Tibeti rubinbegy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tibeti rubinbegy
Régi rajz a madárról
Régi rajz a madárról
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Verébalkatúak (Passeri)
Alrendág: Passerida
Öregcsalád: Muscicapoidea
Család: Légykapófélék (Muscicapidae)
Alcsalád: Saxicolinae
Nem: Calliope
Gould, 1836
Faj: C. tschebaiewi
Tudományos név
Calliope tschebaiewi
(Przhevalsky, 1876)
Szinonimák
  • Calliope pectoralis tschebaiewi
  • Luscinia tschebaiewi
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Tibeti rubinbegy témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Tibeti rubinbegy témájú kategóriát.

A tibeti rubinbegy (Calliope tschebaiewi) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó faj.

Rendszertani besorolása és neve[szerkesztés]

Ez a madárfaj korábban a fehérfarkú rubinbegy (Calliope pectoralis) alfajaként volt besorolva Calliope pectoralis tschebaiewi alatt. A madarat 1876-ban, Nyikolaj Mihajlovics Przsevalszkij orosz tábornok és geográfus írta le, illetve nevezte meg. A tschebaiewi nevet egy bajkálontúli kozák, Panfil Csebajev tiszteletére kapta; ez a fiatal kozák kísérte Przsevalszkijt az utazásai során.[1][2][3][4][4][5]

Előfordulása[szerkesztés]

A tibeti rubinbegy előfordulási területe magába foglalja Banglades, Bhután, India, Mianmar, Nepál, Pakisztán, Oroszország és Thaiföld egyes részeit.[6][7]

Megjelenése[szerkesztés]

A hím palaszürke hátú, fehér homlokkal. Szárnyai barnásak és farktollai feketések, ez utóbbiak töve és vége fehér. A toroktáj oldala és begye fekete, a pofán és torkon skarlátvörös csíkozás, illetve foltozás látható. A fekete begytollak szegélyei szürkék. A hasi rész fehér. A tojó színe elmosódott barnásszürke, fehér torokkal és csőrtövi szegéllyel.[8]

Életmódja[szerkesztés]

Vándormadárként nyáron magasabban fekvő területekre - akár 2500-2700 méter magasságba - húzódik, míg télen alacsonyabban levőkön. A ligeterdőket és bozótosokat részesíti előnyben. Rovarokkal táplálkozik, főleg bogarakkal és hangyákkal.

Szaporodása[szerkesztés]

A költési időszak nyáron van. A fészkét bokrokon készíti, de néha a talajon is lehet. A fészket főleg a tojó építi; ebbe aztán 4-6 darab tojást rak. A tojások zöldeskék színűek, a vastagabb felükön a rozsdás pontokból gyűrű tevődik össze. Főleg a tojó költ, azonban a fiókák táplálásáról mindkét szülő gondoskodik. A költéshez 14 nap, míg a kirepüléshez újabb 16 nap kell. Legfőbb ellensége a kakukk, a nyuszt és a hermelin.[9][10][11][10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Przhevalsky, Nikolay. Монголия и страна тунгутов. Трехлетнее путешествие в Восточной нагорной Азии (russian nyelven). Izd. Imp. Russkago Ob-va, 1876, 44. o. (1876) 
  2. Jobling, James A.. The Helm Dictionary of Scientific Bird Names. London: Christopher Helm, 392. o. (2010). ISBN 978-1-4081-2501-4 
  3. (2010) „Multi-locus phylogenetic analysis of Old World chats and flycatchers reveals extensive paraphyly at family, subfamily and genus level (Aves: Muscicapidae)”. Molecular Phylogenetics and Evolution 57 (1), 380–392. o. DOI:10.1016/j.ympev.2010.07.008. PMID 20656044.  
  4. a b Chats, Old World flycatchers. World Bird List Version 7.2. International Ornithologists' Union, 2016. (Hozzáférés: 2017. május 1.)
  5. (2016) „Species delimitation of the white-tailed rubythroat Calliope pectoralis complex (Aves, Turdidae) using an integrative taxonomic approach”. Avian Biology 47 (6), 899–910. o. DOI:10.1111/jav.01015.  
  6. Baker, ECS. Fauna of British India. Birds. Volume 2, 2nd, Taylor and Francis, 92–95. o. (1924) 
  7. A guide to the birds of Nepal, 2nd, Christopher Helm, 239. o. (1985) 
  8. Handbook of the Birds of India and Pakistan, 2nd, Oxford University Press, 225–229. o. (1997) 
  9. Birds of South Asia. Volume 2. Smithsonian Institution and Lynx Edicions, 391–392. o. (2005) 
  10. a b (1970) „Breeding biology of the Himalayan Rubythroat, Erithacus pectoralis (Gould) in the Tien Shan”. Journal of the Bombay Natural History Society 67 (1), 14–25. o.  
  11. (2001) „Evolution of life histories along elevation gradients: Trade-off between parental care and fecundity”. Ecology 82 (10), 2948–2960. o. [2018. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:[2948:EOLHAE2.0.CO;2 10.1890/0012-9658(2001)082[2948:EOLHAE]2.0.CO;2]. (Hozzáférés: 2020. december 22.)  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Chinese rubythroat című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.