Szerkesztő:Fega/próbalap/Apple

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Mac-project

  • Apple grafikonok – Atával színelrendezés kitalálása, kellenek a képbehelyező csíkok

PowerPC linkek[szerkesztés]


majdnem kimaradt[szerkesztés]

Apple ComputerProcessor

  • Mac Server G3 233 Minitower233 MHz PowerPC 750 (G3) Power Mac G3 MT (Beige)
  • )Mac Server G3 266 Minitower266 MHz PowerPC 750 (G3)
  • Mac Server G3 300 Minitower300 MHz PowerPC 750 (G3)
  • Mac Server G3 333 Minitower333 MHz PowerPC 750 (G3)
  • Mac Server G3 350 (Blue & White)350 MHz PowerPC 750 (G3)
  • Mac Server G3 400 (Blue & White)400 MHz PowerPC 750 (G3)
  • Mac Server G3 450 (Blue & White)450 MHz PowerPC 750 (G3)

A Power Macintosh G3 (asztali) toronyverziója, ugyanazon a Gossamer kártyán, mint az asztali számítógép és a többfunkciós készülék. 1997 végén, amikor bemutatták, a G3 Mac család leggyorsabb, 300 MHz-es processzorát kínálta, és volt 4/8/9 GB-os merevlemez opció is. A minitorony ház professzionálisabbá tette a megjelenést és bővítési lehetőséget adott. Bár a multimédiás kártya lehetővé tette a videózást, az MPEG2-vel való működéshez mindenképpen szükség volt egy saját kódolóra. A szerververzió gyorsabb bővítőkártyával és két 9 GB-os meghajtóval bővítette az SCSI-t, míg grafikusra vagy multimédiára nem volt bővíthető, a legegyszerűbb hangkártyát használták. A többi PCI bővítőhelyre általában gyors hálózati kártya volt telepítve. Az ilyen konfigurációt, az operációs rendszert tartalmazó szerverkiterjesztéssel, G3 Server néven értékesítették. Még mindig egy gyors G3, amely használható tervező, multimédiás vagy fejlesztő szoftverekkel. A hűtési megoldás is elegendő, bár kisebb, mint a 9600-ban (oldalsó ventilátor hiánya). http://oldcomputer.info/apple/TowerG3/index.htm

X S E R V E[szerkesztés]

  • xServe, a kiszolgálógép 2002 május[1]
  • Az Apple frissíti az Xserve kiszolgálót 2003 február[2]
  • Duál Xserve G5 - új Xserve RAID adattároló 2004 január[3]
  • Xserve, Xsan 2005 január[4]
  • Xserve 2006 szeptember[5]

> A History of the Xserve: Apple’s One Rack Wonder[6]

  • Az Apple bemutatja az XServe-t. A rackszekrénybe helyezhető eszköz a nagyvállalati piac meghódításának eszköze. A Mac OS X szoftver minden verziójának volt szerver-kiterjesztése, ám ez soha sem érte el a konkurens termékek kínálta szolgáltatások számosságát.[7]
  • Apple Ships First Xserve Rack Mount Servers to Customers [8]
  • Az Apple szerver-megoldása, az XServe is megkapja a PowerPC G5 processzort.[9]
  • A vállalati szerverkörnyezetbe kerülés érdekében rack-szekrénybe építhető RAID háttértár (maximum: 3,5TB) rendszert mutat be az Apple.[9]
  • Apple Begins Shipping Xserve G5 to Customers [10]
  • Apple Updates Xserve RAID Storage System [11]
  • Apple Upgrades Xserve G5[12]
  • Apple Updates Xserve RAID [13]
  • Apple Introduces Xserve with Quad 64 bit Xeon Processors[14]
  • Apple Introduces New Xserve Most Powerful Apple Server Ever [15]
  • Apple Updates Xserve with Twice the Performance [16]


Xserve

Az Xserve szerver sorozat volt, amit az Apple 2002 májusa és 2011 januárja között fejlesztett, gyártott és forgalmazott. Ez volt az Apple első rackbe szerelt szervere, a Power Macintosh G3/G4 szerverek utóda. A szervert a gyártó fájl– és/vagy web–szervernek szánta, amely alkalmas nagy erőforrás igényű számítástechnikai alkalmazások futtatására is. Az Xserve alkalmas volt számítógépfürt kialakítására is. Az első Xserve PowerPC G4 processzort kapott, amelyet 2004-ben PowerPC G5, 2006-ban pedig Intel Xeon processzor váltott. A sorozat minden gépének volt egy– és kétprocesszoros változata. Az Xserve 2011-ben megszűnt. Helyettük az Apple a Mac Pro Servert és a Mac mini Servert ajánlotta. Az Xserve megszűnésével kezdődően az Apple folyamatosan redukálta a szerver szoftvere tudását, fokozatosan kilépett a szerver-piacról.

Az Xserve előtt az Apple szerverei közé tartozott az Apple Workgroup Server, a Macintosh Server és az Apple Network Server.

A kezdet: Xserve G4[szerkesztés]

Az Xserve-t az Apple vezetője, Steve Jobs mutatta be akkori helyettese, leendő utóda, Tim Cook segítségével a 2002. május 14-én tartott prezentációjában,[7] a forgalmazás júliusban kezdődött[8].

Nem ez volt az Apple első kísérlete a szerver-piacra meghódítására, a korábbi próbálkozások (Apple Workgroup Server, Apple Network Server, Power Macintosh G3/G4 szerverek) rendre sikertelenek voltak. A másfél órás prezentáció során Jobs elmondta, mivel a Fortune 500 listán szereplő vállaltok jelentős része használ Macet (is), így van helye az Xserve-nek.[6]

„ Az Xserve-ben felhasználóink minden kérése és tanácsa megvalósult. A piac legegyszerűbben üzembe helyezhető kiszolgálógépe minden eddiginél könnyebben integrálható a meglevő hálózatokba, ráadásul, mivel a korlátlan felhasználószámú szoftverlicenc felár nélkül 'jár', az Xserve kimagaslóan költséghatékony Unix alapú szerver. ”
– Steve Jobs[1]





„ Az Apple erőteljes új, rackbe szerelhető Xserve munkacsoport-kiszolgálója a Mac OS X Server Unix alapú operációs rendszerrel kombinálva a lehető legjobb alap az Oracle9i Database számára. Az Xserve könnyedén kielégíti a vállalati szintű igényeket, ezért az Oracle vezető adatbázis-fürtözési technológiája, az Oracle9i Real Application Clusters ideális alapja, és így a két cég közös vevői számára a legideálisabb megoldás, ráadásul számos új üzleti lehetőség melegágya cégeink között. ”
– Michael Rocha, az Oracle üzletág igazgatója., [1]

