Önkéntes elállás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Az önkéntes elállás a büntetőjogban használt kifejezés. Lényege szerint egy bűncselekmény elkövetője nem büntethető (az általános szabályok szerint a befejezett bűncselekményre vonatkozó büntetési tétellel), ha - az ő önkéntes elállása folytán marad el a bűncselekmény befejezése vagy - a bűncselekmény eredményének (káros hatásának) a bekövetkezését önként elhárítja.[1]

Az önkéntes elállás megállapítása kedvezőbb helyzetbe hozza a bűncselekmény elkövetőjét, mintha a bűncselekmény elkövetését befejezte volna (egyedül vagy másokkal) ahhoz képest, hogy a más okból kísérleti szakaszban maradt bűncselekményért a tettes úgy felel, mintha az elkövetést befejezték volna.

Maradék bűncselekmény[szerkesztés]

Amennyiben a kísérlet már önmagában is megvalósít más bűncselekményt, az elkövető ez utóbbi bűncselekmény miatt büntetendő.[2] Az utóbbi bűncselekményt szokásosan „maradék bűncselekménynek” nevezik, mert a büntetési tétele általában alacsonyabb, mint az önkéntes elállás folytán kísérleti szakaszban maradt cselekményé lenne.

Lásd még[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Hatályos Btk. 10. § (4) bek. a) pont, 11. § (2) bek. a) pont, 254. § (3) bek. és 255. § (3) bek.
  2. Hatályos Btk. 10. §(4) bek.