Portál:Pécs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Üdvözöljük a Pécs-műhely által létrehozott Pécs-portálon.
Oldalunk a magyar Wikipédián Pécs után, illetve a Péccsel kapcsolatos szócikkek után érdeklődők számára kíván kiinduló ponttá válni.


Pécs (horvátul: Pečuh, németül: Fünfkirchen, szerbül: Печуј/Pečuj, a középkorban latinul: Quinque Ecclesiae, az ókorban latinul: Sopianae) megyei jogú város, Magyarország ötödik legnagyobb települése, Baranya vármegye, a Pécsi járás és kistérség székhelye.

A kelta és pannon törzsek lakta vidéken a 2. század elején a rómaiak alapítottak várost Sopianae néven. A település a 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.

A püspökséget 1009-ben Szent István király, az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. (Ma is itt működik az ország legnagyobb létszámú egyeteme, közel 34 ezer hallgatóval.) A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője.

A 150 éves török hódoltság után – e korszakból olyan gazdag építészeti emlékeinek maradtak fent, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén –, 1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.

Pécs mindig soknemzetiségű település volt, kulturális rétegek rakódtak egymásra, nemzetiségek hagyományai, értékei ötvöződtek két évezredes története során. Magyarok, horvátok és svábok ma is békében élnek egymással gazdag kulturális polaritásban, így nem meglepő, hogy a város 2010-ben Essennel és Isztambullal együtt Európa egyik kulturális fővárosa lett. A 2005-ben elfogadott és győztesnek hirdetett pályázat döntő részét a civilek írták, így a Pécs2010 Kulturális Főváros projekt valóban Pécs programja volt. A program 4 kulturális beruházásra épült: Pécsi konferencia- és koncertközpont, Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed. Ezeket még kiegészítették közterek és parkok újjáélesztése, amelyek mind az Európai Unió társfinanszírozásában valósultak meg. A megtisztelő cím hatalmas fejlesztéseket indított el a városban. Új, modern szállodák, bevásárlóközpont és irodaházak épültek.

Pécs 1998-ban elnyerte az UNESCO Városok a békéért-díját a kisebbségi kultúrák ápolása, valamint a délszláv háború menekültjei iránt tanúsított befogadó, toleráns hozzáállása miatt. A város 2007-ben harmadik, 2008-ban pedig második lett az Élhető Települések (The LivCom Awards) nemzetközi versenyének 75 ezer és 200 ezer lélekszám közötti települések kategóriájában.

Bővebben Pécsről...
Kiemelt szócikkszerkesztés 
Pécsi székesegyház
A Pécsi székesegyház (Pécsi Szent Péter- és Szent Pál-székesegyház, nevezik vártemplomnak, székesegyháznak, bazilikának is), melyet Szent István király idejében alapítottak, több évszázad stílusjegyeit hordozza magán. Legjelentősebb átalakítása Pollack Mihály nevéhez fűződik. A dóm külseje néhány vonásban klasszicista lett, de zömében a gót stílusjegyek uralkodnak. Az 1882-1891 közti újabb átépítés során nyerte el a mai formáját. Az építész Schmidt Frigyes volt, akinek az volt az elképzelése, hogy a templomot neoromán stílusúvá alakítsák vissza. A dóm az UNESCO által világörökségnek nyilvánított ókeresztény sírkamrák közvetlen közelében helyezkedik el. A pécsi székesegyház az első templom az országban, amely a további romlás megakadályozására légkondicionáló berendezést is kapott. A székesegyház „basilica minor” rangra emelkedett, amikor 1990-ben II. János Pál pápa pécsi látogatása során ellátogatott az épületbe.

Kézai Simon krónikájában Péter királynak tulajdonítja a székesegyház alapítását. A krónikaírók azonban a templom alapításával kapcsolatban tévednek. Biztosra vehető, hogy a 11. század első felében már volt temploma a pécsi püspökségnek. Ott azután húsvét napján Géza herceg tisztességgel, a maga kezével tette fel a koronát Salamon király fejére. A dómban ezután tűzvész ütött ki, majd később, jóval a trónviszályok elmúltával, valószínűleg László király uralkodásának első éveiben kezdődött el az új székesegyház építése. A tatárjárás idején, majd 1299-ben a várat tűz pusztította, és a dóm tetőzete ill. mennyezete megsemmisült. Végül a 14. század első harmadában beboltozták a mellékhajókat és két új kápolna is épült (az egyik az északnyugati toronyhoz kapcsolt Fájdalmas Szűz kápolnája, a másik a délnyugati toronyhoz kapcsolódó Corpus Christi kápolna). Az újabb építkezések 1345-ben fejeződtek be, ekkor gótikus falképekkel borították a falakat. Humanista püspökök, a 15. század végén Janus Pannonius és Hampó Zsigmond, majd a 16. század elején Szatmáry György, Bakócz Tamás bizalmasa, a reneszánsz kultúra fellegvárává formálják Pécset, ennek nyomai megfigyelhetők a püspöki templomon. 1543-ban a támadó török sereg könnyedén elfoglalta a várost és a székesegyház nyugati részét is templomnak használták, többi részében élelmiszert, hadianyagot raktároztak. 1686-ban a felszabadító hadak gyorsan visszafoglalták Pécset, de az elhanyagolt épületeket megviselte a rövid ostrom. Nesselrode püspök idején, 1703-1732 között javították ki a háborúk okozta sérüléseket. Később, az 1831-ig tartó helyreállítás során a homlokzatok elé egységes, klasszicista és romantikus elemekből álló kulisszafalakat emeltek Pollack Mihály tervei alapján. 1877-ben Dulánszky Nándor püspök megbízta Friedrich von Schmidt osztrák építész-restaurátort a székesegyház stílszerű megújításával. Nagyjából a múlt század végi állapotot tükrözi a székesegyház mai képe.

