Csajághy Gyula
Csajághy Gyula | |
Csajághy Gyula (1875–1945) költő, dalszerző 16 évesen | |
Élete | |
Született | 1875. június 16. Csongrád |
Elhunyt | 1945. június 23. (70 évesen) Szentes |
Nemzetiség | magyar |
Házastársa | Madarasi Papp Mária |
Pályafutása | |
Írói álneve | Darázs Miska |
Jellemző műfaj(ok) | műdal, nóta |
Fontosabb művei | "Érik a, érik a búzakalász" |
Csajághy Gyula aláírása |
Csajághy Gyula (Csongrád, 1875. június 16. – Szentes, 1945. június 23.) költő, dalköltő. Élete során több mint 100 műdalt írt. Írói álneve Darázs Miska volt.
Élete[szerkesztés]
Születésének körülményeiről annyit tudunk, hogy korán árvaságra jutott: édesanyja belehalt a szülésbe, apja egy évvel később hunyt el,[1] így került intézetbe.[2] Négy éves volt, amikor egy Csajághy Lajos nevű férfi fogadta örökbe.[3] Hat elemi elvégzése után apja maga mellé vette inasnak és a borbélymesterségre tanította, ám a fiút jobban érdekelte az irodalom. Nemcsak olvasta, írta is a verseket. 16 éves volt, amikor első költeménye (Hideg sincsen, mégis befagyott a tó…) megjelent a Tiszavidék c. lapban, ami azonban kiváltotta az irodalommal szemben ellenséges érzéseket tápláló nevelőapja haragját. Ekkor határozta el, hogy nem marad a szülői házban. Szegedre költözött, ahol egy Cserzy Mihály nevű borbélymester mellett vállalt munkát, aki akkoriban elismert író volt a városban. Cserzy pártfogásába vette az ifjú tehetséget, s Csajághynak hamarosan versei jelentek meg a Szegedi Lapban. Költeményei jó visszhangot váltottak ki. Cserzy révén megismerkedett a híres papköltő Szabolcska Mihálylyal, a cigányprímás Dankó Pistával és Gárdonyi Gézával is, akik személyesen biztatták, jó tanácsként lelkére kötötték, hogy ne hagyja abba, akármerre megy, folytassa a versírást.[4]
1892-ben a fővárosba került, ahol színházi borbélyként dolgozott. A következő évben Egerbe költözött, ahol újra egy borbélyműhelyben kapott állást, de itt már kulturális téren is megmutatta tehetségét: színházi műkedvelők között rendezett darabokat és dalokat is írt, amikkel nagy sikert aratott. Az egri éveket a katonai szolgálat szakította meg: háromévnyi katonáskodás után 1899-ben Csépára került, ahol borbélyműhelyt nyitott, de itt is maga köré gyűjtötte a fiatalokat: dalárdát és önképzőkört alakított, valamint önkéntes tűzoltó egyesületet létesített. Közben megnősült, gyermeke született, de kisfia és felesége is hamar meghaltak. 1903. február 16-án újra megnősült: egy szentesi leányt, Madarasi Papp Máriát vette feleségül. (Közös gyermekük, Mariska gyermekrablás áldozata lett, ám a csodával határos módon 3 évvel később megtalálták.[5]) Csépáról 1908-ban Budapestre költöztek, ahol előbb egy építészeti iroda könyvelője, majd egy nyugdíjas klub tisztviselője lett. Közben az Új Budapest c. lap munkatársaként is dolgozott.
