Biguanid
| Biguanid | |||
 Vázképlet | |||
 Pálcikamodell | |||
| IUPAC-név | imidodikarbonimidsav-diamid | ||
| Más nevek | Diguanid, 2-karbámimidoilguanidin | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 56-03-1 | ||
| PubChem | 5939 | ||
| ChemSpider | 5726 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | XNCOSPRUTUOJCJ-UHFFFAOYSA-N | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2H7N5 | ||
| Moláris tömeg | 101.11 g/mol | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A biguanid szó egyrészt egy vegyületet, másrészt annak származékaiból álló gyógyszercsoportot jelent, melyeket elsősorban 2-es típusú cukorbetegség ellen használnak.
Története[szerkesztés]
A kecskeruta (Galega officinalis) nevű növényt évszázadok óta használták a cukorbetegség kezelésére. Az 1920-as években fedezték fel a biguanidot és származékait a kecskerutában. Az állatkísérletek azt mutatták, hogy csökkenti a vércukorszintet. A biguanidnál kevésbé mérgező származékaival, a synthalin A-val és synthalin B-vel kezelték a cukorbetegséget.
Az inzulin felfedezésével a biguanidin-származékok egy időre jelentőségüket veszítették. Az 1950-es években kezdtek újra foglalkozni a galega-kivonatokkal. Először a fenformint használták szélesebb körben, de a tejsav-acidózis veszélye miatt a legtöbb országban kivonták a forgalomból.
Hatásmechanizmus[szerkesztés]
A biguanidok – a cukorgyógyszerek túlnyomó többségével ellentétben – nem befolyásolják az inzulin előállítását, de kombinálhatók ilyen szerekkel.
A biguanidok szervezetbeli működése nem teljesen tisztázott. Csökkentik a glikogenolízist (a máj glikogénlebontását, azaz a glikogèn formájában tartalékolt cukor „mozgósítását”), a glükoneogenezist (cukor előállítását a májban a lebontott fehérjékből származó vegyületekből) és az inzulinrezisztenciát. Gátolják a cukor felszívódását a bélből.
Biguanid gyógyszerek[szerkesztés]
A metformin világszerte elterjedt gyógyszer a 2-es típusú cukorbetegség kezelésében. Magyarországon használnak még buformin-tartalmú gyógyszereket is.
A proguanilt malária ellen, a poliaminopropil-biguanidot (PAPB) pedig fertőtlenítőszerként használják.
Lásd még[szerkesztés]
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Biguanide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Proguanil című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Ez a szócikk részben vagy egészben a Polyaminopropyl_biguanide című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források[szerkesztés]
- Diabetes mellitus. Elmélet és klinikum. Szerk.: dr. Halmos Tamás és dr. Jermendy György. Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2002. 277–279. oldal. ISBN 963-242-750-5