A cél összetett volt, az alapvetően szervektől elvárt fájl- és nyomtatási szolgáltatásokon túl az Xserve-re telepített és felbővített Mac OS X alkalmas volt webhely-kiszolgálóként működni, e-mail postafiók funkciót ellátni (kliens maileket kiszolgálni), adatbázis tárolásra, nagy processzor teljesítményt igénylő feladatok futtatására és az Apple fejlesztette QuickTime hang– és videó–streamingre.[6]

Az Xserve Mac OS X Servert futtatott. A Mac OS X UNIX alapú operációs rendszer volt, így a Server változata a fenti szolgáltatásokat (és egyebeket) a Unixos szoftver-maghoz kötötte, így a Machez nem, de UNIX-hoz értő informatikusok ismerős környezetben tudtak dolgozni. A legtöbb UNIX-os funkciónak a fejlesztő elkészítette a grafikus felületről kezelhető változatát is. Más gyártók szervertermékével ellentétben a Mac OS X Server az Xserve-en a korlátlan verzió volt, ami azt jelenti, hogy a vállalatnak nem kellett fizetnie az Apple-nek további licencekért, amikor további felhasználókat vett fel.[6]

betét[szerkesztés]

  • Mac OS X Server 1.0[17] 1999. március
  • Mac OS X Server 10.0[18] Cheetah 2001. május
  • Mac OS X Server 10.1 Puma[19] 2001. szeptember
  • Mac OS X Server 10.2 Jaguar[20] 2002. augusztus
  • Mac OS X Server 10.3 Panther[21] 2003. augusztus
  • Mac OS X Server 10.4 Tiger[22] 2005. április
  • Mac OS X Server 10.5 Leopard[23] 2007. október
  • Mac OS X Server 10.6 Snow Leopard[24] 2009. augusztus
  • Mac OS X Server 10.7 Lion[25] 2011. július
  • OS X Server 2.0 [26] 2012. július
  • OS X Server 3.0 [27] 2013. október
  • OS X Server 4.0 [28] 2014. október
  • macOS Server 5.0 [29] 2015. szeptember
  • 2022. április 21-től az Apple leállította a macOS Servert.

itt van vége[szerkesztés]

Kezdetben két konfigurációs lehetőség állt rendelkezésre: egy egyprocesszoros Xserve 2999 USD-ért és egy kétprocesszoros Xserve 3999 USD-ért. Az eredeti Xserve specifikációi ma már nevetségesnek tűnhetnek, de akkoriban ez volt a valaha épített legerősebb Mac, kettős 1 GHz-es G4 processzorral, 266 MHz-es DDR SDRAM-mal, négy ATA/100 merevlemezzel, két Gigabit Ethernet porttal és két PCI bővítőhellyel.[6] A 2002. augusztus 24. előtt eladott Xserves Mac OS X v10.1 "Puma" Serverrel, míg az utána eladott Mac OS X v10.2 "Jaguar" Serverrel.

Az alacsony kategóriás modell egyetlen 1,0 GHz-es processzorral, 60 GB-os merevlemezzel és 256 MB RAM-mal 2999 dollár volt, de elérhető volt egy 3999 dolláros SKU is, két processzorral, 512 MB RAM-mal és 60 GB-tal. Az elöl lévő további meghajtóhelyek feltöltéséhez az ügyfelek Ultra ATA/100 7200 rpm meghajtókat csatlakoztathatnak az egyedi meghajtószánokhoz, és a helyükre helyezhetik azokat.1[6]


2003. február 10-én az Apple kiadott egy továbbfejlesztett és kibővített Xserve termékcsaládot.[2] A fejlesztések között szerepelt egy vagy két 1,33 GHz-es PowerPC G4 processzor, gyorsabb memória és nagyobb kapacitású Ultra ATA/133 merevlemez-meghajtó. Az előlapot újratervezték egy bővítőhely-betöltő optikai meghajtóhoz. Az egyprocesszoros Xserve árával megegyező áron jelentették be az új modellt, az Xserve Cluster csomópontot, amely két 1,33 GHz-es processzort tartalmaz, optikai meghajtó nélkül, egyetlen merevlemez-rekeszt, video- vagy Ethernet-kártyákat, valamint 10 kliens verziót tartalmaz. "Jaguar" szerver.

  • Apple Upgrades Xserve[30]

betét vége[szerkesztés]

2003. április 2-án bevezették az Xserve RAID-et, amely sokkal nagyobb kapacitást és nagyobb teljesítményű lemezalrendszert biztosít az Xserve számára.


Az Xserve emellett tartalmazza a Server Monitort, egy távfelügyeleti alkalmazást, amely lehetővé teszi szervereinek adminisztrálását – gépenként vagy több száz gépen egyszerre – egy intuitív, könnyen használható Aqua felülettel. A rendszer hőmérsékletétől, a ventilátor működésétől, a merevlemez állapotától és az Ethernet állapotától kezdve a tápegység állapotáig mindent megmérhet. A piros, sárga és zöld fények gyors vizuális összefoglalást adnak a hardver állapotáról, a füles ablakfelület pedig egy kattintással elérheti az egyes hardveralrendszerek részleteit.[6]


Egy hónappal később az Apple bemutatta az Xserve (Cluster Node) modellt, amely csak egy merevlemezzel, optikai meghajtóval és grafikus kártyával rendelkezik. Ezt a modellt a számítási feladatok priorizálására tervezték. Az ára 2799 dollár volt egy dupla 1,33 GHz-es G4 rendszerért – ugyanannyi az ár, mint a belépő szintű egyprocesszoros Xserve.[6]

Xserve G5

2004. január 6-án az Apple bemutatta az Xserve G5-öt, egy újratervezett, nagyobb teljesítményű Xserve-t. A 32 bites PowerPC G4-eket egy vagy két, 2 GHz-es 64 bites PowerPC 970 processzorra cserélték. Szellőztetési problémák miatt három SATA üzem közben cserélhető meghajtórekeszre korlátozódott, a negyedik meghajtórekesz eredeti helyet pedig a szellőzőnyílásokhoz használták. Az elülső lemez és a résbetöltő optikai meghajtó megmaradt a legutóbbi Xserve G4-ből. A PowerPC 970 nagyobb memóriakapacitása és sávszélessége, valamint erősebb lebegőpontos teljesítménye alkalmassá tette a nagy teljesítményű számítástechnikai (HPC) alkalmazásokhoz. A System X egy ilyen fürt számítógép, amely Xserves-szel épül fel.

