OTO Melara 76 mm
| OTO Melara 76/62 | |
 | |
| 76/62 Super Rapid a Fridtjof Nansen osztályú fregatt fedélzetén | |
| Típus | hajófedélzeti automata löveg |
| Ország |  Olaszország |
| Tervező | OTO Melara |
| Tervezés éve | Compact: 1963 Super Rapid: 1985 Strales: 2004 |
| Gyártó | Leonardo S.p.A |
| Műszaki adatok | |
| Lőszer | 76×636mmR |
| Tárkapacitás | Compact: 80 db Sovraponte: 76 db |
| Elméleti tűzgyorsaság | 85-120 lövés/perc |
| Hatásos lőtávolság | Légi cél: 4000 m Felszíni célok: 8000 m |
 A Wikimédia Commons tartalmaz OTO Melara 76/62 témájú médiaállományokat. | |
A 76 mm-es 76/62 típusú hajófedélzeti automata lövegcsalád a világ egyik legelterjedtebb tengerészeti tűzfegyvere, amelyet eredetileg az OTO Melara (ma már Leonardo S.p.A.) fejleszt és gyárt. A földi és légi célok ellen egyaránt alkalmazható lövegek különféle változatait mintegy 50 ország haditengerészete és partiőrsége rendszeresítette világszerte.
Típusváltozatok és jellemzőik[szerkesztés]
Compact[szerkesztés]
Az első változat, amely 1964-ben került először rendszeresítésére. Tűzgyorsasága 85 lövés percenként.
Super Rapid[szerkesztés]
A magasabb, percenkénti 120 lövéses tűzgyorsasággal rendelkező Super Rapid vagy olaszul "Super Rapido" változatot az 1980-as évek elején fejlesztették ki, és máig gyártásban maradt. A Super Rapid nagyobb tűzsebességét egy gyorsabb adagolórendszer kialakításával érték el.[1]
Strales-rendszerű[szerkesztés]
Az olasz haditengerészet a továbbfejlesztett Super Rapido-t Strales rendszerrel és irányított DART lőszerekkel részesítette előnyben a "Fast Forty" 40 mm-es CIWS-szel szemben rakétaelhárító szerepben, mivel egyidejűleg több szubszonikus rakétát is képes leküzdeni akár 8000 méter távolságból is. Ez a közepes kaliberű fegyver viszonylag nagy hatótávolsággal rendelkezik és felszíni célpontok ellen is használható.
Sovraponte[szerkesztés]
A 76/62 Sovraponte ("fedélzet feletti") egy új, kompakt könnyű változata a 76/62 lövegnek. A rendszer körülbelül 30-40%-kal könnyebb, mint a szabványos Super Rapid, és telepítéséhez nincs szükség arra hogy alsó fedélzetre is benyúljon a rendszer lőszertárolója. A lövegtorony 76 tüzelésre kész lövedéket tartalmaz, és Strales rendszerrel vagy anélkül is megrendelhető. A Sovraponte lövegtornyot először az olasz haditengerészet Thaon di Revel osztályú járőrhajójára telepítetté, a helikopterhangár teteje felett kihasználva azt a tulajdonságát, hogy nincs szüksége a fedélzet alatti térre.
Otomatic[szerkesztés]
OF-40 harckocsi alvázra épített 76 mm-es önjáró légvédelmi löveg. Csak egy prototípus készült belőle.
Draco B1[szerkesztés]
Centauro kerekes alvázra épített 76 mm-es önjáró légvédelmi löveg. Csak egy prototípus készült belőle.[2]
-
A 76mm Compact löveg a gömbölyded toronyról ismerhet fel -
76 mm-es Super Rapid lövegtornya csökkentett radar keresztmetszetű -
A kézi töltés is lehetséges -
A fedélzet alatti lőszertároló egy amerikai hadihajón -
Otomatic önjáró légvédelmi löveg
.jpg)
.png)
Lőszertípusok[szerkesztés]
- Standard repesz-romboló (HE): 6,296 kg tömegű, 16 km maximális és 8 km hatásos hatótávolságú lőszer földi, vízfelszíni és légi célok ellen - ez utóbbiak esetén 4 km a hatásos hatótávolsága.
- MOM (Multirole OTO Munition) - többcélú lövedék
- PFF: rakéta-elhárító lövedék közelségi gyújtóval felszerelve és wolfram golyókkal töltve.
- SAPOM: 6,35 kg tömegű, 16 km maximális hatótávolságú páncéltörő-romboló lőszer (SAPOMER változat 20 km-re is kilőhető)
- DART: irányított lövedék repülőgépek és rakéták ellen
- VULCANO: 5 kg tömegű irányított lövedék 40 km-es maximális lőtávolsággal, elsősorban nem mozgó célpontok ellen.
Alkalmazók[szerkesztés]
A 76 mm-es tengerészeti lövegek különféle változatait mintegy 50 ország hadereje alkalmazza.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ https://electronics.leonardo.com/en/products/76-62-super-rapid. (Hozzáférés: 2022. október 13.)
- ↑ https://www.globalsecurity.org/military/world/europe/draco.htm. (Hozzáférés: 2022. október 13.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben az OTO Melara 76 mm című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.