Vilgort

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilgort (Выльгорт)
Közigazgatás
Ország Oroszország
Föderációs alanyKomiföld
JárásSziktivgyini
Irányítószám168220
Körzethívószám82130
Autórendszám kódja11, 111
Népesség
Teljes népesség
  • 2402 fő (1939)
  • 4068 fő (1959)[1]
  • 4787 fő (1970)
  • 8512 fő (1979)
  • 8965 fő (1989)
  • 11 392 fő (2000)
  • 10 211 fő (2002)
  • 11 335 fő (2009)
  • 10 289 fő (2010)
  • 10 738 fő (2012)
  • 10 979 fő (2013)
  • 11 251 fő (2014)
  • 11 574 fő (2015)
  • 11 756 fő (2016)
  • 11 946 fő (2017)
  • 12 171 fő (2018)
  • 12 494 fő (2019)
  • 12 661 fő (2020)
  • 10 564 fő (2021)
Földrajzi adatok
Elhelyezkedése
Vilgort (Oroszország)
Vilgort
Vilgort
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 61° 37′ 21″, k. h. 50° 45′ 26″Koordináták: é. sz. 61° 37′ 21″, k. h. 50° 45′ 26″
Vilgort (Komiföld)
Vilgort
Vilgort
Pozíció Komiföld térképén
A Wikimédia Commons tartalmaz Vilgort témájú médiaállományokat.

Vilgort (oroszul: Выльгорт) falu Oroszországban, Komiföldön, a Sziktivgyini járás székhelye. Lakossága: 10 289 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

Fekvése[szerkesztés]

A köztársasági főváros, Sziktivkar mellett, a város délnyugati peremén, a Sziszola bal oldali partjának közelében terül el. Bár önálló település, valójában Sziktivkar elővárosának tekinthető.

Története[szerkesztés]

Vilgort komi nyelven 'új ház'-at, 'új falu'-t jelent. Nevét először 1586-ban említik írásban. Első kőből épített templomát 1847-ben szentelték fel. A településen 1870-ben fiúiskola nyílt, 1913-ban az iskola új épületet kapott. A járást 1935-ben hozták létre, és Vilgort járási székhellyé lépett elő.

Népesség[szerkesztés]

  • 1959-ben 4 068 lakosa volt.
  • 1979-ben 8 512 lakosa volt.
  • 1989-ben 8 965 lakosa volt.
  • 2002-ben 10 211 lakosa volt, melynek 46%-a komi.
  • 2010-ben 10 289 lakosa volt.

Gazdaság[szerkesztés]

Állami gazdaságában elsősorban zöldségféléket termesztettek és teszik ezt napjainkban is, elsősorban a komiföldi főváros ellátására. 1964-ben létesített baromfitelepe Komiföld legnagyobb ilyen célú élelmiszeripari létesítménye. 2006-ban bútorüzem kezdte meg működését a településen.

Kultúra[szerkesztés]

Fő látnivalója az általános iskola 1913-ban fából készült emeletes épülete. Faragott díszeivel és dekoratív faoszlopaival a polgári faépítészet kiemelkedő emléke. 1999 óta helyiségeiben működik a járás helytörténeti múzeuma.

A népi hagyományok ápolását szolgálja a 2008-ban megnyitott Népi Mesterségek Központja (Zarany).

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]