Három konfigurációs lehetőség volt elérhető: egyprocesszoros modell 2999 USD-ért, kétprocesszoros modell 3999 USD-ért és egy kétprocesszoros fürtcsomópont-modell (a G4 fürtcsomóponthoz képest változatlan megjelenéssel) 2999 USD-ért.

2005. január 3-án az Apple az Xserve G5-öt gyorsabb processzorokkal frissítette a kétprocesszoros konfigurációkban. 400 GB-os merevlemezeket tettek elérhetővé akár 1,2 TB belső tárhely számára. A bővítőhely-betöltő optikai meghajtó egy kombinált DVD-ROM/CD-RW szabványra lett frissítve, a DVD-/+RW opcionális. Nem sokkal ezután az Apple frissítette az Xserve és Xserve RAID-et, hogy lehetővé tegye az 500 GB-os merevlemezek használatát.

A 2005 áprilisa előtti Xserve G5 modelleket Mac OS X v10.3 "Panther" rendszerrel, 2005 áprilisa után Mac OS X v10.4 "Tiger" rendszerrel szállították.

Xserve G5

A Macworld 2004 rendezvényen, egy órával az iPod mini bemutatása előtt, Steve Jobs bemutatta az Xserve G5-öt. A dupla 2,0 GHz-es PowerPC G5 chipek összetömörítése egy mindössze 1,75 hüvelyk magas rendszerben a ház teljes újratervezését követelte. Az Apple-nek fel kellett áldoznia a rendszer egyik merevlemez-rekeszét, hogy ventilátort gyártson két új légbeömlőhöz:[6]

Az új szilícium mellett az Xserve G5-t EEC RAM-mal is szállították, ami az első Apple hardver esetében. SATA-meghajtókra költözött, de megtartotta a G4-ből származó, okos működés közben cserélhető házkialakítást.[6]

A G4-hez hasonlóan az Xserve G5-höz mellékelt Mac OS X Server példány is korlátlan licencet és távfelügyeleti eszközöket tartalmazott.[6]

Az Apple háromféle Xserve G5-öt adott el: egy 2999 dolláros egyprocesszoros modellt, egy 3999 dolláros kétprocesszoros modellt és egy Cluster Node modellt Dual G5-tel, de csak egy merevlemezrekesztel 2999 dollárért.[6]

Az Xserve G5 2005 januárjában egy frissítést kapott, a processzor sebessége elérte a 2,3 GHz-et, kétszer akkora RAM-plafonnal, és akár 1,2 TB belső tárhely támogatásával.[6]

Intel Xserve

Az Intel-alapú Xserve-ket a Worldwide Developers Conference 2006. augusztus 7-én jelentették be, és lényegesen gyorsabbak az Xserve G5-höz képest. Intel Xeon ('Woodcrest') processzorokat, DDR2 ECC FB-DIMM-eket, ATI Radeon grafikát, 2,25 TB maximális tárolókapacitást három 750 GB-os meghajtóval, opcionális redundáns tápegységeket és 1U rack-formát használnak. Az Intel Xserves immáron videóval is rendelkezik, így szabadult fel egy bővítőhely.

2008. január 8-án az Xserve-t Intel Xeon ('Harpertown') processzorokkal, gyorsabb memóriával és 3 TB maximális tárolókapacitással frissítették, ha három 1 TB-os meghajtóval használják. A korábbi modellekben szereplő előlapi FireWire 400 portot szintén USB 2.0 portra cserélték. Az Xserve RAID 2008. február 19-én leállt.

2009. április 7-én az Xserve-t frissítették, hogy Intel Xeon („Gainestown”) processzorokat, DDR3 memóriát és NVIDIA grafikát használjon Mini DisplayPort kimenettel. A frissítéssel a maximális tárolókapacitás is nőtt, három 2 TB-os meghajtóval használva 6 TB-ra nőtt. Egy olyan SSD rendszerindító meghajtó hozzáadásának lehetőségét is megvalósították, amely nem foglal el meghajtórekeszt. Az SSD rendszerindító meghajtó hozzáadása lehetővé teszi az összes meghajtó cseréjét, miközben a szerver online marad. Ez egyben az Apple első Xserve-je, amely PVC-mentes belső kábeleket és alkatrészeket használ, és nem tartalmaz brómozott égésgátló anyagokat.

2009. augusztus 28-án az Xserve frissítésre került, hogy a Mac OS X Server 10.6 Unlimited Client Server szabványt tartalmazza. A továbbfejlesztett funkcionalitás mellett a Mac OS X 10.6 Server akár 96 GB RAM-ot is támogat.[4][5]

2010. november 5-én az Apple bejelentette, hogy nem fejleszti az Xserve jövőbeli verzióját. Miközben 2011. január 31-ig fogadta a jelenlegi modellre vonatkozó megrendeléseket, és "betartott" minden Xserve-garanciát és kiterjesztett támogatási programot, a vállalat azt javasolta a felhasználóknak, hogy váltsanak Mac Pro Server vagy Mac Mini Server használatára.[2]

Az Xserve leállítása után egy bosszús ügyfél e-mailt írt Steve Jobsnak, aki azt válaszolta, hogy "alig veszi valaki őket".[6]

Xserve (Intel)

2006 augusztusában az Xserve átállt az Intel processzorokra. Az új szerver 64 bites Xeon processzorokkal készült, 3 GHz-ig. Ez az új Xserve akár ötször gyorsabb volt, mint a kifutó G5 modell, és 2999 dollárról indult. A Cluster Node SKU csendesen megsemmisült.[6]

Bár a Xeonok megdöbbentően gyorsabbak voltak, mint a G5-ök, sokkal menőbben is futottak. Ezzel az Apple először kapott helyet, hogy redundáns tápegységeket adjon az Xserve-hez, és a belső tárhelyet 2,5 TB-ra növelje.[6]

Ezzel a generációval az Apple sokkal jobban testreszabhatóvá tette a gépet, mint valaha. A BTO opciók között szerepelt a Dual-Layer SuperDrive, 32 GB RAM és az új Xserve RAID kártya. Ez a kártya lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a belső meghajtókat RAID konfigurációban tartsák, csökkentve a külső RAID termékek szükségességét. Más PCI Express kártyák is telepíthetők a Fibre Channel, a Dual-Channel Gigabit és egyebek támogatására.[6]

2008 elején az Apple átdolgozta a gépet, 2,8 GHz-re növelte az alapprocesszor sebességét, továbbfejlesztette a beépített GPU-t és a termék előlapján található FireWire 400 portot USB-portra cserélte.[6]

2009 áprilisában az Xserve áttért a Xeonok új generációjára, amely kétszer akkora teljesítménnyel büszkélkedhet, mint az előző modell, annak ellenére, hogy valamivel alacsonyabb órajelet kínál, mint korábban. A memória-hozzáférés 32 GB-ról 48 GB-ra nőtt, és az ügyfelek megrendelhették Xserve-jüket egy opcionális 128 GB-os SSD rendszerindító meghajtóval, így felszabadul a három forgó merevlemez, amelyet teljesen a tárolásra szántak.[6]

Xserve RAID

Az Xserve RAID egy csatolt tömegtároló szerver, amelyet az Apple Inc. kínált.

