Wilczek Ernő

Wilczek Ernő
Kandó Kálmán, Wilczek Ernő, Verebélÿ László az Első Energia Világkonferencián
Született	1883. május 6. Kaposvár
Elhunyt	1950. május 13. (67 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Foglalkozása	gépészmérnök
Iskolái	Magyar Királyi József Műegyetem (–1905)
Kitüntetései	Tudományos-műszaki tevékenységéért 1920-ban Zipernowsky jubileumi díjat nyert
Sírhelye	Farkasréti temető (37/2-1-193)
A Wikimédia Commons tartalmaz Wilczek Ernő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Wilczek Ernő (Kaposvár, 1883. május 6. – Budapest, 1950. május 13.) magyar gépészmérnök.

1905-ben diplomázott a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen, majd több cégnél dolgozott Franciaországban és Angliában elsősorban mint egyen- és váltakozó áramú generátorok szerkesztője. 1910-ben a Ganz-féle Villamossági Gyár szolgálatába lépett, s 1933-ban történt nyugalomba vonulásáig ott dolgozott, előbb mint a gépszámítási, utóbb mint a géptervezési osztály vezetője.

Bláthy Ottó Titusz belső munkatársa volt. Tudományos-műszaki tevékenységéért 1920-ban Zipernowsky jubileumi díjat nyert. Értékes tevékenységet fejtett ki a szabványosítás terén. 1938-tól a Szabványbizottság elnöke, 1949-től a Magyar Szabványügyi Intézet igazgatóhelyettese volt. Az Elektrotechnika című szakfolyóiratnak 1919-től szerkesztője, majd főszerkesztője. Nagyszámú tanulmánya jelent meg hazai és külföldi szakfolyóiratokban.

Főbb művei

• Adatok az egyenáramú turbógenerátorok elméletéhez (Budapest, 1916)
• Villamossági Zsebkönyv (Budapest, 1936, második kiadása a Villamossági Kézikönyv, Gohér Mihállyal és Lenkei Andorral, Budapest, 1943)