Nedjalka Mihova

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nedjalka Mihova
Élete
Született1929. november 24.
Kardzsali
Elhunyt1995. június 3. (65 évesen)
Szófia
Nemzetiségbolgár
Pályafutása
Írói álneveNedjalka Vodenicsarova
Jellemző műfaj(ok)novella

Nedjalka Mihova, Недялка Николова Михова (Kardzsali, 1929. november 24.Szófia, 1995. június 3.) bolgár filozófus, tudományos-fantasztikus írónő.

Élete[szerkesztés]

A Szófiai Ohridi Szent Kelemen Egyetemen végzett 1955-ben, ezután a Bolgár Tudományos Akadémia Filozófiai Intézetben technikai asszisztensként, később kutatóként és vezető kutatóként dolgozott. Doktori disszertációját 1969-ben védte meg, munkája címe Потребность и случайность volt. 1973-tól docens, 1986-tól tudományos főmunkatárs, négy végzős egyetemi hallgató kutatásvezetője volt. 1990-ben a Диалектический синтез – основа человеческих знаний (Dialektikus szintézis – az emberi tudás alapja) nevű problémacsoportot vezette. 1992-ben a Filozófiai Intézet Akadémiai Tanácsának tagja lett.

1973-ban részt vett a várnai Nemzetközi Filozófiai Kongresszuson, valamint az 1974-ben Moszkvában megrendezett Nemzetközi Hegel-kongresszuson. Tudományos életműve négy monográfiát, valamit több mint ötven tanulmányt és cikket tartalmaz.

Tagja volt Bolgár Írószövetségnek. Néhány, a vitorlázással kapcsolatos cikkét Nedjalka Vodenicsarova (Недялка Воденичарова) álnév alatt jelentette meg.

Az 1960-as évek elején jelentkezett először fantasztikus novellákkal. 1969-ben Звёзды становятся ближеcímű regénye a jövő emberéről, az idegen intelligenciával való találkozásról, a jövő társadalmi, illetve a társadalom egyénre gyakorolt hatásairól szól. 1989-ben jelent meg Интра című regénye, amelyben egy földi kutató tudata az Intra bolygóra kerül át. A novelláit tartalmazó Фантастические игры című antológiája 1996-ban, halála után egy évvel jelent meg.

Magyarul mindössze egyetlen elbeszélése jelent meg a Galaktika 29. számában 1978-ban, Felderítők címmel.

Források[szerkesztés]