Önkéntes elállás
Az önkéntes elállás a büntetőjogban használt kifejezés. Lényege szerint egy bűncselekmény elkövetője nem büntethető (az általános szabályok szerint a befejezett bűncselekményre vonatkozó büntetési tétellel), ha - az ő önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése vagy - a bűncselekmény eredményének (káros hatásának) a bekövetkezését önként elhárítja.[1]
- Az önkéntes elállás megállapítása kedvezőbb helyzetbe hozza a bűncselekmény elkövetőjét, mintha a bűncselekmény elkövetését befejezte volna (egyedül vagy másokkal) ahhoz képest, hogy a más okból kísérleti szakaszban maradt bűncselekményért a tettes úgy felel, mintha az elkövetést befejezték volna.
Maradék bűncselekmény[szerkesztés]
- Amennyiben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető ez utóbbi bűncselekmény miatt büntetendő.[2] Az utóbbi bűncselekményt szokásosan „maradék bűncselekménynek” nevezik, mert a büntetési tétele általában alacsonyabb, mint az önkéntes elállás folytán kísérleti szakaszban maradt cselekményé lenne.
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- 1978. évi IV. törvény
- HatályosJogszabályok Gyűjteménye - A hatályos 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről
- Bíró Endre:Jogi szótár 375. old.