel a mesterséges radioaktív elemekre”

1938 Enrico Fermi (Olaszország): „új radioaktív elemek létének kimutatásáért, mely elemeket neutron besugárzással hozott létre, és a lassú neutronok által keltett atommagreakciók felfedezéséért”

1937 Clinton Davisson (USA) és George Paget Thomson (Egyesült Királyság): „az elektronok kristályokon történő elhajlásának felfedezéséért”

1936 Victor Franz Hess (Ausztria): „a kozmikus sugárzás felfedezéséért”

Carl David Anderson (USA)

„a pozitron felfedezéséért”

1935 James Chadwick (Egyesült királyság): „a neutron felfedezéséért”

1934: nem osztották ki

1933 Erwin Schrödinger (Ausztria) és Paul Dirac (Egyesült Királyság): „az atomelmélet új hatékony formáinak felfedezéséért” (kvantummechanika)

1932 Werner Heisenberg (Németország), kiadva 1933-ben: „a kvantummechanika megalapozásáért, és annak a hidrogén allotrop formáinak felfedezéséhez vezető alkalmazásáért”

1931: nem osztották ki

1921–1930

1930 Chandrasekhara Venkata Raman (India): „a fényszórással kapcsolatos munkájáért és a róla elnevezett hatás felfedezéséért” (Raman-szórás vagy Raman-hatás)

1929 Louis de Broglie herceg (Franciaország): „az elektron hullámtermészetének felfedezéséért”

1928 Owen Willans Richardson (Egyesült Királyság), kiadva 1929-ben: „a termo-ionos jelenségekkel kapcsolatos munkájáért, különösen a róla elnevezett törvény felfedezéséért”, (Richardson-hatás)

1927 Arthur Compton (USA): „a róla elnevezett effektus felfedezéséért” (Compton-effektus)

Charles Thomson Rees Wilson (Egyesült Királyság)

„az elektromosan töltött részecskék pályáját gőzlecsapódás által láthatóvá tevő módszeréért” (Wilson-kamra)

1926 Jean Baptiste Perrin (Franciaország): „az anyag diszkontinuus felépítésével kapcsolatos munkásságáért, kivált a szedimentációs egyensúly felfedezéséért”

1925 James Franck (Németország) és Gustav Hertz (Németország), 1926-ben kapták meg: „az elektron atommal való ütközésekor fellépő törvényszerűségek felfedezéséért” (Franck-Hertz-kísérlet)

1924 Karl Manne Siegbahn (Svédország), megkapta 1925-ben: „röntgenspektroszkópiai felfedezéseiért és kutatásaiért”

1923 Robert Andrews Millikan (USA): „az elektromos töltéssel és a fotoelektromos hatással kapcsolatos munkájáért” (elektron, elemi töltésegység)

1922 Niels Bohr (Dánia): „az atom szerkezetének, és a belőle kijövő sugárzás kutatásában szerzett érdemeiért”

Francis William Aston angol fizikus ebben az évben kémiai Nobel-díjat kapott.

1921 Albert Einstein (Németország), megkapta 1922-ben: „az elméleti fizika területén szerzett érdemeiért, különös tekintettel a fényelektromos jelenség törvényszerűségeinek felismerésére”

1911–1920

1920 Charles Edouard Guillaume (Franciaország): „a vas-nikkel ötvözetek anomáliáinak felfedezésével szerzett méréstechnikai érdemeiért”

1919 Johannes Stark (Németország): „a csatornasugárzásban fellépő Doppler-effektus és a spektrumvonalak elektromos térben történő felhasadásának felismeréséért” (Stark-effektus)

1918 Max Planck (Németország), 1919-ben vette át: „szolgálatának elismeréseképp, amiatt a hatás miatt, amit kvantumelméletével a fizika fejlődésére gyakorolt.”

