Ugrás a tartalomhoz

Kropivnickij

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kropivnickij (Кропивницький)
Tanárképző Egyetem
Tanárképző Egyetem
Kropivnickij címere
Kropivnickij címere		 Kropivnickij zászlaja
Kropivnickij zászlaja
Közigazgatás
Ország Ukrajna
TerületKirovohradi terület
Rangváros
Alapítás éve1754
PolgármesterAndrij Pavlovics Rajkovics[1]
Irányítószám98600–98639
Körzethívószám+380 654
Testvértelepülései
Lista
Népesség
Teljes népesség227 413 fő (2019)
Népsűrűség2324 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság124 m
Terület103 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 30′ 37″, k. h. 32° 16′ 00″Koordináták: é. sz. 48° 30′ 37″, k. h. 32° 16′ 00″
Kropivnickij weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kropivnickij témájú médiaállományokat.

Kropivnickij (ukránul: Кропивницький, korábbi nevén Kirovohrad, még korábban Jeliszavethrad) város Ukrajna középső részén, a Kirovohradi terület székhelye. Az Inhul folyó partján, a fővárostól, Kijevtől 250 kilométerre délre fekszik. 124 m-es átlagos tengerszint feletti magasságon terül el. Fontos közlekedési csomópont.

Földrajza[szerkesztés]

Az átlaghőmérséklet januárban –5 °C, júliusban 20 °C. Az átlagos csapadékmennyiség évente 510 mm, a legcsapadékosabb hónap a július.[2]

Népessége[szerkesztés]

A népesség alakulása 1897 és 2022 között
Lakosok száma
61 488
64 502
188 795
269 803
251 775
236 097
234 322
231 089
225 339
219 676
1897192619701989200320102013201620202022
Adatok: Wikidata

Története[szerkesztés]

A 16. és a 18. század első felében a modern város földjei az ukrán kozákoké voltak [3].Településeket alapítottak itt, amelyek később városi területekké váltak [4].

A város története 1754-ben kezdődik, amikor felépült a Szent Erzsébet erőd [5].

1784 óta rendelkezik városi ranggal

1882-ben Marko Kropivnickij megalapította itt az első hivatásos ukrán színházat [6].

A polgárháború alatt a város az Ukrán Népköztársaság fennhatósága alatt állt, de 1920-ban harmadszor is elfoglalta a szovjet hadsereg [7]

A Holodomor és a politikai elnyomások során 2238 városi lakos halt meg [8][9].

1941. augusztus 5. és 1944. január 8. között a várost a nácik megszállták.

2016. július 14-én az Ukrán Legfelsőbb Tanács elfogadta a város átnevezéséről benyújtott határozatot az úgynevezett dekommunizációs törvényre hivatkozva. Ennek alapján a város Marko Kropivnickij ukrán író és dramaturg tiszteletére a Kropivnickij nevet kapta.[10][11]

Ukrajna orosz inváziója során a várost az oroszok rendszeres ágyúzásai kezdték el [12]

Gazdaság[szerkesztés]

A város legjelentősebb ipari vállalata a Vörös Csillag (ukránul Cservona Zirka) mezőgazdasági gépgyár.

Közlekedés[szerkesztés]

Híres emberek[szerkesztés]

Itt született:

Látnivalók[szerkesztés]

Műemlékek[szerkesztés]

  • Zsinagóga (синагога, вул.Дзержинського, 90 / вул.Пашутинська, 40) 1895-1897. mór stílus
  • Szent Erzsébet erőd (фортеця св.Єлизавети, пров.Фортечний, 21) 1754-1757.
  • Megváltó-templom (Покровська церква, вул.Фрунзе, 14) 1850. Eklektikus, késői orosz stílus
  • Görög templom és harangtorony (грецька церква (Пр.Володимирівської Богородиці) + дзвіниця вул.К.Маркса, 74) 1805-1812., átépítve 1898. Klasszicista
  • Preobrazsenszkij-templom (Преображенська церква, вул.Преображенська, 22) 1833.
  • Katonai szálláskörzet (військове містечко, вул.Леніна, 2, вул.Орджонікідзе, 9-13) 1848-1855. Klasszicista
  • Műemlék lakóház (житловий будинок, вул.Володарського, 61) 1800
  • Elvorti műemlékház (житловий будинок Ельворті, вул.Орджонікідзе, 1) 1870-es évek
  • Kropivnickij (Téli) színház (театр ім.Кропивницького (Зимовий), вул.Леніна, 4) 1867
  • Járási Bíróság (повітовий суд, вул.Велика Пермська, 2) 1845.
  • Külkereskedelmi bank (міжнародний банк, вул.Леніна, 17/7) 1910. Neoklasszicista
  • Szent Vlagyimir-templom (Istenanya oltalma) (церква св.Володимира (Покровська)) 1795-1826
  • Vasúti híd (залізничний міст)
  • Lánygimnázium (жіноча гімназія, вул.Шевченка, 1) 1904
  • Goldenberg kórház (лікарня Гольденберга) 19. század vége[13]

