Mixophyes coggeri

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mixophyes coggeri
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Myobatrachidae
Nem: Mixophyes
Parker, 1940
Faj: M. coggeri
Tudományos név
Mixophyes coggeri
Mahony, Donnellan, Richards & McDonald, 2006
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Mixophyes coggeri témájú rendszertani információt.

A Mixophyes coggeri a kétéltűek (Amphibia) osztályának békák (Anura) rendjébe, a Myobatrachidae családba, azon belül a Mixophyes nembe tartozó faj.

Előfordulása[szerkesztés]

Ausztrália endemikus faja. Queensland állam trópusi területein honos az északon fekvő alföldi (Home Rule) és hegyvidéki területektől a déli részen található Paluma Range-ig 100–1500 m-es tengerszint feletti magasságban.[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Nagytestű, akár a 10,5 cm testhosszúságot is elérő békafaj.[2] Háta rézbarna, sárgásbarna vagy sötétbarna, középen több sötétebb folt található, amelyek általában nem alkotnak összefüggő csíkot. Orrlyukától a szeme mögötti területig egy fekete csík húzódik, orra hegyén pedig egy fekete háromszög alakú folt található. A hasa sárgásfehér. Pupillája függőleges elhelyezkedésű, a szivárványhártya sötétbarna. A lábakon és a karokon sötét vízszintes sávok, a combok hátsó részén pedig nagy krémszínű foltok vannak. Mellső lábainak ujjai között nincs úszóhártya, a hátsókon csaknam teljes úszóhártya van; ujjai végén nincsenek korongok.[2]

Életmódja[szerkesztés]

Tavasztól kora őszig szaporodik. A petéket a nőstény lábával kilöki a vízből, így azok a patakmedrek melletti iszapos partokon és sziklafalakon ragadnak meg.[1] Az ebihalak a kikelés után a vízbe pottyannak. Hosszuk elérheti a 9 cm-t, színük arany és barna. Gyakran a víztestek alján maradnak, és körülbelül 13 hónapig tarthat, amíg békává fejlődnek.[2][1]

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A vörös lista a nem fenyegetett fajok között tartja nyilván. Populációja stabil.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]