Az Xserve RAID 14 üzem közben cserélhető Ultra-ATA merevlemezt tartalmazott, kapacitása pedig 10,5 TB volt 750 GB-os modulokkal feltöltve. Az Xserve RAID hardveres 0, 0+1, 1, 3 és 5 RAID-szinteket támogat, szoftveresen hibrid RAID-szintek, például 10 és 50 hozhatók létre.[1] Állványra szerelhető volt, és 3U magas volt.[1]

Bár az Xserve RAID 14 meghajtót tartalmazott, két független, 7 meghajtóból álló csoportra osztották őket, amelyeket egy-egy azonos RAID-vezérlő kezel. Fontos, hogy a vezérlők függetlenek voltak, de nem redundánsak; mindegyik a tárolótömb tizennégy meghajtójából hetet kezelt, mivel az egyik vezérlő meghibásodása miatt a 7 meghajtó nem volt hozzáférhető: a másik nem tudta átvenni a feladatait. Az Xserve RAID azonban redundáns hűtőegységekkel és tápegységekkel rendelkezett. Az Xserve RAID portja két Fibre Channel port volt a rendszeres adatátvitelhez, egy 10/100 Ethernet port a távfelügyelethez, és egy soros port az UPS kommunikációhoz az Simple Signaling Protocol segítségével.

Az Apple az Xserve RAID-et elsősorban az Xserve kísérőjeként hozta forgalomba a fájlszerverekben és a nagy teljesítményű műszaki számítástechnikai alkalmazásokban. A tárolótömb bizonyos környezetekben, például nemlineáris videószerkesztésben is hasznos. Ezenkívül az Apple az Xserve RAID-et más gyártók szervereivel való használatra is jóváhagyta, például a Windows Server 2003-at vagy a Red Hat Enterprise Linuxot futtató szerverekkel. A rendelkezésre álló többplatformos támogatás miatt a felhasználóknak nincs szükségük Mac gépre az Xserve RAID adminisztrálásához. Az Apple egy CD-ROM-ot szállított az eszközhöz, amely tartalmazza az Xserve RAID Admin Tools-t, egy Java szoftveralkalmazást, amely a legtöbb operációs rendszeren fut – beleértve az OS X-et, Windows-t, Linuxot és Solarist.

Az Xserve RAID 5 999 és 10 999 USD közötti[2][3] (később 12 999 USD)[4][5], valamint konfigurációs és támogatási lehetőségeket kínáló modellekben volt elérhető.

Az Xserve RAID 2008. február 19-én leállt.[6]

Xserve RAID

Az Xserve-nek volt egy kiegészítő terméke, az Xserve RAID. Az első modellt 2003 elején szállították ki, miután 2002 májusában az eredeti Xserve-vel is bemutatták.[6]

Ez egy rackbe szerelhető tárolási megoldás volt, amely 14 darab 180 GB-os meghajtómodult támogatott, mindegyik külön ATA-100 buszon. Az Xserve-hez hasonlóan az Xserve RAID meghajtók is az eszköz elejére vannak felszerelve. Szerintem ez az egyik legszebb hardver az Apple-től a 2000-es évek elején:[6]

Az Xserve RAID nem olyan mély, mint az Xserve, de 3U (körülbelül 5,25 hüvelyk) magasságával és merevlemezekkel megtöltve közel 100 font súlyával szilárd hardver.[6]

Az Xserve-hez való csatlakozáshoz az Xserve RAID támogatja a két 2 Gb-os Fibre Channel-t. Ez azt jelentette, hogy a két gép akár 400 MB/s sebességgel is tudott beszélni egymással.[6]

Az Xserve RAID kezdettől fogva redundáns tápellátási és hűtési rendszerekkel rendelkezett, ami nem jött be a szerverre több revízióra.[6]

2004 januárjában és októberében az Apple frissítette a terméket, ami nagyobb tárolókapacitást tesz lehetővé. A végére akár 5,6 TB értékű adatot is támogatott.[6]

A szoftver oldalon az Apple hozzáadta a Linux és a Windows kliensek támogatását, ami azt jelenti, hogy nem kellett Xserve-t csatlakoztatnia ahhoz, hogy kihasználja az Xserve RAID előnyeit.[6]

Teljesen betöltve 12 999 dollárt költhet egy Xserve RAID-re. Bár ez soknak tűnhet, észrevehetően olcsóbb volt, mint néhány konkurens termék. Például 2004-ben az Xserve RAID GB ára 3,14 dollár volt, míg a Dell 9,05 dollár, a HP pedig 11,39 dollár volt az Apple szerint.[6]

Az Xserve RAID 2008 februárjában leállt, miután több mint három évig frissítés nélkül állt, ahogyan Jim Dalrymple akkoriban beszámolt:[6]

Az Apple megállapodást kötött a Promise Technology-val, hogy RAID-rendszereit az Xsan 2,2-vel való használatra alkalmassá tegye, így a felhasználók nem maradnak a hidegben. Az Apple szerint a Promise termék biztosítja azokat a funkciókat, amelyeket a vásárlók kértek, és lényegesen nagyobb teljesítményt is nyújt.[6]

„Úgy döntöttünk, hogy erőfeszítéseinket oda összpontosítjuk, ahol a legtöbb értéket tudjuk hozzáadni, az Xserve, Xsan és Leopard Server segítségével” – mondta Anuj Nayar, az Apple szóvivője a Macworldnek.[6]

Azok az ügyfelek, akik már rendelkeznek Xserve RAID-del, továbbra is hozzáadhatnak Apple tárhelyet. Noha magát a RAID rendszert megszüntették, a cég továbbra is árul majd hozzá modulokat.[6]

Xserve utáni élet

Maga az Xserve is a RAID nyomdokaiba lépett 2011 januárjában. Amikor a cég bejelentette a terméket, azt mondta, hogy a felhasználók nem elégedtek meg azzal, hogy egy asztali Macet üzemeltetnek szerverként, de az Apple pontosan ezt javasolta nekik az Xserve Transition Guide-ban. Az Apple 2009 ősze óta szállít Mac minit Snow Leopard Serverrel, és azt mondta, hogy ez a legnépszerűbb szerverrendszer, amelyet eladott. A szerverrel konfigurált Mac Pro is eladó volt, de kevésbé bizonyult népszerűnek.

