Leander (növényfaj)
 | ||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Nerium oleander L. | ||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Leander témájú kategóriát. |
A leander vagy babérrózsa (Nerium oleander) a tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe és a meténgfélék (Apocynaceae) családjába tartozó Nerium növénynemzetség egyetlen faja. Korábban több fajt is a nemzetségbe soroltak, de a korszerű rendszertanok szerint már csak a Nerium oleander faj tartozik bele.
Rendszertani helyzete[szerkesztés]
A molekuláris genetikai vizsgálatok okozta forradalomban a Nerium nemzetség többi faját más taxonokba sorolták át. Így például:
- Nerium antidysentericum L., 1753 → Wrightia antidysenterica
- Nerium caudatum (L.) Lam., 1792 → Strophanthus caudatus
- Nerium coccineum Lodd., 1824 → Wrightia coccinea
- Nerium piscidium Roxb., 1824 → Melodinus monogynus
- Nerium salicinum Vahl, 1791 → Breonadia salicina stb.
Több más fajt (Nerium odoratum Lam., 1792 stb.) pedig beolvasztottak a közönséges leanderbe, így a nemzetséget ma már monotipikusnak tartják.
Származása, elterjedése[szerkesztés]
Széles vidéken honos, a Földközi-tenger medencéjétől a Közel-Keleten át egészen Indiáig. Kína déli részein is előfordul. Betelepítették számos, szubtrópusi éghajlatú területre, így Madeirára is, ahol a sziget déli partvidékén a tenger szintjétől 400 m-ig nő, főleg az utak mentén.
Megjelenése, felépítése[szerkesztés]
Fás szárú, mintegy 3 m magasra növő örökzöld cserje. Kemény, csupasz, bőrnemű, 10–15 cm hosszú, tojásdad, sötétzöld levelei hármasával nőnek a felálló ágakon.
Szimpla vagy dupla szirmú, színes virágai az ágak csúcsán nyílnak. Az öt sziromlevél az óramutató járásával egyező irányban csavarodott, ettől a virág kis kerékre emlékeztet. Színe lehet fehér, sárga és a rózsaszíntől a bordóig bármilyen árnyalatú. Illata „édeskés”, átható.
Magvai hüvelyes tokokban fejlődnek.
Életmódja, termőhelye[szerkesztés]
A szárazságot jól tűri, mivel mélyre nyúló gyökérzete eléri a talajvizet. A talaj iránt nem túl igényes, de az enyhén meszes, kissé kötött talajt kifejezetten meghálálja. (A nálunk kapható, tőzeg alapú virágföldek többnyire nem ilyen tulajdonságúak, inkább savanyú kémhatásúak.) Fagyérzékeny: szabadban csak ott marad meg, ahol nincsenek tartós téli fagyok. Eredeti termőhelyén, a Mediterráneumban főként az időszakos vízfolyások völgyében nő.
Júniustól szeptemberig virágzik. Magvai télre érnek be.
Felhasználása, szaporítása[szerkesztés]
Már az ókorban is dísznövénynek ültették; első ábrázolásait az i.e. 14. századból, Krétáról ismerjük. Magyarországon máig kedvelt. Szereti a napos, meleg helyet és a sok vizet. Fejlődési és virágzási időszakában hetente tápoldatozni kell, amiben a nitrogén, kálium és foszfor egyenlő mértékben kívánatos. Kifejezetten a virágzás megindításához-fokozásához a foszfortartalmat kell emelni. Fajtától függően 0 és −10 °C között már károsodnak, ezért a magyarországi éghajlaton télen csak fagymentes helyen tárolható. A legelőnyösebb +5 és +10 °C között teleltetni, melegebb helyen elszaporodnak az élősködők. Szükség esetén hűvös, sötét helyen is jól átvészeli a hideg időszakot. Ez alatt ritkábban szabad öntözni. Valamennyi fényt - többek szerint - ilyenkor is kell kapnia. Formája metszéssel könnyen alakítható. Lemetszett ágain néhány héten belül újra kihajt. Kényes a levéltetvek és atkák támadására, ezek ellen permetezni ajánlatos. Gombabetegségek is előfordulhatnak rajta.
Magról nagyon nehézkesen szaporítható, ezért célszerűbb hajtatni. A lemetszett, majd meleg, árnyékos helyen vízbe állított fás, félfás hajtások 1-2 hónap alatt gyökeret eresztenek.
