Mikes Mihály (kancellár)
| Mikes Mihály | |
| Erdélyi Fejedelemség kancellár | |
| Hivatali idő 1656 – 1660 | |
| Előd | – [1] |
| Utód | Bethlen János |
| Született | 1613. körül nem ismert |
| Elhunyt | 1662. november 15. nem ismert |
| Foglalkozás | politikus |
| Vallás | katolikus |
Mikes Mihály (1613 k. – 1662. november 15.) erdélyi nemesúr, 1656–1660 között erdélyi kancellár, 1658–1660 között a fejedelmi tanács tagja.
Élete[szerkesztés]
Szülei Mikes Zsigmond és Imecs Borbála, testvérei Mikes Kelemen (ítélőmester, †1686), Mikes János és Mikes Ilona voltak. 1628-29-ben a bécsi jezsuita kollégiumban, utána öt évig különböző európai egyetemeken tanult. Szalárdi János Siralmas krónikája szerint 1637-ben testvére, Mikes János szerelmes lett Tarnóczy Sárába, aki nem viszonozta érzelmeit, de a három Mikes fivér, János, Mihály és Kelemen elrabolták.[2] A lányrablás miatt I. Rákóczi György az országgyűlés elé idézte a testvéreket, akik azonban Moldvába szöktek, és ott Vasile Lupu fejedelem szolgálatába álltak. Néhány év múlva Rákóczi megkegyelmezett nekik, és Mikes Mihály 1644–45-ben már az erdélyi tüzérség parancsnoki tisztét töltötte be.
II. Rákóczi György idejében 1648-tól az udvari lovasság alkapitánya volt, 1652-től katonai tisztsége mellett a fejedelmi tábla ülnöke is volt, 1656-tól kancellár, 1658-tól a fejedelmi tanács tagja volt. 1650-től a lengyelországi diplomácia egyik kulcsembere volt, katolikus vallása miatt azonban egyes ügyek tárgyalásából a református fejedelem kizárta. Az 1657. évi lengyelországi hadjáratban a táborkar (vezérkar) egyik tagja volt. 1658-ban Rákóczi Bethlen Farkas társaságában Bécsbe küldte követként, I. Lipót segítségét kérve a törökök ellen. Ugyanebben az évben Havasalföldre vonult hadba a törökök ellen.
A fejedelem halála után az özvegy Báthory Zsófiával Munkácsra költözött, és a Rákóczi-javak főkormányzójaként szolgálta. Részt vett abban a katolikusok és reformátusok közötti hitvitában, amelyet 1660. őszén (szeptember 30. - október 1.) tartottak Sárospatakon, Báthory Zsófia és fia, I. Rákóczi Ferenc katolikus hitre térítése érdekében.
Felesége, Paczolai Borbála unitárius vallású volt. Gyermekük nem született.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Kovacsóczy István halála után a kancelláriát 1644-ig az ítélőmester Kassai István vezette, utána 1649-ig Szalárdi János titkár, majd Pálóczi Horvát János titkár.
- ↑ A történetet Kemény Zsigmond Özvegy és leánya című regényében dolgozta fel.
Források[szerkesztés]
- Bánlaky József: A magyar nemzet története. Budapest: Grill. 1928–1942.
- Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből. Budapest: Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézete – Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. 1975. ISBN 963 7301 08 9
- Beöthy Zsolt: A magyar nemzeti irodalom történeti ismertetése. Budapest: Athenaeum. 1919–1920.
- Gebei Sándor: Az erdélyi fejedelmek és a lengyel trón. Erdélyi Múzeum, LXIII. évf. 1–2. sz. (2001)
- Hóman Bálint – Szekfű Gyula: Magyar történet. Budapest: Arcanum. 2002. ISBN 963 9374 26 1
- Horn Ildikó: Nemesasszonyok végrendelkezési szokásai az Erdélyi Fejedelemségben. In Mindennapi választások: tanulmányok Péter Katalin 70. születésnapjára. Szerk. Erdélyi Gabriella és Tusor Péter. Budapest: MTA Történettudományi Intézete. 2007. ISBN 978 963 9627 12 3
- Kővári László: Erdély nevezetesebb családai. Kolozsvár: Barráné – Stein. 1854. 183. o.
- Kulcsár Árpád: A sárospataki hitvita (1660. szeptember 30. - október 1.). In Fiatal egyháztörténészek írásai. Szerk. Fazekas Csaba. Miskolc: ME BTK Újkori M. Tört. Tanszék. 1999. ISBN 963 661 348 6
- Szabó András Péter: Esterházy Pál nádor néhány erdélyi vonatkozású iratmásolata. Ismeretlen források az 1658–1659. esztendők történetéhez. Lymbus, (2008)
- Trócsányi Zsolt: Erdély központi kormányzata 1540–1690. Budapest: Akadémiai. 1980. 31., 44., 182–184. o. ISBN 963-05-2327-2
- Tüdős S. Kinga: A székely örökség háramlása a 16–17. századi végrendeletek tükrében. Aetas, XXIII. évf. 4. sz. (2008)
.svg){kind=small}