Informatikában voltam, amikor bejelentették az Xserve megszűnését, és siettem rendelni egyet. A cégem akkori igényeihez messzemenően ez volt a legjobb megoldás. Tudom, hogy sok IT-szakember ideges volt, amikor látták, hogy a szerver eltűnt

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c Ferenczy Gábor: xServe, a kiszolgálógép. Almalap, 2002. május. (Hozzáférés: 2024. május 26.)
  2. ↑ a b Ferenczy Gábor: Az Apple frissíti az Xserve kiszolgálót. Almalap, 2003. február. (Hozzáférés: 2024. május 26.)
  3. ↑ Ferenczy Gábor: Duál Xserve G5 - új Xserve RAID adattároló. Almalap, 2004. január. (Hozzáférés: 2024. május 26.)
  4. ↑ Ferenczy Gábor: Xserve, Xsan. Almalap, 2005. január. (Hozzáférés: 2024. május 26.)
  5. ↑ Ferenczy Gábor: Xserve. Almalap, 2006. szeptember. (Hozzáférés: 2024. május 26.)
  6. ↑ a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z aa ab ac ad Stephen Hackett: A History of the Xserve: Apple’s One Rack Wonder (angol nyelven). MacStories, 2018. február 19. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  7. ↑ a b Apple Introduces Xserve 1U Rack Mount Server (angol nyelven). apple.com, 2002. május 14. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  8. ↑ a b Apple Ships First Xserve Rack Mount Servers to Customers (angol nyelven). apple.com, 2002. július 1. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  9. ↑ a b Apple Introduces Xserve G5 (angol nyelven). apple.com, 2004. január 6. (Hozzáférés: 2024. május 29.) Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke, „a2004016” nevű forráshivatkozás többször van definiálva eltérő tartalommal
  10. ↑ Apple Begins Shipping Xserve G5 to Customers (angol nyelven). apple.com, 2004. március 23. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  11. ↑ Apple Updates Xserve RAID Storage System (angol nyelven). apple.com, 2004. október 19. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  12. ↑ Apple Upgrades Xserve G5 (angol nyelven). apple.com, 2005. január 4. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  13. ↑ Apple Updates Xserve RAID (angol nyelven). apple.com, 2005. szeptember 13. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  14. ↑ Apple Introduces Xserve with Quad 64 bit Xeon Processors (angol nyelven). apple.com, 2006. augusztus 7. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  15. ↑ Apple Introduces New Xserve Most Powerful Apple Server Ever (angol nyelven). apple.com, 2008. január 8. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  16. ↑ Apple Updates Xserve with Twice the Performance (angol nyelven). apple.com, 2009. április 7. (Hozzáférés: 2024. május 29.)
  17. ↑ Az 1999-ben megjelent Mac OS X Server 1.0 volt az első operációs rendszer, amelyet az Apple Computer a NeXT felvásárlása után kiadott. Bár a Mac OS 8 platina „kinézete és érzete“ volt, a klasszikus Mac OS helyett a NeXTSTEP operációs rendszerre épült, így a felhasználók betekintést kaphatnak a jövőbeli Mac OS X operációs rendszerbe. A Server 1.0-ban keveredett a klasszikus Mac OS, NeXTSTEP és Mac OS X. A képernyő tetején egyetlen menüsor volt, mint a Mac OS-ben, de a fájlkezelést a NeXTSTEP-es Workspace Manager végezte a Mac OS Finder alkalmazása helyett. A felhasználói felület továbbra is a NEXTSTEP Display PostScript alapú ablakkiszolgálóját használta a Display PDF alapú WindowServer helyett, ez utóbbi egy évvel később debütál a Mac OS X Public Beta verziójában. A nem mentett tartalomú ablak bezárási gombja NeXTSTEP-esen fekete pont volt. A Server 1.0 nem rendelkezett a Mac OS X-hez később hozzáadott Dock-kal vagy Aqua megjelenéssel, viszont tartalmazta a NetBoot szerver első verzióját. A klasszikus Mac OS alkalmazások futtatását a Mac OS X Server 1.0 „Blue Box” emulátorral oldotta meg, amely a Mac OS 8.5.1 operációs rendszert emulálta. Később a Mac OS X-ben ez lett a „Classic Environment”, de már a Mac OS 9.x rendszer emulációjával.
  18. ↑ Az ac OS X Server 10.0 megkapta az új Aqua felhasználói felületet, az Apache-t, a PHP-t, a MySQL-t, a Tomcatet, a WebDAV-támogatást, a Macintosh Managert és a NetBoot-ot.
  19. ↑ A 2001 szeptemberében kiadott Mac OS X 10.1 jelentős lépés volt a 10.0-hoz képest. Míg a 10.0 egy újabb béta verziónak tűnt, a 10.1 volt az első OS X kiadás, amelyet ténylegesen lehetett használni. Az alkalmazásindítási idő csökkent, az ablakok átméretezése és a menük lényegesen gyorsabbak voltak, a dokkoló mozgatható lett, nőtt a testre-szabhatóbb felületek mennyisége. Továbbfejlesztették a 3D grafikus teljesítményt, több száz illesztőprogramot kínáltak más gyártók nyomtatóihoz, kameráihoz, MP3-lejátszóihoz és tárolóeszközeihez. További hálózati integrációs megoldások kerültek a verzióba. A Mac OS X 10.1 ingyenesen frissíthető volt a 10.0 tulajdonosai számára. Mérete miatt azonban nem volt letölthető az internetről, hanem vagy közvetlenül az Apple-től volt rendelhető (postaköltség: 20 dollár), vagy beszerezhető volt az Apple Store-ban helyben írt CD-n.