1914-ben behívták katonának. 1916-ban az orosz fronton megsebesült és fogságba esett: egy hangszergyárban kellett dolgoznia, ahol megtanult hegedűt készíteni. 1918-ban súlyos betegen tért haza Oroszországból. Nem sokkal később (1919) - hogy felgyógyuljon betegségéből - Szentesre költöztek felesége rokonaihoz, ám 1920-ban már újra Pesten voltak. Csajághy kiváltotta a zöldségkereskedő igazolványt, s ettől kezdve virág- és zöldségkertészettel foglalkozott. Felesége azonban nem bírta a munkával járó megterhelést, ezért üzletüket bezárták, és Csajághy kénytelen volt új munkahely után nézni. Egy fővárosi hivatalban kapott gondnoki állást, a szegények ügyeit intézte. Ám itt sem dolgozhatott nyugodtan: amikor egy ügyben főnöke hamis tanúzásra akarta rávenni, ő ezt kereken megtagadta, ezért főnöke elbocsájtotta. Ettől kezdve nyomorban éltek. 1936 és 1939 között még egy éremgyárban kapott munkát, ám 1939 februárjában végleg Szentesre költözött feleségével.[6]
Zenei és irodalmi munkássága[szerkesztés]
Minden munkája közben szenvedélyesen írta népies stílusú verseit, melyeket gyakran meg is zenésített. Dalaival számos dalpályázaton vett részt. Egy-egy nótája eleinte „népdalként” terjedt szájról szájra később különféle kottagyűjtemények részeként. Legtöbb a „Magyar Zeneszó” és a „Magyar Zenealbum” kiadásában jelent meg. Bár a kottát nem ismerte, zenei képzettsége nem volt, könnyen megjegyezhető dalai, fülbemászó melódiái ismertté tették nevét zenei körökben.
„ | Csajághy Gyula szerzeményeibe beletekintve azonnal meg lehet állapítani, hogy tipikusan az ugynevezett „alföldi” tipusú-stílusú műdalok (közismerten: nóták) kategóriájába tartoznak. … bizony láthatóan megküzdött egy-egy sikerült daláért. E sikerült dalok általában az un. „Mi nótáinkból” c. sorozatból kerültek ki. … Viszonylag könnyedén versel, szépen gördülő sorai természetesen csengenek, könnyen ihletik a dallamot…[7] | ” |
Népszerűségére jellemző, hogy két ízben még a Zeneakadémiára is meghívták nóta-estet tartani, sőt külföldre is eljutott a híre: Helsinkiben, Rigában, de még a Milánói Scalában is felcsendült egy-két költeménye. Sok ismert színész és énekes kereste fel ekkoriban Csajághyt, hogy nótát „rendeljenek” tőle. Az „Érik a, érik a búzakalász” c. dala[8] egy korabeli magyar filmben, a Magyar rapszódiában is elhangzott.[9][10]
Dalai mellett versei is figyelemre méltóak. Költeményeiben, az emberi értékek dominálnak: a szülők tisztelete, a hitvestárs és a haza szeretete mellett a magyar irodalom iránt érzett rajongása is megmutatkozik. Nem egy közülük igazi remekmű. Verseinek többsége kéziratban maradt fenn.[11]
Szentesen[szerkesztés]
A sikerek ellenére nagy szegénységben élt feleségével. A 30-as évek közepén már pokrócvarrásból éltek, de ez nem fedezte a 22 pengős havi lakbérét. Az elmaradások miatt 1936-ban kilakoltatták lakásából.[12] Egy darabig még Pesten tengődtek, majd 1939 februárjában hazaköltöztek Szentesre. Jellemző, hogy spórolásból gyalog tette meg a 160 kilométeres utat.[13] Szentesen kezdetben egyetlen fix „jövedelme” volt a Magyar Zeneszerzők Országos Egyesületének szerzői jutaléka, mely az ő esetében évente 29 pengőt és 30 fillért jelentett. Kanász Nagy Sándor polgármester azonban segítségére sietett a neves dalköltőnek, s egészen haláláig az anyakönyvi hivatalban dolgozhatott. Ezzel együtt Szentesen is nagyon szűkösen éltek, ám szegénysége nem vette el életkedvét. A költészet mellett szentesi házuk 1 holdas kertjében hódolhatott másik nagy szenvedélyének, a kertészkedésnek.[14]
Házára (Nagyhegy 180/b) hatalmas betűkkel írta ki: Vén Darázs fészek. Közelebb érve a vendég egy másik feliratot is észrevehetett:
„ | Akinek a kicsi soha se lesz kevés,
Dáriussá teszi a … megelégedés! [15] |
” |
Sírja a Szeder temetőben található,[16] irodalmi és zenei hagyatékát a Szentesi Levéltár őrzi.
