Uhta (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a városról szól. Hasonló címmel lásd még: Uhta (egyértelműsítő lap).
Uhta (Ухта)
Uhta címere
Uhta címere
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKomiföld
Rangváros
Városi jogokat kapott1943
Irányítószám169300
Körzethívószám82167
Testvérvárosok
Lista
Narjan-Mar
Népesség
Teljes népesség
  • 2700 fő (1939)[1]
  • 36 154 fő (1959)
  • 53 000 fő (1967)[1]
  • 62 923 fő (1970)
  • 72 000 fő (1973)[1]
  • 80 000 fő (1975)[2]
  • 80 000 fő (1976)
  • 87 467 fő (1979)
  • 93 000 fő (1982)[3]
  • 102 000 fő (1986)
  • 105 000 fő (1987)
  • 110 548 fő (1989)
  • 112 000 fő (1991)
  • 112 100 fő (1992)[1]
  • 111 000 fő (1993)
  • 109 000 fő (1994)
  • 104 100 fő (1996)
  • 103 000 fő (1997)
  • 101 000 fő (1998)[1]
  • 99 400 fő (1999)
  • 97 500 fő (2000)[1]
  • 96 000 fő (2001)[1]
  • 103 340 fő (2002)
  • 103 300 fő (2003)[1]
  • 102 900 fő (2004)
  • 103 100 fő (2005)
  • 103 300 fő (2006)
  • 103 500 fő (2007)
  • 103 400 fő (2008)
  • 103 407 fő (2009)
  • 99 591 fő (2010)
  • 99 600 fő (2011)[1]
  • 99 847 fő (2012)
  • 99 513 fő (2013)
  • 99 155 fő (2014)
  • 98 894 fő (2015)
  • 98 293 fő (2016)
  • 97 806 fő (2017)
  • 97 087 fő (2018)
  • 95 960 fő (2019)
  • 93 716 fő (2020)
  • 79 899 fő (2021)
  • 77 187 fő (2024)
Földrajzi adatok
IdőzónaUTC+03:00
Elhelyezkedése
Uhta (Oroszország)
Uhta
Uhta
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 63° 34′, k. h. 53° 42′Koordináták: é. sz. 63° 34′, k. h. 53° 42′
Uhta (Komiföld)
Uhta
Uhta
Pozíció Komiföld térképén
Uhta weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Uhta témájú médiaállományokat.

Uhta (oroszul: Ухта) város Oroszország európai részén, Komiföldön. A köztársaság második legnépesebb városa, földgáz- és olajiparának központja.

Lakossága: 99 591 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[4]

Korábbi neve Csibju (azonos az itteni kisebb folyóéval), ezt 1939-ben változtatták Uhtára. Az Uhta folyó neve finnugor eredetű, az Uhta, illetve Ohta számos északi vízfolyás nevében előfordul.

Fekvése, éghajlata[szerkesztés]

Komiföld központi részén, Sziktivkartól 333 (325) km-re északkeletre, a Tyiman-hátság déli részén terül el. Az Uhta folyó partján, mellékfolyója, a Csibju torkolatánál épült.

Vasútállomás a Komiföldet délnyugat–északkeleti irányban átszelő Kotlasz–Vorkuta vasúti fővonalon.

Éghajlata mérsékelten kontinentális. A levegő évi középhőmérséklete: –0,5 °C. A januári középhőmérséklet –16,5 °C, a júliusi 16,5 °C. A valaha mért legalacsonyabb hőmérséklet –49,0 °C (1978), a legmagasabb 34,0 °C (2007). A csapadék mennyisége éves átlagban 555 mm; a legtöbb csapadék július–augusztusban érkezik.[5]

Ezen a vidéken május végétől egy hónapon át tartanak a „fehér éjszakák”.

Története[szerkesztés]

A mai Uhtához közeli olajlelőhelyek létezéséről a 17. század óta tudtak, a 18. század közepén kezdetleges kitermelést is folytattak (kb. húsz évig). Az Uhta folyó medencéjében a 19. század közepén fúrták az első olajkutakat, a századfordulón állami olajkutató expedíciót is szerveztek.

Uhtát és első üzemeit az alapítástól kezdve 1953-ig alapvetően a Gulag foglyai építették. 1929 augusztusában elítéltekből és őrszemélyzetből álló 125 fős „expedíció” érkezett a Csibju torkolatához, köztük több geológus és más szakember is. Feladatuk volt többek között az uhtai olajlelőhelyek ipari hasznosíthatóságának felmérése és újabb lelőhelyek felkutatása.[6] Elkezdődött a láger és egyúttal a leendő település építése, és a következő év őszén olajat adott az első kút. Húsz km-rel arrébb (a mai Vodnij helyén) kémiai laboratóriumot hoztak létre, melyben a radioaktív vizet, a földgáz és a kísérőgáz jellemzőit vizsgálták, majd ennek alapján megszervezték a rádiumkoncentrátum kinyerését a földalatti ásványi vizekből.

1931 második felétől az itteni bázis az Uhta és a Pecsora folyók közötti hatalmas területen felállítandó lágerek – orosz rövidítéssel: UhtPecsLag – központja lett. A lágerek foglyai építették többek között az Uszty-Vim és Csibju (Uhta) közötti 260 km-es utat (1930–1933) és az 1267 km hosszú Kotlasz–Vorkuta vasútvonalat. Az uhtai állomásra 1939 októberében futott be az első személyvonat (a teljes vasútvonalon az állandó forgalom 1942-ben indult meg).[7] 1941-ben a település tágabb körzetében új földgáz- és olajlelőhelyeket tártak fel. Közben Uhta is kezdett kiépülni és 1943-ban városi rangot kapott. A háború után nagy erőkkel láttak hozzá az olaj- és földgázipar, a feldolgozóipar létesítményeinek felépítéséhez, az építőanyag- és az építőipar is fejlődésnek indult.