  20. ↑ A 10.2-es Mac OS X Server kiadás frissített LDAP alapú Open Directory felhasználó- és fájlkezelést tartalmazott, ezzel megkezdődött a NeXT-ből származó NetInfo architektúra kiváltása. Az új Workgroup Manager felületén egyszerűbb lett a konfigurálás. Ebben a kiadásban a NetBoot és a NetInstall is jelentős frissítéseket kapott. Számos általános hálózati szolgáltatás vált elérhetővé, például NTP, SNMP, webszerver (Apache), levelezőszerver (Postfix és Cyrus), LDAP (OpenLDAP), AFP és nyomtatószerver. A Samba 3-as verziója szoros integrációt tett lehetővé a Windows-kliensekkel és -kiszolgálókkal. A MySQL v4.0.16 és a PHP v4.3.7 is bekerült. A 10.2.2 elhozta a a naplózott HFS Plust, a natív Macintosh fájlrendszert, növelve a megbízhatóságot és az adat-helyreállítási funkciókat. Ezt később hozzáadták a Mac OS X-hez a Panther 10.3-as verziójában.
  21. ↑ HIÁNYZIK :: MacTrackerben a Jaguar elejét ismétlik meg a Wikire hivatkozva
  22. ↑ A 10.4-es kiadás még több eszközt, alkalmazást és szolgáltatást tartalmaz, amelyek egy része nyílt forráskódú. A legfigyelemreméltóbb kiegészítések: a 64 bites alkalmazástámogatás, a hozzáférés-vezérlési listák, az Xgrid, a link-összesítés, az e-mail spam–szűrés (SpamAssassin), a vírus-észlelés (ClamAV), a Gateway beállítási asszisztens, valamint a szoftverfrissítéshez szükséges kiszolgálók, az iChat Jabber szerver és a webnaplók. (Blojsom). A 10.4 új kliens képességet kínált, a felhasználói identitások teljesen függetlenek lehetnek a kliens géptől. A szerver többféle szintű felhasználókezelési forgatókönyvet biztosított, beleértve a kliensgépek közvetlenül a kiszolgálón tárolt operációs rendszerről történő indítását (NetBoot), a független rendszerindítást. Lehetséges volt az összes felhasználói információ szerveren tárolása (hálózati kezdőkönyvtár). A rendszer képes volt azt a forgatókönyvet is kezelni, amelyben a felhasználók fájljai helyileg a felhasználók hordozható számítógépein vannak, miközben az összes felhasználói információt rendszeresen szinkronizálják a kiszolgálón lévő tükörazonosítóval (hordozható kezdőkönyvtár). Ezeknek a technológiáknak a végeredménye az, hogy a felhasználók az interneten át bármely számítógépről hozzáférhetnek teljes számítógép-azonosítójuk egy részéhez vagy egészéhez. Ezek a szolgáltatások mind az Apple-re jellemző, grafikus felületű konfigurátorral voltak beállíthatók.
  23. ↑ A Mac OS X Server v10.5-t, a „Leopard“-ot a 2005-ös Worldwide Developers Conference-en (WWDC)jelentették be, és először a 2006. augusztus 7-i WWDC-n mutatták be a nagyközönségnek. A Leopard Server új szolgáltatásokat kínált: iCal (naptár) Server, Wiki Szerver (Wiki szerver), Spotlight (fájlkereső) szerver. Új volt a Podcast Producer, amely nem csak a podcast készítést, de a megosztást is támogatta. A Leopard Server sok frissítést hozott, néhány: Apache HTTP Server MySQL 5, JBoss 4, Apache Tomcat 5, QuickTime Streaming Server 6, iChat Server 2, Xgrid 2 és Open Directory 4.
  24. ↑ A 2009-ben bemutatott Snow Leopard Server teljes egészében 64 bites operációs rendszer volt. A 4 GB vagy több RAM-mal rendelkező megfelelő rendszereken a Snow Leopard Server 64 bites kernelt használ az elméletileg megcímezhető 16 TB RAM kezelésére. Az iCal Server 2 továbbfejlesztett CalDAV-támogatást kapott és bővült webnaptár-alkalmazással, push értesítéssel és e-mailes meghívók küldésének lehetőségével a nem iCal felhasználóknak. A CardDAV protokoll szabványon alapuló Address Book Server (címtár) központi tárhelyet biztosított a felhasználók számára, ahol több Mac-en és szinkronizált iPhone-on tárolhatják és elérhetik személyes névjegyeiket. A Wiki Server 2 szerveroldali Quick Look funkcióval bővült, és képes volt a wikitartalmat iPhone megjelenítésre optimalizálni. Megújult a Mail Server motor, amely támogatja a push e-maileket, így a felhasználók azonnal megkapták a nekik címzett emailt. A Podcast Producer 2 új Podcast Composer alkalmazással bővült. Ez automatizálta a gyártási folyamatot a testre-szabott, egységes megjelenésű és hangulatú podcastok létrehozásakor. A gyártásnál a címek, átmenetek és effektusok hozzáadását automatizálta. A terjesztésnél az automatizálás végezte el a kívánt formátum(ok)ba mentést, a wikiken, blogokon, iTunes-on, iTunes U-n (University), Final Cut Server-en vagy Podcast Library-n való megosztást. Az egyes csatornák eltérő felbontást, képméretet és másodpercenkénti képkocka arányt igényeltek. A Mobile Access Server lehetővé teszi az iPhone és Mac felhasználók számára a biztonságos hálózati szolgáltatások elérését, beleértve a vállalati webhelyeket, online üzleti alkalmazásokat, e-maileket, naptárakat és névjegyeket. Anélkül, hogy további szoftverre lenne szükség, a Mobile Access Server fordított proxyszerverként működik, és SSL titkosítást és hitelesítést biztosított a felhasználó iPhone vagy Mac számítógépe és a virtuális magánhálózat között.