A hajtásról való szaporítás előnye, hogy ugyanolyan lesz az új növény, mint amelyikről a hajtást vágtuk. A félfás ág jobb erre a célra, mert a teljesen fás ág nem biztos, hogy meggyökeresedik. Tegyük ezt a tavaszi visszametszéskor. Ajánlott akkora üveget választani, amiben a növény kivétele nélkül is lehet cserélni a vizet, amit érdemes 3 naponta megtenni.[1]
Mérgező növény[szerkesztés]
A tárnicsvirágúak (Gentianales) rendjébe tartozó növények több fajára jellemző, hogy bennük – emlősökön erős farmakológiai, vagy egyenesen mérgező hatást kiváltó – szívglikozidok találhatók. A leander ezen fajok egyike, ezért a szívglikozid-mérgezés elkerülése érdekében kellő óvatossággal és odafigyeléssel kell kezelni, gondozni a növényt. Mivel a mérgezés szinte kizárólag szájon át képzelhető el, ezért a kézmosásra esetleg kesztyűk használatára kell odafigyelni. A klinikai statisztikák alapján elmondható, hogy jellemzően gyerekek vagy méginkább a háziállatok esetében fordul elő mérgezés. A növény levelei valamint a törött szárból kiszivárgó latex édeskés ízűek és ezzel magyarázható a – szerencsére ritka – gyerekmérgezések száma, valamint az édes ízt kedvelő állatok expozíciója. [2] A nagyobb kockázatnak kitett gyermekek kivételével az oleander rágásával, lenyelésével kapcsolatos emberi halálozás általában nagyon ritka, – még öngyilkossági szándékkal történt eseteknél is.[3]
Állatokon végzett toxicitási vizsgálatok arra engednek következtetni, hogy az állatfajok nem egyformán érzékenyek a leanderben található szívglikozidokra. A madarak és rágcsálók szinte érzéketlenek a per os (tehát szájon át a tápcsatornába) bejuttatott oleander szívglikozidokkal szemben.[4] Más emlősök mint, például kutyák és emberek, viszonylag érzékenyek a szívglikozidok hatásaira. [5] Veszélyes olyan állatokra nézve is, mint a juhok, lovak, szarvasmarhák és más legelő állatok.[6]
A glikozidok mellett a növény tartalmaz még más hatóanyagokat is, mint terpenoidokat, szterolokat, csersavakat, eszenciás olajokat – amelyeknek a mérgezések szempontjából nincs különösebb jelentősége. [7] A nagyon hasonló kémiai szerkezetű és toxikus hatású szívglikozidok a növény minden részében fellelhetők. Ezek jelentősebb képviselői az oleandrin, az oleandrigenin, digitoxin[* 1], nerium.[9]
A „leandermérgezéshez” köthető tünetek a növény elfogyasztása után hamarosan – általában egy órán belül –jelentkeznek, melyek a gyengeség, erős hasmenés, hányinger, hányás, fejfájás, gyomorfájdalom, erős bél perisztaltika, izomgyengeség, görcsök, szív- és keringési zavarok, súlyosabb esetekben halál.[10]
A növényben található oleandrin nevű szívglikozid hatását úgy fejti ki, hogy a nátrium-kálim pumpa specifikus aminosavaival kapcsolatba lépve gátolja az enzim aktivitását. A leander minden részében megtalálható a vegyület, mely itteni nagy koncentrációja miatt az emberi szervezetbe kerülve mérgezést, nagyobb dózisban halált okoz.Illetve a magzat elhajtására is alkalmas. Öngyilkosság, abortusz,véletlen gyermekgyilkossághoz vezethet ha nem vagyunk tudatában a virág valódi erejének, hatásának. A növény minden része mérgező mégha az illata csábító is, csak kesztyűvel védő felszereléssel érdemes kezelni. A vetélés tünetei lehetnek: émelygés, hasmenés, hányás, izomgyengeség, görcsök, szív-és keringési zavarok.
Képek[szerkesztés]
-
fája virágzáskor -
levele -
termése -
virága
Megjegyzések[szerkesztés]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ Leander gondozása, szaporítása novenytar.krp.hu (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
- ↑ Ayyappan S, N A, Toi PC.: Accidental fatal poisoning in a child due to ingestion of Nerium oleander leaf. Forensic Sci Med Pathol. 2023. doi: 10.1007/s12024-023-00771-7. Online ahead of print.PMID: 38133853
- ↑ Pugliese N, Tinelli A, Crescenzo G, Nieddu M, Baralla E, Schiavone A, Zizzo N, Samarelli R, Dessì F, Circella E, Zizzadoro C, Saleh MS, Camarda A.: Poisoning by Nerium oleander L. in Franconia Geese. Animals (Basel). 2024 Feb 14;14(4):612.
- ↑ Szabuniewicz, Mirosław; Schwartz, WL; McCrady, JD; Camp, BJ: Experimental oleander poisoning and treatment. Southwestern Veterinarian. 1972. 25 (2): 105–114.
- ↑ Page C, Murtaugh RJ.: Hypoglycemia associated with oleander toxicity in a dog. J Med Toxicol. 2015. 11(1): 141–143.
- ↑ Caloni F, Cortinovis C, Rivolta M, Alonge S, Davanzo F.: Plant poisoning in domestic animals: epidemiological data from an Italian survey (2000-2011). Vet Rec. 2013 Jun 1;172(22): 580.
- ↑ Biren N. Shah, A.K. Seth: Textbook of Pharmacognosy and Phytochemistry. ELSEVIER, 2010. 252. oldal,ISBN: 978-81-312-2298-0
- ↑ https://pubchem.ncbi.nlm.nih.gov/compound/Digitalinum-verum-monoacetate
- ↑ William Charles Evans: Trease and Evans Pharmacognosy. ELSEVIER, Edinburgh London New York Philadelphia St Louis Sydney Toronto 2009. 16. kiadás, 329–330. oldal.
- ↑ Shaw D, Pearn J.: Oleander poisoning. Med J Aust. 1979. Sep 8;2(5):267-269.
Források[szerkesztés]
- Leander gondozása, szaporítása novenytar.krp.hu (Hozzáférés: 2014. szeptember 20.)
- Susanne Lipps: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. . ISBN 3-938282-09-6
További információk[szerkesztés]
- Ezek a leander leggyakoribb betegségei
- Leander gondozása, metszése, öntözése
- Leander leírása, gondozása, teleltetése, növényvédelme. blog.hu. [2013. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- Leander. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
- A leander gondozása. G-Portál. (Hozzáférés: 2013. június 14.)
- Mediterrán hangulat a kertben: a leánder. gardening.ro, 2007. július 5. (Hozzáférés: 2010. február 19.)
