Lophius budegassa
 | ||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 A természetes élőhelyén
| ||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||
| Adathiányos | ||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||
| Lophius budegassa Spinola, 1807 | ||||||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Lophius budegassa témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Lophius budegassa témájú kategóriát. |
A Lophius budegassa a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a horgászhalalakúak (Lophiiformes) rendjébe és a horgászhal-félék (Lophiidae) családjába tartozó faj.
Előfordulása[szerkesztés]
A Lophius budegassa előfordulási területe az Atlanti-óceán északkeleti részén és a Földközi-tengerben van. Főleg a Brit-szigetek és Szenegál között található meg.
Megjelenése[szerkesztés]
Ez a hal általában 50 centiméter hosszú, de elérheti a 100 centimétert is. Teste lapított. Színezetének köszönhetően, beleolvad a környezetébe.
Életmódja[szerkesztés]
Mélytengeri halfaj, amely 300-1013 méter közötti mélységekben él (a Jón-tengerben van a legmélyebben levő élőhelye). A sekély vizekben is megtalálható, azonban 650 méteres mélységben a leggyakoribb. Ragadozó halként főleg kisebb halakkal táplálkozik.
Legfeljebb 21 évig él.
Felhasználása[szerkesztés]
Ennek a horgászhalnak van ipari mértékű halászata.
Képek[szerkesztés]
-
Kifogott példány és -
múzeumi, kitömött példány
Források[szerkesztés]
- Lophius budegassa Spinola, 1807 FishBase
- Caruso, J.H., 1990. Lophiidae. p. 479-480. In J.C. Quero, J.C. Hureau, C. Karrer, A. Post and L. Saldanha (eds.) Check-list of the fishes of the eastern tropical Atlantic (CLOFETA). JNICT, Lisbon; SEI, Paris; and UNESCO, Paris. Vol. 1.