  25. ↑ A Mac OS X Lion 2011 februári bejelentésekor az Apple jelezte, hogy a Lion-tól kezdve a Mac OS X Server csupán annyiban fog különbözni a felhasználói operációs rendszertől, hogy a szerver funkciók kiegészítőként megvásárolhatók lesznek, az önálló szerver szoftver megszűnik. Az árazás kedvezőbb lett, az előző Server ára 499 dollár volt, a mostani kiegészítőt az Apple {{ kínálta. A Lion Server tartalmazta az iCal Server és a Wiki Server új verzióját és a Mail Servertű . Még ennél is fontosabb, hogy a Lion Server iOS mobileszköz-kezelésre használható.
  26. ↑ Az OS X Server, korábban Mac OS X Server, az Apple Inc. külön értékesített Unix szerver operációs rendszere volt, amely felépítésében megegyezett az asztali megfelelőjével, a Mac OS X-szel – további szerverprogramokkal, valamint felügyeleti és adminisztrációs eszközökkel. A 10.7-es (Lion) verziótól kezdve a Mac OS X és a Mac OS X Server egyetlen kiadásba került, és OS X-re váltották át. Külön „szerver” operációs rendszert már nem árulnak; A Mac OS X Server szerverspecifikus szerveralkalmazásai, valamint munkacsoport-kezelő és adminisztrációs szoftverei mostantól Server App néven érhetők el, amely az OS X-hez készült kiegészítő csomag, amely a Mac App Store-on keresztül, valamint az Apple-től elérhető Server Admin Tools. támogatási webhely. Ezek az eszközök leegyszerűsítik a kulcsfontosságú hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférést, beleértve a levélátviteli ügynököt, az AFP- és SMB-szervereket, az LDAP-kiszolgálókat, a tartománynévszervereket és másokat. Ezenkívül (különösen a későbbi verziókban) számos további szolgáltatás és a kezelésükhöz szükséges eszközök, például webszerver, wikiszerver, chatszerver, naptárszerver és még sok más megtalálható.
  27. ↑ A Mavericksnek nincs külön szerverkiadása, ahogy a Mountain Lionnak sem. Van egy csomag, amely a Mac App Store-ból 19,99 USD-ért beszerezhető, amely tartalmazza a Server nevű szerverkezelő alkalmazást, valamint egyéb további adminisztrációs eszközöket a kliensprofilok és az Xsan kezeléséhez, és vásárlás után korlátlan számú gépen futtatható. .
  28. ↑ A Yosemite-nek nincs külön szerverkiadása, ahogy a Mavericks-nek sem. Van egy csomag, amely a Mac App Store-ból 19,99 USD-ért beszerezhető, amely tartalmazza a Server nevű szerverkezelő alkalmazást, valamint egyéb további adminisztrációs eszközöket a kliensprofilok és az Xsan kezeléséhez, és vásárlás után korlátlan számú gépen futtatható. . A Mac vagy iOS fejlesztői programban résztvevők egy kódot kapnak az OS X Server ingyenes letöltéséhez.
  29. ↑ A macOS Server 5-ös verziója az operációs rendszer verziójától független, és az OS X Yosemite 10.10.5 és az OS X El Capitan 10.11 operációs rendszerrel is működik. A macOS Server 5.2-es verziója az OS X El Capitan 10.11 vagy a macOS Sierra 10.12 rendszerrel működik. A macOS Server 5.3-as verziója csak macOS Sierra (10.12.4) és újabb rendszereken működik. A macOS Server 5.4-es verziója csak macOS High Sierra (10.13) és újabb rendszeren működik. A macOS Server 5.5-ös verziója csak macOS High Sierra (10.13.3) és újabb rendszeren működik. A macOS Server 5.6-os verziója csak macOS High Sierra (10.13.5) és újabb rendszereken működik. A macOS Server 5.7-es verziója csak macOS Mojave (10.14) és újabb rendszeren működik. Ezzel a verzióval az Apple leállította a nyílt forráskódú szolgáltatások, például a Calendar Server, a Contacts Server, a Mail Server, a DNS, a DHCP, a VPN Server és a webhelyek összekapcsolását a macOS Serverrel. A mellékelt szolgáltatások mostantól a Profilkezelőre, az Open Directoryra és az Xsanra korlátozódnak. A macOS Server 5.8-as verziója csak macOS Mojave (10.14.4) és újabb rendszereken működik. A Profilkezelő támogatja az új korlátozásokat, hasznos adatokat és parancsokat. A macOS Server 5.9-es verziója csak macOS Catalina (10.15) és újabb rendszeren működik. A macOS Server 5.11-es verziója csak macOS Big Sur (11) és újabb rendszeren működik. A macOS Server 5.12-es verziója csak macOS Monterey (12) és újabb rendszeren működik. 2022. április 21-től az Apple leállította a macOS Servert.
  30. ↑ Apple Upgrades Xserve (angol nyelven). apple.com, 2003. február 10. (Hozzáférés: 2024. május 29.)

