Csetfalva
| Csetfalva (Четфалва) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Ukrajna | ||
| Terület | Kárpátalja | ||
| Járás |
| ||
| Község | Beregszász község | ||
| Rang | falu | ||
| Alapítás éve | 1260 | ||
| Irányítószám | 90262 | ||
| Körzethívószám | +380 03141 | ||
| Testvértelepülései | Lista | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | ismeretlen | ||
| Népsűrűség | 599,21 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 116 m | ||
| Terület | 1,26 km² | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 07′ 34″, k. h. 22° 47′ 39″Koordináták: é. sz. 48° 07′ 34″, k. h. 22° 47′ 39″ | |||
 Csetfalva
Pozíció Kárpátalja térképén
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Csetfalva témájú médiaállományokat. | |||
Csetfalva (ukránul: Четфалва [Csetfalva]) egy csaknem teljesen magyar lakosságú falu Ukrajnában, a Beregszászi járásban.
Fekvése[szerkesztés]
A Beregszászi járásban, a Tiszaháton, a Tisza jobb partján, Beregszásztól 15 km távolságra fekvő település. Az Ungvár-Rahó műúttal 1 km hosszúságú bekötőút köti össze. A hozzá legközelebb eső szomszédos települések Tiszakeresztúr és Tiszaújlak.
Lakossága[szerkesztés]
- A 19. század végén Csetfalvának 473 lakosa volt.
- A 20. század végén több mint kb. 800 főből 99% magyar volt[1]
- 2001-ben 755 fő, ebből 731 magyar nemzetiségű (96,8%)
Nevének eredete[szerkesztés]
A fennmaradt népi hagyományok szerint nevét Árpád fejedelem egyik hű alattvalójától, a település alapítójáról, egy Cset vagy Csete nevű földesúrról kapta. Mai nevének első említése 1408-ból származik.
Története[szerkesztés]
Csetfalva neve először 1341-ben jelent meg írásos dokumentumban villa Chet alakban, a Csetfalva nevet először 1446-ban említették Chedfalwa írásmóddal.[2] Első ismert birtokosai a Széchy család tagjai voltak. 1418-ban Széchy Pál és Jakab fia György birtoka volt, akik Zsigmond királytól kapták királyi adományként. 1498-ban a Tarczy család tagjai kaptak itt részbirtokot. 1513-ban Lónyay Albert és neje vásárolta meg örök áron Tarczy János özvegyétől Sárától. 1567 évi adóösszeíráskor a faluban 11 lakott és 12 puszta telket írtak össze, ahonnan a tatárok még azon a télen hurcolták el a lakosokat. 1573-ban beregszói Hagymási Kristóf, a huszti vár kapitánya tiltakozott Balassi András (Balassi Bálint költő nagybátyja) ellen, Csetfalva, Som, Makovice és Zápszony vár elfoglalása miatt.
1600-ban a település birtokosai voltak: Rákóczi Zsigmond, Lónyay István, Réthey Péter, Mikolay István, Anarcsi Péter, Báthory István és Melith Pál. A protestantizmus megjelenésével az új hitre áttért falusiak elfoglalták a régi, 15. században épült római katólikus templomot és a hozzá tartozó parókiát. Az okmányok szerint 1645-ben már virágzó református gyülekezet volt a településen. Nánási Szabó György özvegye 1648-ban ékes áldozati kelyhet készíttetett a templom számára.
Az 1800-as évek utolsó éveiben a falu birtokosai voltak: Abonyi, Buday, Csató, Lónyay, Pogány családok. 1847-ben a Tisza-szabályozás munkálatainak folyását jött megtekinteni vidékünkre gróf Széchenyi István. 1847. szeptember 9-én a Pannonia nevű gőzös Csetfalva és Tiszaújlak között zátonyra futott, s az éjszakát Széchenyi és kísérete a hajón töltötte. A feljegyzések szerint 1847. szeptember 10-én Csetfalvát, majd 11-én Badalót látogatta meg.
A második világháború és az ezt követő sztálini retorzió megtizedelte a község férfilakosságát. 1944 őszén 91 férfit hurcoltak el, ebből 38-an odahaltak. 1989 novemberében a temetőben sírkövet állítottak a sztálinizmus áldozatai emlékére. Majd a község 1992-ben önállóvá vált. 1996 nyarán a KMKSZ kezdeményezésére a templomkertben kopjafát állítottak a millecentenárium emlékére, a temetőben pedig felavatták a második világháború áldozatainak emlékművét. 1999. október 6-án a KMKSZ csetfalvai alapszervezete az aradi vértanúk kivégzésének 150. évfordulója emlékére a református templom mögött egy kicsiny tölgyfát ültetett. 2007. október 7-én az alapszervezet az előbbi esemény írásos megörökítéseképpen a fa mellé emléktáblát állított.
A legutóbbi évtizedben 1998-ban, majd 2001-ben a település pusztító árvizet élt át. 1998 őszén 138 ház rongálódott meg, 76 házat teljesen újjá kellett építeni. Még hatalmasabb pusztítást vitt véghez a kiömlő Tisza 2001 tavaszán. Ekkor majdnem minden otthont tönkretett a víz. Két és fél évvel az árvíz után a házak mindegyike újjáépült. 2003 őszére elkészült a falu határában húzódó tiszai védmű rekonstrukciója. Az új töltés átlagosan másfél méterrel magasabb a réginél.
Közlekedés[szerkesztés]
A települést érinti a Bátyú–Királyháza–Taracköz–Aknaszlatina-vasútvonal.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Református temploma a reformáció előtt a katolikusoké volt; később átépítették. Híres festett famennyezete 1753-ban készült el, Asztalos Lándor Ferenc munkájaként, ugyanő készítette el a tákosi templom festett mennyezetét is.
- Harangtorony: 1796-ban a református templom bejárata elé építették fel a zsindelyes, négy fiatornyos haranglábat, mely Kakuk Imre jándi fatoronyépítő mester munkája.
- Unitus katolikus temploma az organikus építészet jegyeit viseli magán. 2002, pünkösd vasárnapján szentelték fel. Belső faragásait Matl Péter, munkácsi szobrászművész készítette. A nyárfából készült oltárbelső 7,5 méter magas.
-
Harangtorony -
A refomátus templomban lévő kazettás mennyezet -
Római-görög katólikus templom
Híres szülöttei[szerkesztés]
- Itt született Pallagi Erzsébet, a nagy magyar író, Móricz Zsigmond édesanyja. Fia személyesen is járt Csetfalván, népköltészeti anyagot gyűjtött, lerajzolta a református templom famennyezetének gyönyörű festett tábláit, nótákat jegyzett fel. A Csetfalvai Móricz Zsigmond Gimnáziumt és Móricz Zsigmond Kultúrális Központot az író tiszteletére neveztek el.
- Itt született Szaplonczay Manó dr. magyar orvos.
Testvértelepülései[szerkesztés]
Dunavarsány, Magyarország - 2008 óta[3]- Leányfalu, Magyarország
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Demográfiai jellemzők, társadalmi mutatók, tendenciák. (Hozzáférés: 2015. január 22.)
- ↑ Sebestyén Zsolt: A történelmi Bereg megye -falva utótagú helységneveiről (PDF). (Hozzáférés: 2015. január 22.)
- ↑ TESTVÉRVÁROSAINK (magyar nyelven), 2022. február 25. (Hozzáférés: 2024. január 31.)
Források[szerkesztés]
- Lehoczky Tivadar: Bereg vármegye monográfiája.
.jpg){kind=link}