1917 Charles Glover Barkla (Egyesült Királyság), 1918-ban vette át: „az elemek karakterisztikus röntgensugárzásának felfedezéséért”

1916: nem osztották ki

1915 William Henry Bragg (Egyesült Királyság) és William Lawrence Bragg (Egyesült Királyság): „a kristályszerkezet röntgensugárzással történő vizsgálatával kapcsolatos szolgálataiért”

1914 Max von Laue (Németország): „a Röntgen-sugárzás kristályokon történő diffrakciójának felfedezéséért”

1913 Heike Kamerlingh Onnes (Hollandia): „a testek alacsonyhőmérsékletű tulajdonságainak vizsgálatáért, melyek többek között a folyékony hélium előállításához vezettek”

1912 Gustaf Dalén (Svédország): „a világítótornyok és világítóbóják gáztartályainál használható automatikus szabályzók feltalálásáért”

1911 Wilhelm Wien (Németország): „a hőmérsékleti sugárzással kapcsolatos felfedezéseiért” (Wien-törvény)

1901–1910

1910 Johannes Diderik van der Waals (Hollandia): „a gázok és folyadákok állapotegyenletével kapcsolatos munkájáért” (Van der Waals-egyenlet)

1909 Ferdinand Braun (Németország) és Guglielmo Marconi (Olaszország): „a drótnélküli távíró kifejlesztésében való érdemeik elismeréséül” – ám 1943-ban az Amerikai Legfelső Bíróság a rádiót Nikola Tesla szerb tudósnak tulajdonította, aki azonban (halála miatt) már nem kapta meg a Nobel-díjat

1908 Gabriel Lippmann (Franciaország): „az interferencia elvén alapuló színesfényképezési módszeréért”

ebben az évben kap kémiai Nobel-díjat Lord Ernest Rutherford újzélandi születésű angol fizikus

1907 Albert Michelson (USA): „pontos optikai berendezéséért és az ezzel végzett spektroszkópiai és metrológiai vizsgálataiért” (Michelson-interferométer)

1906 Joseph John Thomson (Egyesült Királyság): „a gázokon áthaladó elektromosságra vonatkozó elméleti és kísérleti vizsgálatok terén szerzett nagy érdemeiért” (elektron)

1905 Lénárd Fülöp (Németország, Magyarország): „a katódsugarakkal kapcsolatos munkáiért”

1904 Lord Rayleigh (Egyesült Királyság): „a legfontosabb gázok sűrűségével kapcsolatos vizsgálataiért és az argon felfedezéséért, melyet eközben tett”

1903 Antoine Henri Becquerel (Franciaország): „a rendkívüli szolgálatainak elismeréséül, melyet a spontán radioaktivitás felfedezésével nyújtott”

Marie Curie (Franciaország) és Pierre Curie (Franciaország)

„a rendkívüli szolgálataik elismeréséül, melyet a Henri Becquerel professzor által felfedezett sugárzás közös tanulmányozásával nyújtottak”

1902 Hendrik Lorentz (Hollandia) és Pieter Zeeman (Hollandia): „a rendkívüli szolgálataik elismeréséül, melyet a mágnesességnek a sugárzási jelenségekre való hatásának vizsgálatával nyújtottak” (a spektrálvonalak felhasadása mágneses térben, Zeeman-effektus)

1901 Wilhelm Conrad Röntgen (Németország): ”a rendkívüli szolgálatainak elismeréséül, melyet a róla elnevezett sugárzás felfedezésével nyújtott"

Külső hivatkozások

↑ Magyar csillagászok évekkel előzték meg az idei fizikai Nobel-díjasokat (Index, 2011. október 14.)

[1] Magyar csillagászok évekkel előzték meg az idei fizikai Nobel-díjasokat (Index, 2011. október 14.)

