Ivan Krstitelj Tkalčić
| Ivan Krstitelj Tkalčić | |
| Született | 1840. május 4.[1] Zágráb |
| Elhunyt | 1905. május 11. (65 évesen)[1] Zágráb |
| Foglalkozása |
|
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Ivan Krstitelj Tkalčić Zágráb, 1840. május 4. – Zágráb, 1905. május 11.), horvát katolikus pap, történész, akadémikus, könyvtáros, levéltáros.[2]
Élete[szerkesztés]
1840. május 4-én született Zágráb Nova Ves nevű városrészén. Apja, Janko Tkalčić szamobori származású, anyja Bara Martinjakova volt.[3] Népiskolai tanulmányait a felsővárosi elemi iskolában kezdte, majd 1855-ig a Klasszikus Gimnáziumban tanult. 1855-ben belépett a zágrábi szemináriumba, ahol 1861-ben végzett.[4] 1862-ben szentelték pappá. Ezt követően rövid ideig az érsekség irodájában dolgozott. 1862 és 1867 között Sziszeken volt káplán, majd 1905-ig a zágrábi székesegyház prebendáriusa, és a nova vesi Szent Kozma és Damján templom plébánosa volt.[4] A zágrábi prebendári szolgálat békés életet nyújtott neki, amelyet annak a témának szentelhetett, amelyet már fiatal korában is kedvelt, ez pedig szülővárosa és a zágrábi érsekség történetének tanulmányozása volt. Teljesen az írásnak szentelte magát, rendszeresen dolgozott minden nap, egészen haláláig, mely 1905. május 11-én tollal a kezében érte.[3] A politikai életben is tevékeny volt, 1873-ban a Független Néppárt támogatójaként zágrábi városi képviselővé választották. 1882 és 1892 között az akadémia könyvtárosa, 1896-ig pedig levéltárosa volt. A Jugoszláv Tudományos és Művészeti Akadémiának 1875-től levelező, 1883-tól pedig rendes tagja volt.
Történészi munkássága[szerkesztés]
Történészi munkássága igen kiterjedt volt, és a horvát történettudomány terén maradandó értéket alkotott. Tanulmányozta a horvát világi és egyházi történelmet, különösen a szláv istentiszteletet és a glagolita műveltséget, valamint egyes horvátországi egyházi rendek múltját. Már sziszeki káplán korában végzett ásatásokat a római maradványok után kutatva és szép numizmatikai gyűjteménnyel rendelkezett. Ezt később a zágrábi Horvát Nemzeti Múzeumnak adományozta.[5] Zágrábba visszatérve Tkalčić a káptalan szolgálatába állt. A káptalan levéltárán kívül kutatta a zárai, a spliti és a dubrovniki levéltárakat is. Zágrábi kutatásainak eredményeit a „Katolički list” című folyóiratban és 1873-ban és 1874-ben megjelent „Povjestni spomenici zagrebačke biskupije” (A zágrábi püspökség történeti emlékei) című kétkötetes művében tette közzé.[6]
Főbb művei[szerkesztés]
- Hrvatska povjestnica, 1861.
- Na uspomenu tisuću-godišnjice sv. Cyrilla i Methoda slovjenskih apostolah, Zagreb, 1863.
- Severila, ili Slika iz progonstva kršćanah u Sisku: historična pripoviest iz četvrtoga stoljeća, Zagreb, 1866.
- Sumporne toplice kod Varaždina u Hrvatskoj: (Varaždinske Toplice), Zagreb, 1869.
- Poviest Hrvatah, Zagreb, 1870.
- Povjestni spomenici zagrebačke biskupije, I–II, 1873–74.
- Prvostolna crkva zagrebačka, Zagreb, 1880.
- Zagrebačke biskupije i njezinih istaknutih predstavnika, 1884.
- Prvostolna crkva zagrebačka nekoć i sada, 1885.
- Ivan arcidjakon Gorički: domaći pisac u XIV. vieku, Zagreb, 1886.
- Povjestni spomenici slobodnog kraljevskog grada Zagreba priestolnice Kraljevine dalmatinsko-hrvatsko-slavonske, I–XI, 1889. – 1905.
- Slob. kralj. glavni grad Zagreb do svršetka XIV. vieka, Zagreb, 1889.
- Parnice proti vješticam u Hrvatskoj, Zagreb, 1891.
- Izprave o progonu vješticah u Hrvatskoj Zagreb, 1892.
- Slob. kralj. glavni grad Zagreb u XV. vieku, Zagreb, 1895.
- Slavensko bogoslužje u Hrvatskoj, Zagreb, 1904.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ↑ Barlé: Janko Barlé: Ivan Krstitelj Tkalčić – nekrolog. Vjesnik Arheološkog muzeja u Zagrebu, VIII. évf. 1. sz. (1905) 165–171. o. Hozzáférés: 2022. április 14.
- ↑ Hrvatska encikopedija: Hrvatska enciklopedija: Tkalčić, Ivan Kristitelj. http://www.enciklopedija.hr. Leksikografski zavod Miroslav Krleža (Hozzáférés: 2022. április 14.)
- ↑ Zvonar: Ivica Zvonar: Akademijin knjižičar Ivan Kristitelj Tkalčić. Zbornik Odsjeka za povijesne znanosti Zavoda za povijesne i društvene znanosti Hrvatske akademije znanosti i umjetnosti, 27. sz. (2009) 319–328. o. Hozzáférés: 2022. április 14.