Népesség[szerkesztés]

  • 1959-ben 36 154 lakosa volt.
  • 1979-ben 87 467 lakosa volt.
  • 1989-ben 110 548 lakosa volt.
  • 2002-ben 103 340 lakosa volt.
  • 2010-ben 99 591 lakosa volt, melynek 81,6%-a orosz, 7,5%-a komi, 4,2%-a ukrán, 1,1%-a fehérorosz és 1,1%-a tatár.

Gazdasága[szerkesztés]

Uhta Komiföld ipari, elsősorban földgáz- és olajipari központja. Vezető iparvállalata a kőolajfinomító kombinát, ahol többek között benzint, repülőbenzint, bitument, alacsony dermedéspontú kenőanyagokat és más finomítványokat állítanak elő. Az alapítás évének 1934-et tartják, amikor a kis üzemben elkezdtek termelni benzint. Az 1950-es évek közepéig a gyár is a Gulag rendszerének része volt. A 20. század végén a Kominyefty részvénytársasághoz tartozott, a századfordulón került át a Lukoil mamutvállalathoz. Azóta tart az elhanyagolt üzemek és az elavult technológia korszerűsítése.[8]

A városban van a Gazprom óriáskonszern egyik nagy leányvállalatának (Gazprom Transzgaz Uhta) központja. Fő tevékenysége a kitermelt földgáz csővezetéken történő szállítása Oroszország északnyugati területein. Története 1967-ben, a vuktili földgázlelőhely kiaknázásával kezdődött, 2014-ben több mint 11 000 km-nyi gázvezeték hálózattal rendelkezett. Üzemelteti többek között az északkeleti Vuktilból Uhtán át Torzsokba kiépített távolsági csővezetéket, annak kompresszorállomásait és egyéb létesítményeit. Folyamatban van és 2016-ra befejeződik a Jamal-félszigetről Komiföldön át délnyugat felé irányuló, több mint 2200 km-es Bovanyenkovo–Uhta távolsági földgázvezeték kiépítése.[9]

Az uhtai acélszerkezeti gyár (2012 óta SztalKonsztrukcija néven) nagyméretű fémszerkezetek, például hídszerkezeti egységek, gyárépületekhez és stadionokhoz fémvázak, nagy űrtartalmú tartályok készítését és helyszíni összeszerelését végzi.[10] A nagy múltú Uhtai Mechanikai Gyár, ahol sokáig az északi tájak építkezéseihez gyártottak különleges toronydarukat, 2012-ben csődbe ment.[11]

Oktatás, kultúra[szerkesztés]

A város felsőfokú oktatási intézménye az Uhtai Állami Műszaki Egyetem. 1967-től ipari főiskola volt, 1999-ben nyilvánították és szervezték át egyetemmé. Kilenc épületében négy intézet és hat kar működik, kb. 8000 hallgatója van. Vorkutában és Uszinszkban is van kihelyezett tagozata.[12]

Középfokú szakképesítést nyújtó intézmények:

  • Bánya- és olajipari technikum (kolledzs); az 1930-as években alakult szénbányászati profillal, a 21. század elején elsősorban gáz- olajipari szakembereket képez[13]
  • Vasúti közlekedési technikum; a Szentpétervári Közlekedési és Távközlési Egyetem (?) fiókintézménye[14]
  • Ápolóképző tanintézet (kolledzs); 1986-ban alapították[15]

Múzeumok[szerkesztés]

A járási múzeumi egyesüléshez öt kisebb múzeum tartozik, közül két természetrajzi és két helytörténeti múzeum Uhtában van.[16] A Gulag uhtai történetét és áldozatait ismertető, 1981-ben alapított múzeum egy különálló faházban található. Anyagának egy részét a Memorial Társaság helyi szervezetének önkéntesei gyűjtötték.[17]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e f g h i Народная энциклопедия «Мой город». Ухта
  2. ↑ Российский статистический ежегодник, 1998 год
  3. ↑ Народное хозяйство СССР 1922-1982 (Юбилейный статистический ежегодник)
  4. ↑ A 2010. évi népszámlálás adatai. Oroszország statisztikai hivatala. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. február 3.)
  5. ↑ A város éghajlata (orosz nyelven). Pogodaklimat.ru. (Hozzáférés: 2015. január 12.)
  6. ↑ Uhto-Izsemszkij ITL (orosz nyelven). Memorial. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  7. ↑ A. N. Kanyeva: Uhtpecslag: sztranyici isztorii (orosz nyelven). Pokayanie-komi.ru. [2015. szeptember 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 14.)
  8. ↑ Az olajfinomító története (orosz nyelven). Lukoil.ru. [2014. szeptember 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 16.)
  9. ↑ „Gazprom transzgaz Uhta” szevodnya (orosz nyelven). Gazprom Transzgaz Uhta. (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  10. ↑ Az olajfinomító története (orosz nyelven). SztalKonsztrukcija. [2014. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. november 21.)
  11. ↑ Novosztyi (orosz nyelven). Uhta24.ru, 2012. január 12. (Hozzáférés: 2014. november 17.)
  12. ↑ Az egyetem honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  13. ↑ A bánya- és olajipari technikum honlapja Archiválva 2015. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014-11-20).
  14. ↑ A vasúti technikum honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  15. ↑ Az ápolóképző honlapja (Hozzáférés: 2014-11-20).
  16. ↑ A múzeumi egyesülés honlapja Archiválva 2015. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014-11-20).
  17. ↑ A Gulag múzeum honlapja Archiválva 2015. február 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2014-11-20).

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Uhta_(település)&oldid=26420531”