Kiemelt képszerkesztés 
Megyeháza
Megyeháza
Fénykép: Jan Mehlich

Megyeháza

Kiemelt idézetszerkesztés 
Weöres Sándor
Pécs az ország déli városa,
néha télen is meleg van itt,
Jakabhegy és Tettye hajlatán
januárban hóvirág virít.
Weöres Sándor, Rongyszőnyeg
Kiemelt életrajzszerkesztés 
Angster József
Angster József (Kácsfalu, 1834. július 7.Pécs, 1918. június 9.) magyar orgonakészítő mester és dinasztiaalapító. Európa egyik legnevesebb és Közép-Európa egyik legkeresettebb orgonagyártója, a magyar iparművészet kimagasló alakja. Kácsfalun (ma Jagodnjak, Horvátország) született, német telepes családban: német bevándorlók közül emelkedett az egyik legnevezetesebb magyarrá. Nagyapja öt testvérével és József apjával az alsó-ausztriai Michelstätten faluból költözött Magyarországra az 1790-es években. Angster József német nyelven írt naplóját idős korában fordította magyar nyelvre, gyermekei kérésére, ezt jegyezve az elejére: „Mint magyar: gyermek vagyok, mint író: iskolázatlan öreg.”

Eszéken volt asztalossegéd. Kétszer indult vándorútra. Először Temesváron, Német-Bogsánban és Oravicában dolgozott. Másodjára Bécsben, Titz műhelyében tanulta az orgonakészítést, majd 1861-ben Drezdában, Lipcsében és Kölnben. 1863 és 1866) között a párizsi Aristide Cavaillé-Collnál tanult, ahol a Cologny-kastély, a Notre-Dame és a St. Trinite templom orgonáinak felépítésében segédkezett. Bár unszolták, hogy maradjon, hazagyalogolt. 1866-ban Pécsett telepedett le, és megalapította orgonakészítő cégét az Angster orgona- és harmóniumgyárat. Első hazai megrendelését az új pécsi zsinagógától kapta: Pécsett műhelyt alapított és 1869. március 21-ére készült el az orgonával, amely mindjárt megalapozta hírnevét. A következő évtizedekben sorban kapta a megrendeléseket, az ország és a régió országainak számtalan pontján. Angster még Olaszországban is épített orgonát. A családi történet szerint az alapító és családja minden délben együtt ült egy hosszú asztal mellé az alkalmazottal, és még a kisinast is az Angster-lányok szolgálták ki.

Mélyen vallásos katolikus volt. A pápa a Szent Gergely Rend lovagkeresztjével tüntette ki. Haláláig a pécsi legényegylet elnöke volt. Tüdőgyulladásban hunyt el, a halál szőlőjében érte. „Apám, Angster Emil idézte fel az utolsó órákat a szőlőben. Magas lázában égi zenéről beszélt, és ezekkel a szavakkal távozott” – írta unokája, az azonos nevű Angster József. Az orgonagyár vezetését 1903-tól Angster Emil és Oszkár vette át. A harmadik vezetőgeneráció, 1940-től az 1949-es államosításig Angster József (1917. január 2.2012. március 14.) és unokatestvére, Angster Imre voltak, akiknek idejében megalapították az Angster József és Fia Orgona- és Harmóniumgyár Rt. rákospalotai fióküzemét és több technikai újítást vezettek be. A családot a kommunista hatalomátvételkor meghurcolták, tagjait koncepciós perbe fogták, a gyár értékes fémeit eladták, az orgonakészítést megszüntették. Az 1949-es államosításig az Angster mintegy 1300 orgonát és 3000 harmóniumot épített. Virágkorában, a 19. század fordulóján jóval több mint száz munkást foglalkoztatott. Az Angster hagyományait az 1992-ben alapított, az idős Angster József erkölcsi támogatásával létrejött Pécsi Orgonaépítő Manufaktúra Kft folytatja.

Tudtad-e?szerkesztés 
A pécsi magasház


Kiemelt tartalomszerkesztés 

Kiemelt szócikkek[szerkesztés]

Jó szócikkek[szerkesztés]

Tennivalókszerkesztés 
Tennivalók
  • Miben segíthetsz?
    Péccsel kapcsolatos
    szócikkek
    Fontosság
    Nélk. Nagyon Közepes Kevéssé Nem értékelt Összesen
    Minőség Kitüntetett Kitüntetett szócikk 2 1 1 1 0 5
    Színvonalas 3 1 1 0 0 5
    Teljes 9 5 11 2 0 27
    Jól használható 4 21 229 9 0 263
    Bővítendő 3 53 325 15 0 396
    Vázlatos 0 19 286 16 0 321
    Születő 0 0 293 32 0 325
    Besorolt 21 100 1146 75 0 1342
    Besorolatlan 0 0 0 0 37 37
    Összesen 21 100 1146 75 37 1379

    Péccsel kapcsolatos szócikkek fontosság szerint
    Péccsel kapcsolatos szócikkek minőség szerint

  • Társportálok[{{fullurl:15px]]|action=edit}} szerkesztés] 
    Kapcsolódó Wikimédia-lapok
    Pécs a  Wikihíreken  Pécs a  Wikidézeten  Pécs a  Wikikönyveken  Pécs a  Wikiforráson  Pécs a  Wiktiszótárban  Pécs a  Wikiegyetemen  Pécs a Commons-on
    Hírek Idézetek Kézikönyvek és szövegek Szabad forrásmunkák Szótár és szinonimaszótár Jegyzetek Képek és médiaállományok
    További portálok