Dicynodontia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dicynodontia
Evolúciós időszak: Középső perm - kora kréta
(268-105 millió évvel ezelőtt)[1]
Lystrosaurus, azon kevés dicynodonták egyike, amelyek túlélték a Perm–triász kihalási eseményt.
Lystrosaurus, azon kevés dicynodonták egyike,
amelyek túlélték a Perm–triász kihalási eseményt.
Természetvédelmi státusz
Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Osztály: Emlősszerűek (Synapsida)
Rend: Therapsida
Alrend: Anomodontia
Alrendág: Dicynodontia
Owen, 1859
Kládok és nemek

lásd Taxonómiájuk

Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Dicynodontia témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Dicynodontia témájú kategóriát.

A Dicynodontia vagy dicynodonták az emlősszerűek közé tartozó Therapsida őshüllők egy alrendága volt.

A dicynodonták különféle termetű növényevők voltak két agyarral. Ez utóbbiról kapták nevüket, amelynek jelentése: „két kutyafogúak”.

A Therapsidák legnagyobb változatosságú csoportja: 70 nemük ismert, amelyek közt volt patkány- és ökörméretű is.

Jellemzőik[szerkesztés]

Dicynodonta fosszliák.

Koponyájuk erősen specializálódott: könnyű volt, de erős, a hátulján az emlősszerűekre jellemző nyílások jelentősen megnagyobbodtak, hogy nagyobb állkapocsizmoknak adhassanak helyet.

Koponyájuk elülső része és az alsó állkapcsuk általában keskeny volt és a primitív változatokat kivéve fogatlan. Ehelyett a száj elülső része csúcsos csőrt alkotott, mint a teknősöknél vagy a Ceratopsia alrendághoz tartozó dinoszauruszoknál. Úgy rágtak, hogy az alsó állkapcsukat hátramozgatták, ami erőteljes nyeső hatást eredményezett.[2]

Nem minden nemnek volt agyarpárja, de soknak igen, ami a nemi dimorfizmusra utalhat.[3]

Testük rövid, erős, hordószerű volt, rövid farokban ért véget és erős lábak hordozták. Egyes nemek, például a dinodontosaurusok esetében csak a hátsó lábak voltak egyenesek, mellső lábaik könyökben hajlott tartásúak voltak. A vállöv és az ilium nagyok és erősek voltak.

Evolúciójuk története[szerkesztés]

Eodicynodon, primitív dicynodonta, amely a középső permtől élt Dél-Afrikában.

A dicynodonták először a középső perm idején jelentek meg, gyors evolúciós kirajzáson mentek keresztül és a késő perm idejére ők lettek a legsikeresebb és legelterjedtebb szárazföldi gerincesek. Rengeteg ökotípusuk fejlődött ki, amelyek közt egyaránt voltak nagy, közepes és kicsi növényevők és vakondszerű, rövidtagú járatlakók.

Az óriás Lisowicia a késő triász kori Lengyelországban.

A perm–triász kihalási eseményt csak két családjuk élte túl. Egyikük, a lystrosaurusok a kora triász indusi korszak legelterjedtebb növényevői voltak. Ezeket a közepes méretű állatokat a zömök, disznótól az ökörig terjedő méretű utódaik, a Kannemeyeriidae váltották fel, amelyek az olenyokitól a ladin korszakig voltak az uralkodó szárazföldi növényevők világszerte. A karni korszakra Traversodontidae cynodonták és a Rhyncosaurus hüllők vették át a helyüket.

A nori korszak idejen (a késő triász közepe), amikor – talán a növekvő szárazság miatt – drasztikus hanyatlásuk következett be, a nagy növényevők élőhelyeit a Sauropodomorpha dinoszauruszok foglalták el.

A kannemeyeriidák hanyatlása és eltűnése után nem is éltek a bolygón domináns, nagy emlősszerű növényevők egészen a paleocén közepéig (60 millió évvel ezelőtt), amikor az emlősök, a cynodonták leszármazottai diverzifikálódtak és átvették a kihalt dinoszauruszok élőhelyeit.

Régebben azt gondoltak, hogy a dicynodonták a triász–jura kihalási esemény során teljesen elenyésztek. Nemrégiben azonban előkerültek bizonyítékok arra, hogy Gondwana déli részén a kréta időszakot is megélték (a mai Queensland)[4] (Thulborn and Turnmer, 2003).

Rendszertanuk[szerkesztés]

Taxonómiájuk[szerkesztés]

Wadiasaurus.
Kingoria, kis dicynodonta Afrikában a késő permben.
Placerias.
Moghreberia.
Mysosaurus.

Filogenetikájuk[szerkesztés]

A lenti kladogram a következő forrás szintézisén alapszik: Mikko's Phylogeny Archive.

Dicynodontia

Eodicynodon


unnamed

Colobodectes


unnamed

Endothiodontidae


unnamed

Kingoriidae


Diictodontia

Robertoidea



Emydopoidea



Pristerodontia

Pristerodontidae


unnamed

Oudenodontidae


unnamed

Propelanomodon


unnamed

Geikiidae


unnamed

Odontocyclops


unnamed

Lystrosauridae


unnamed

Dicynodontidae


unnamed

Dinanomodon


Kannemeyeriiformes

?Shansiodontidae



?Stahleckeriidae



Kannemeyeriidae















Jegyzetek[szerkesztés]

  1. *Thulborn, T. & Turner, S. 2003. The last dicynodont: an Australian Cretaceous relict. Proceedings of the Royal Society of London B 270, 985-993. Abstract.
  2. Crompton, A. W, and Hotton, N. 1967. Functional morphology of the masticatory apparatus of two dicynodonts (Reptilia, Therapsida). Postilla, 109:1–51.
  3. Colbert, E. H., (1969), Evolution of the Vertebrates, John Wiley & Sons Inc (2nd ed.)
  4. Thulborn, Tony and Turner, Susan, 2003, "The last dicynodont: an Australian Cretaceous relict" Proceedings: Biological Sciences Vol 270, No 1518 / May 7, 2003; pp 985 - 993

További információk[szerkesztés]