[1]

Sablon:FizikaiNobelDíj m v sz Fizikai Nobel-díjasok
1901–1925	1901: Röntgen 1902: Lorentz, Zeeman 1903: Becquerel, P.Curie, M.Curie 1904: Rayleigh 1905: Lénárd 1906: Thomson 1907: Michelson 1908: Lippmann 1909: Marconi, Braun 1910: van der Waals 1911: Wien 1912: Dalén 1913: Kamerlingh Onnes 1914: von Laue 1915: W. L. Bragg, W. H. Bragg 1917: Barkla 1918: Planck 1919: Stark 1920: Guillaume 1921: Einstein 1922: Bohr 1923: Millikan 1924: Siegbahn 1925: Franck, Hertz
1926–1950	1926: Perrin 1927: Compton, Wilson 1928: Richardson 1929: de Broglie 1930: Raman 1932: Heisenberg 1933: Schrödinger, Dirac 1935: Chadwick 1936: Hess, Anderson 1937: Davisson, Thomson 1938: Fermi 1939: Lawrence 1943: Stern 1944: Rabi 1945: Pauli 1946: Bridgman 1947: Appleton 1948: Blackett 1949: Jukava 1950: Powell
1951–1975	1951: Cockcroft, Walton 1952: Bloch, Purcell 1953: Zernike 1954: Born, Bothe 1955: Lamb, Kusch 1956: Shockley, Bardeen, Brattain 1957: Jang, Cs.t.Li 1958: Cserenkov, Frank, Tamm 1959: Segrè, Chamberlain 1960: Glaser 1961: Hofstadter, Mössbauer 1962: Landau 1963: Wigner, Goeppert‑Mayer, Jensen 1964: Townes, Baszov, Prohorov 1965: Tomonaga, Schwinger, Feynman 1966: Kastler 1967: Bethe 1968: Alvarez 1969: Gell‑Mann 1970: Alfvén, Néel 1971: Gábor 1972: Bardeen, Cooper, Schrieffer 1973: Esaki, Giaever, Josephson 1974: Ryle, Hewish 1975: A.Bohr, Mottelson, Rainwater
1976–2000	1976: Richter, Ting 1977: Anderson, Mott, van Vleck 1978: Kapica, Penzias, Wilson 1979: Glashow, Salam, Weinberg 1980: Cronin, Fitch 1981: Bloembergen, Schawlow, Siegbahn 1982: Wilson 1983: Chandrasekhar, Fowler 1984: Rubbia, van der Meer 1985: von Klitzing 1986: Ruska, Binnig, Rohrer 1987: Bednorz, Müller 1988: Lederman, Schwartz, Steinberger 1989: Ramsey, Dehmelt, Paul 1990: Friedman, Kendall, Taylor 1991: de Gennes 1992: Charpak 1993: Hulse, Taylor 1994: Brockhouse, Shull 1995: Perl, Reines 1996: Lee, Osheroff, Richardson 1997: Chu, Cohen‑Tannoudji, Phillips 1998: Laughlin, Störmer, Tsui 1999: ’t Hooft, Veltman 2000: Alfjorov, Kroemer, Kilby
2001–2025	2001: Cornell, Ketterle, Wieman 2002: Davis, Kosiba, Giacconi 2003: Abrikoszov, Ginzburg, Leggett 2004: Gross, Politzer, Wilczek 2005: Glauber, Hall, Hänsch 2006: Mather, Smoot 2007: Fert, Grünberg 2008: Nambu, Kobajasi, Maszkava 2009: Kao, Boyle, Smith 2010: Geim, Novoszjolov 2011: Perlmutter, Schmidt, Riess 2012: Haroche, Wineland 2013: Englert, Higgs 2014: Akaszaki Iszamu, Amano Hirosi, Nakamura Súdzsi 2015: Kajita, McDonald 2016: Thouless, Haldane, Kosterlitz 2017: Thorne, Barish, Weiss 2018: Ashkin, Mourou, Strickland 2019: Peebles, Mayor, Queloz 2020: Penrose, Genzel, Ghez 2021: Manabe, Hasselmann, Parisi 2022: Aspect, Clauser, Zeilinger 2023: Agostini, Krausz, L’Huillier
Részletező sablonok: (1901–1925) · (1926–1950) · (1951–1975) · (1976–2000) · (2001–2025)

Sablon:Nobel-díjak m v sz Nobel-díjak
kémiai irodalmi fiziológiai és orvostudományi békedíj fizikai
közgazdasági Nobel-emlékdíj
Nobel-díjasok listája