Béla Henrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Béla Henrik
Született1864. március 11.[1]
Tarnów
Elhunyt1939. január 24. (74 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1908. március 11. – 1910. március 21.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1918. november 16.)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Béla Henrik (eredeti neve: Bernstein Chájim) (Tarnów, 1864. március 11.Budapest, 1939. január 24.[2]) magyar királyi kormányfőtanácsos, országgyűlési képviselő, a Budapesti Hírlap munkatársa, a Világgazdasági Szemle szerkesztője.[3]

Politikus, újságíró, műfordító.

Életpályája[szerkesztés]

Kitért izraelita családból származott. Korán árvaságra jutott gyermekként került Magyarországra; Kassán nevelkedett. Tanulmányait magánúton végezte el. 1884–1889 között Rákosi Jenő soviniszta-nacionalista lapjának, a Budapesti Hírlapnak külső, 1889–1919 között belső munkatársa és politikai cikkírója volt. 1908–1918 között Baross Jusztin lemondása után a trencséni választókerület alkotmánypárti, illetve párton kívüli országgyűlési képviselője volt. A Tanácsköztársaság kitörése után (1919) Bécsbe menekült. 1919-ben Prágába költözött. 1920–1923 között Csehszlovákiában élt. 1922–1923 között a magyar kormány által támogatott Prágai Magyar Hírlap főszerkesztője volt. Irredenta cikkei miatt a csehszlovák kormány 1924-ben kiutasította. 1924-től Budapesten a Miniszterelnökség Sajtóirodájának munkatársa volt, 1933-tól kormányfőtanácsosi rangban. 1925–1930 között a Középeurópai Lloyd szerkesztője volt. 1926-ban országgyűlési pótképviselő volt (Egységes Párt, országos lista). 1934-től a Világgazdasági Szemle szerkesztőjeként tevékenykedett.

Munkássága[szerkesztés]

Eleinte színházi, irodalmi és tudományos cikkeket írt, később érdeklődése a belpolitika felé fordult, s a közélet számos vezető alakjával került közelebbi kapcsolatba. Csehszlovákiában olyan erőteljesen képviselte a hivatalos magyar álláspontot a trianoni békeszerződéssel kapcsolatban, hogy kiutasították az országból. Műfordítóként kortárs német és lengyel irodalmat fordított.

Családja[szerkesztés]

Szülei Bernstein Menyhért és Sulz Gizella, felesége Bien Irén Alojzia (1889–1970) volt.[4] Három fiuk született: György, Henrik és Miklós.[3]

Temetése a Fiumei Úti Sírkertben volt.[3]

Művei[szerkesztés]

Műfordításai[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]