Múzeumok[szerkesztés]

  • Kirovohradi Terület Képzőművészeti Múzeum (Кіровоградський обласний художній музей, вул. Велика Перспективна, 60)[14]
  • Jeliszavethradi Zsidó Közösség Történeti Múzeuma (Історичний музей «Євреї Єлисаветграда, вул. Дзержинського, 90)[15]
  • Karol Simanszkij Állami Zenei Múzeum (Кіровоградський державний музей музичної культури імені Кароля Шимановського, вул. Дзержинського, 65)[16]
  • Kirovohradi Helytörténeti Múzeum (Кіровоградський краєзнавчий музей, вул. Дворцова, 40) Alapítva: 1883-ban.[17]
  • Irodalmi múzeum (Кіровоградський міський літературно-меморіальний музей І. К. Карпенка-Карого, вул. Тобілевича, 16) Alapítva: 1995-ben.
  • Kropivnickij Emlékmúzeum (Меморіальний музей М. Л. Кропивницького, вул. М. Кропивницького, 172) Alapítva: 1982-ben.
  • Henrik Nejhauz Múzeuma (Музей Генріха Нейгауза, вул. Дзержинського, 65) Alapítva: 1981[18]
  • Julij Mejtusz Zenei Emlékmúzeum (Народний меморіальний музей Юлія Мейтуса, вул. Маланюка, 1) Alapítva: 1985
  • Olekszandr Olekszandrovics Oszmjorkin Művészeti Emlékmúzeuma (Художньо-меморіальний музей Олександра Олександровича Осмьоркіна, вул. Дворцова, 89) Alapítva:1994[17]
  • Kirovohradi Repülő Akadémia Múzeuma (Музейний комплекс Кіровоградської льотної академії Національного авіаційного університету, вул. Добровольського, 1)[19]

Parkok[szerkesztés]

  • Győzelem park (парк Перемоги) 19. század. Területe: 25 ha.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ OA polgármester életrajza a Kropivnickiji Tanács honlapján Archiválva 2009. június 26-i dátummal a Wayback Machine-ben (ukránul)
  2. ↑ Időjárás (ukránul)
  3. ↑ Поселення задніпрських місць до утворення Нової Сербії в документах середини XVIII століття / А. В. Пивовар.  – К.: Академперіодика, 2003.  – 336 с.
  4. ↑ Матівос Ю. М. Місто на сивому Інгулі.  – Історико-публіцистичний нарис.  – Кіровоград. ТОВ «Діаграма», 2004 р.  – c. 26.
  5. ↑ на доповіді Сената «Генваря 4 дня 1752 года подписано Ея императорского Величества рукою тако: быть по сему, а данную генерал майору Глебову инструкцию велено оной крепости учинить наперед план и для рассмотрения прислать в военную коллегию». Центральний державний військово-історичний архів Росії Ф.349, інв.№ 9, спр.1445, стор.2-4
  6. ↑ Пилипчук, Ростислав. Історія українського театру (від витоків до кінця ХІХ ст.). Лвов, Наукова думка, 2019. ISBN ISBN 978–617–10–0507–5.
  7. ↑ Сергій Шевченко, Єлисаветградськими волами за українським паровозом, Вечірня газета, 7 травня 1993 р.
  8. ↑ Загальноукраїнський том Національної книги пам'яті жертв Голодомору 1932–1933 років в Україні.
  9. ↑ Національна книга пам'яті жертв Голодомору 1932–1933 років в Україні. Кіровоградська область.
  10. ↑ Про приведення назви міста Кіровоград Кіровоградської обла... | від 14.07.2016 № 1468-VIII. zakon3.rada.gov.ua. (Hozzáférés: 2016. július 14.)
  11. ↑ Szakítás a szovjet múlttal
  12. ↑ ОКУПАНТИ ВГАТИЛИ РАКЕТАМИ ПО КРОПИВНИЦЬКОМУ: 8 ЛЮДЕЙ ТРАВМОВАНІ, ОДНА – ЗАГИНУЛА
  13. ↑ [1] Műemlékek (ukránul) és (angolul)
  14. ↑ [2]
  15. ↑ [3]
  16. ↑ Zenei múzeum
  17. ↑ a b Archivált másolat. [2016. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. november 13.)
  18. ↑ [4]
  19. ↑ [5] Kirovohradi Légiakadémia

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Kropivnickij&oldid=27193911”