Orgoványi gyilkosságok
Az orgoványi gyilkosságok a Tanácsköztarsaság bukását követő, 1919. novemberében történt gyilkosságokat leíró eseménysorozat, mely a fehérterror részeként említhető. A gyilkosságokra a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei (ma Bács-Kiskun vármegye) Orgovány nevű település melletti erődben került. A gyilkosságok pontos részletei bizonytalanok, de bizonyos történészek szerint a vérengzést Héjjas Iván vezette.[1] A gyilkosságok áldozatai a Tanácsköztársaság funckionáriusai voltak, akiknek legalább egy részéről vélelmezhető, hogy közreműködtek a vörösterrorban. Fontos azonban kiemelni, hogy a gyilkosságokra bíriói ítélet nélkül került sor. Az események megítélése erősen megosztó míg a jobboldal jobboldal népítéletnek, a baloldal tömeggyilkosságnak kívánja láttatni az orgoványi eseményeket.
Háttér[szerkesztés]
A Tanácsköztársaság idején országszerte tombolt a vörösterror, mely során a kommunista hatalom Szamuely Tibor és Lukács György vezetésével számos embert tartóztatott le, illetve végeztetett ki. Ezek célja a kommunista hatalom megszilárdítása és a politikai ellenfelek elnyomása volt
Történések[szerkesztés]
A Duna-Tisza köze a Tanácsköztárrsaság bukása után, 1919 augusztusa és novembere között jelentős román megszállás alatt volt. Héjjasék már ekkor megpróbálták elvinni a korábbi funkcionáriusokat a fogdából, de a románok és helyi hatóságok megakadályozták. A románok kivonultak Kecskemétről 1919 november közepén. Ezt követően Héjjasék 1919 november 19-én éjszaka visszatértek, létszámbeli főlényük, illetve erélyes fellépésük okán az őrség nem akadályozta meg őket abban, hogy harminchat embert hurcoljanak el a körnéykbeli erdőbe, ahol ezen személyek életüket vesztették. Az eset a környékbeli tisztogatások egyik része volt, máskor például a Kecskemét-Budapest vonaton nem kommunistákat, hanem néhány, gazdagnak látszó zsidót támadtak meg, akiket kiraboltak és megöltek. Az orgoványi erdőben történtek részleteiről pontos információ nem tudható, de nem zárható ki az sem, hogy a foglyokat kivégzésük előtt meg is kínozták. [1]
Antiszemitizmus kérdésköre[szerkesztés]
Az antiszemitizmus kérdése az Orgoványi vérengzés kontextusában összetett és vitatott. Ormos Mária akadémikus szerint „Ezekben az akciókban áldozatként a zsidók mindig élenjártak, akár politizáltak, kormányoztak a Tanácsköztársaság idején, akár nem”. Ugyanakkor hozzátette, hogy a zsidó lakosság nagy része inkább nagyvárosokban lakott, tehát a Tanácsköztársaság falusi funkcionáriusainak nagyobb része nem volt zsidó. Bár ez önmagában még nem zárja ki, hogy a helyi, kis létszámú zsidó közösség nagy része viszont a tanácsrendszer funkcionáriusa volt, Ormos ezt sem tarja valószínűnek.[1]
Bayer Zsolt kiejelentése és annak fogadtatása[szerkesztés]
Bayer Zsolt 2011-ben egy publicisztikájában a nyugati kritikákra válaszul olyan olyan megfogalmazaással élt, mely szerint: „Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben… " [2]. Ezen kijelentést súlyosan megosztónak fogadtatásban részesült. A nyugati kritikák már ekkor is a második Orbán kormány antidemokratikus intézkedései kapcsán fogalmazták meg kritikáikat, Pelle János a HVG újságírója ezen kijelentést kifejezetten aggasztónak találta és egy cikkben kifejtette, hogy a Horthy-korszakhoz való hasonlítás és az EU magyar elnöksége előtti időzítés kifogásolható volt a számára, mivel az sértheti Magyarország hírnevét az európai színtéren. Pelle élesen kritizálta Bayer megközelítését, azt állítva, hogy az ilyen összehasonlítások a múlt sötét időszakainak felelevenítéséhez vezethetnek, és nem segítik elő az ország pozitív megítélését az európai közösségben. Az ilyen retorika nem hozzájárult az építő párbeszédhez, és káros lehetett Magyarország diplomáciai kapcsolataira nézve.[3]