Főbb művei[szerkesztés]
A mi nótáinkból. „Darázs Miska” – Csajághy Gyula – ma „Vén Darázs” válogatott dalai. 1892 – 1937. (e-Könyvtár Szentes)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Csajághy Gyula: Életrajzi adataim 1. o. (kézirat) (Csajághy Gyula zeneszerző iratai. 1890-1941. XIV. 5. 1. Szentesi Levéltár)
- ↑ Csajághy Gyula: Én… (vers) Elhangzott a Magyar Rádióban 1927. január 31-én. In: Szentes irodalmi emlékei. Szerk.: Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár)
- ↑ Születési anyakönyvi kivonat. (Csajághy Gyula zeneszerző iratai. 1890-1941. XIV. 5. 1. Szentesi Levéltár)
- ↑ A nótaszerző Csajághy Gyula életrajza özv. Csajághy Gyuláné elbeszélése alapján. 1. o.; Csajághy Gyula: Életrajzi adataim. 2. o. (kézirat) (Csajághy Gyula zeneszerző iratai. 1890-1941. XIV. 5. 1. Szentesi Levéltár)
- ↑ Egy kis leány regénye. Csajághy Manci története. Világ 1911. aug. 30.
- ↑ A nótaszerző Csajághy Gyula életrajza özv. Csajághy Gyuláné elbeszélése alapján. 2-4. o.
- ↑ Csajághy György: Néhány gondolat Csajághy Gyula nótaköltő munkásságáról és életéről. /1875 – 1945/. Szentes, 1987. 5., 6., 11. o.
- ↑ Győry Márta - Érik a hajlik a búzakalász. In: http://notakedvelokklubbja.network.hu/
- ↑ A nótaszerző Csajághy Gyula életrajza özv. Csajághy Gyuláné elbeszélése alapján. 4. o. (kézirat)
- ↑ Kádár Lajos: Látogatás Csajághy bácsinál, a nótaköltők örökifjú nesztoránál. Az „Érik a, érik a búzakalász… szerzője. 3. o. (kézirat) (Csajághy Gyula zeneszerző iratai. 1890-1941. XIV. 5. 1. Szentesi Levéltár)
- ↑ Szentes irodalmi emlékei. Szerk.: Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár Szentes)
- ↑ Érik a, érik a búzakalász és 62 éves korában utcára kerül Csajághy Gyula, a híres nótaköltő. Nemzeti Újság 1936. aug. 26.
- ↑ Sima Ferenc: Százötven évig akar élni Vörösmarty Mihályné 64 éves unokaöccse. Az Est 1939. szept. 29.
- ↑ Ötvenesztendős írói jubileumát ünnepli Csajághy Gyula bácsi, a Vén Darázs, akinek a jubileumát gyümölcsfái is kettős virágzással és gyümölcshozammal ünnepelték meg. Szentesi Napló 1942. okt. 16.
- ↑ Csajághy Gyula saját kezű felirata. (Csajághy Gyula zeneszerző iratai. 1890-1941. XIV. 5. 1. Szentesi Levéltár)
- ↑ Csajághy Gyula (1873-1945) nótaíró síremléke - Szentesi jelesek síremlékei, gyászjelentései (e-Könyvtár Szentes)
Róla szóló irodalom[szerkesztés]
- Egy kis leány regénye. Csajághy Manci története. Világ 1911. aug. 30.
- Csajághy György: Néhány gondolat Csajághy Gyula nótaköltő munkásságáról és életéről. 1875-1945. Szentes, 1987
- Nevezetes dalköltőnk: Csajághy Gyula. In: Szentes helyismereti kézikönyve. (Szerk: Kis-Rácz Antalné, Labádi Lajos, Vörös Gabriella) Szentes, 2000
- Csajághy Gyula (Csongrád, 1875. - Szentes, 1945.) In: Kurca-parti dallamok - Millenniumi hangverseny szentesi zeneszerzők műveiből. Szentes, 2001
- Csajághy Gyula (Csanytelek, 1875 – Szentes, 1945. jún. 23.): dalszerző, költő. In: In: Magyar Életrajzi Lexikon 1000-1990 (Szerk.: Kenyeres Ágnes - HTML változat: Magyar Elektronikus Könyvtár)
- Vágvölgyi Zoltán: Ami az anekdotás kötetből kimaradt. Csajághyék legszebb karácsonya. Szentesi Élet 2014. dec. 19. (e-Könyvtár Szentes)
- Szentes irodalmi emlékei. Szerk.: Vágvölgyi Zoltán. Szentes, 2016. (e-Könyvtár Szentes)