Ruspoli-turákó

Ruspoli-turákó
	Természetvédelmi státusz
	Sebezhető;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Otidimorphae;
Rend:	Turákóalakúak (Musophagiformes);
Család:	Turákófélék (Musophagidae);
Nem:	Tauraco;
Faj:	T. ruspolii;
Tudományos név
	Tauraco ruspolii; (Salvadori, 1896)
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Ruspoli-turákó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Ruspoli-turákó témájú médiaállományokat és Ruspoli-turákó témájú kategóriát.

A Ruspoli-turákó (Tauraco ruspolii) a madarak osztályának turákóalakúak (Musophagiformes) rendjébe, ezen belül a turákófélék (Musophagidae) családjába tartozó faj. Korábbi rendszertanok a család más tagjaival együtt a kakukkalakúakkal rokonították.

Előfordulása[szerkesztés]

Etiópia endemikus faja. Az ország Sidamo és Bale tartományaiban él. Természetes élőhelye a trópusi és szubtrópusi száraz erdők, 1500 m körüli magasságon. A világ ötven legritkább madárfajaként tartják nyilván. Populációjának számát 2500-10 000 közé teszik.^[1]

Megjelenése[szerkesztés]

Csőrétől farkáig 40 cm, súlya 200-290 g. Testének felső része zöld, háta és farka sötét színű. Fehér, kerekített, felálló bóbitát visel. Repülés közben jól láthatók élénk bíbor szárnyfoltjai. Csőre és szemgyűrűje élénkvörös. Hangja lágy, turbékoló.

Táplálkozása[szerkesztés]

A Ruspoli-turákó elsősorban gyümölcsöket fogyaszt, étrendje a füge gyümölcsét, és borókabogyókat is tartalmaz.

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

A faj élőhelye részben erdőtüzek, részben fakitermelés, részben mezőgazdasági célú erdőirtás következtében csökken, emiatt a faj veszélyeztetett. Korlátozott előfordulási területe és a ritka észlelések miatt, korábban úgy vélték, hogy a faj a kihalás szélére került. Az utóbbi időkben fellelt bizonyítékok azonban arra utalnak, hogy a faj nem annyira ritka, mint gondolták, bár populációja nagyon kicsi.^[1]