Xserve technikai adatok[szerkesztés]

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok az Everymac.com[1] ÚJ REF KELL oldalról és a Mactracker[2] alkalmazásból valók. A táblázatban szándékosan nem szerepelnek a Power Macintosh, a Power Macintosh G3 és G4 számítógépek.

Gép neve
bemutatva
kivezetve
operációs rendszer 		Méret
magasság
szélesség
mélység
súly 		Processzor[3] </ref>
processzor, @órajel, L1 és L2 cache
rendszerbusz 		Memória
alap[4] max.[5]
@sebesség
hely[6], típus 		Háttértár
merevlemez
külső adathordozó 		Grafika
videokártya
memória, típus
videókimenet felbontása (képpont) 		Fontosabb csatlakozók
Bővítő helyek
Xserve G4/1.0
2002. máj. 14.
2003. febr. 10.
System X Server 10.1.5 (6C115)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1 1.0 GHz-es 32-BitPowerPC 7455 (G4)
L1: 64k, L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @133 MHz		 256 MB
max: 2 GB
@266 MHz
4 hely, PC2100 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24X CD-ROM		 ATI PCI*
32 MB DDR SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
3 (400)
2 PCI, 1 PCI/AGP*
4 3.5"
Xserve G4/1.0 DP
2002. máj. 14.
2003. febr. 10.
System X Server 10.1.5 (6C115)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 2 1.0 GHz-es 32-Bit2x PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k, L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @133 MHz		 512 MB
max: 2 GB
@266 MHz
4 hely, PC2100 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24X CD-ROM		 ATI PCI*
32 MB DDR SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
3 (400)
2 PCI, 1 PCI/AGP*
4 3.5"
Xserve G4/1.33 (SL)
2003. febr. 10.
2004. jan. 6.
System X Server 10.2.4 (6I34)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 1 1.33 GHz-es 32-BitPowerPC 7455 (G4)
L1: 64k, L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @167 MHz		 256 MB
max: 2 GB
@333 MHz
4 hely, PC2700 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24X CD-ROM*		 ATI PCI*
32 MB DDR SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI, 1 PCI/AGP*
4 3.5"
Xserve G4/1.33 DP (SL)
2003. febr. 10.
2004. jan. 6.
System X Server 10.2.4 (6I34)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 2 1.33 GHz-es 32-Bit2x PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k, L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @167 MHz		 512 MB
max: 2 GB
@333 MHz
4 hely, PC2700 DDR SDRAM		 60 GB HDD
24X CD-ROM*		 ATI PCI*
32 MB DDR SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI, 1 PCI/AGP*
4 3.5"
Xserve G4/1.33 DP (CN)
2003. márc. 1.
2004. jan. 6.
System X Server 10.2.4 (6I34)		 4,4 x 44,7 x 71,1
26.0 lbs. (11.8 kg)		 2 1.33 GHz-es 32-Bit2x PowerPC 7455 (G4)
L1: 64k, L2: 256k (on chip), 2 MB
Busz: @167 MHz		 256 MB
max: 2 GB
@333 MHz
4 hely, PC2700 DDR SDRAM		 60 GB HDD
None		 None
None None
N/A		 Gigabit
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI
1 3.5"
Xserve G5/2.0 PCI-X
2004. jan. 6.
2006. aug. 7.
System X Server 10.3*		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 1 2.0 GHz-es 64-BitPowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k, L2: 512k (on chip)
Busz: @1 GHz		 512 MB, 1 GB*
max: 8 GB, 16 GB**
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
24X CD-ROM*		 None
None None
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI-X*
3 3.5"
Xserve G5/2.0 DP PCI-X
2004. jan. 6.
2005. jan. 4.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2 2.0 GHz-es 64-Bit2x PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k, L2: 512k (on chip)
Busz: @1 GHz		 1 GB
max: 8 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
24X CD-ROM		 None
None None
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI-X
3 3.5"
Xserve G5/2.0 DP (CN)
2004. jan. 6.
2005. jan. 4.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2 2.0 GHz-es 64-Bit2x PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k, L2: 512k (on chip)
Busz: @1 GHz		 1 GB
max: 8 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
None		 None
None None
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI-X
1 3.5"
Xserve G5/2.3 DP PCI-X
2005. jan. 4.
2006. aug. 7.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2 2.3 GHz-es 64-Bit2x PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k, L2: 512k (on chip)
Busz: @1,15 GHz		 1 GB
max: 16 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
"Combo Drive"		 None
None None
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI-X
3 3.5"
Xserve G5/2.3 DP (CN)
2005. jan. 4.
2006. aug. 7.
System X Server 10.3		 4,4 x 44,7 x 71,1
33.0 lbs. (15.1 kg)		 2 2.3 GHz-es 64-Bit2x PowerPC 970fx (G5)
L1: 32k/64k, L2: 512k (on chip)
Busz: @1,15 GHz		 512 MB
max: 16 GB
@400 MHz
8 hely, PC3200 EEC SDRAM		 80 GB HDD
None		 None
None None
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 PCI-X
1 3.5"
Xserve Xeon 2.0 Quad
2006. aug. 7.
2008. jan. 8.
System X Server 10.4.8 (8N1215)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2 (4 mag) 2.0 GHz-es 64-Bit2x két magos Xeon 5130
L1: N/A, L2: 4 MB
Busz: @1,33 GHz		 1 GB
max: 32 GB
@667 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
24X "Combo Drive"		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 x8 PCIe
3 3.5"
Xserve Xeon 2.66 Quad
2006. aug. 7.
2008. jan. 8.
System X Server 10.4.8 (8N1215)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2 (4 mag) 2.66 GHz-es 64-Bit2x két magos Xeon 5150
L1: N/A, L2: 4 MB
Busz: @1,33 GHz		 1 GB
max: 32 GB
@667 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
24X "Combo Drive"		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 x8 PCIe
3 3.5"
Xserve Xeon 3.0 Quad
2006. aug. 7.
2008. jan. 8.
System X Server 10.4.8 (8N1215)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2 (4 mag) 3.0 GHz-es 64-Bit2x két magos Xeon 5160
L1: N/A, L2: 4 MB
Busz: @1,33 GHz		 1 GB
max: 32 GB
@667 MHz
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
24X "Combo Drive"		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
1 (400), 2 (800)
2 x8 PCIe
3 3.5"
Xserve Xeon 2.8 Quad
2008. jan. 8.
2009. ápr. 7.
System X Server 10.5 (9B2117)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 1 (4 mag) 2.8 GHz-es 64-Bitnégy magos Xeon E5462
L1: N/A, L2: 12 MB
Busz: @1,6 GHz		 2 GB
max: 32 GB
@800 MHz*
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
8X DL "SuperDrive"		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
2 (800)
2 PCIe 2.0
3 3.5"
Xserve Xeon 2.8 8-Core
2008. jan. 8.
2009. ápr. 7.
System X Server 10.5 (9B2117)		 4,4 x 44,7 x 71,1
31.7 lbs. (14.4 kg)		 2 (8 mag) 2.8 GHz-es 64-Bit2x négy magos Xeon E5462
L1: N/A, L2: 12 MB x2
Busz: @1,6 GHz		 2 GB
max: 32 GB
@800 MHz*
8 hely, ECC DDR2 FB-DIMM		 80 GB HDD
8X DL "SuperDrive"		 Radeon X1300
64 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
2 (800)
2 PCIe 2.0
3 3.5"
Xserve Neha 2.26 Quad
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 1 (4 mag) 2.26 GHz-es 64-Bitnégy magos Xeon E5520
L1: 32k/32k x4, L2: 256k (x4), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
6* hely, DDR3 ECC SDRAM*		 160 GB HDD
8X DL "SuperDrive"		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
2 (800)
2 PCIe 2.0 x16*
3 3.5"
Xserve Neha 2.26 8-Core
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2 (8 mag) 2.26 GHz-es 64-Bit2x négy magos Xeon E5520
L1: 32k/32k x8, L2: 256k (x8), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
12* hely, DDR3 ECC SDRAM*		 160 GB HDD
8X DL "SuperDrive"		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
2 (800)
2 PCIe 2.0 x16*
3 3.5"
Xserve Neha 2.66 8-Core
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2 (8 mag) 2.66 GHz-es 64-Bit2x négy magos Xeon X5550
L1: 32k/32k x8, L2: 256k (x8), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
12* hely, DDR3 ECC SDRAM*		 160 GB HDD
8X DL "SuperDrive"		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
2 (800)
2 PCIe 2.0 x16*
3 3.5"
Xserve Neha 2.93 8-Core
2009. ápr. 7.
2011. jan. 31.
System X Server 10.5.6		 4,4 x 44,7 x 71,1
30.8 lbs. (14.0 kg)		 2 (8 mag) 2.93 GHz-es 64-Bit2x négy magos Xeon X5570
L1: 32k/32k x8, L2: 256k (x8), 8 MB*
Busz: @QPI*		 3 GB
max: 96 GB*
@1066 MHz
12* hely, DDR3 ECC SDRAM*		 160 GB HDD
8X DL "SuperDrive"		 GeForce GT 120
256 MB GDDR3 SDRAM
N/A		 Gigabit (x2)
2x USB 1.1
2 (800)
2 PCIe 2.0 x16*
3 3.5"
Xserve RAID
2003. febr. 10.
2004. jan. 6.
System N/A		 13,3 x 43,2 x 46,7
60-100 lbs.		 N/A N/A-es N/AN/A
L1: N/A, L2: N/A
Busz: @N/A		 128 MB
max: 512 MB
@N/A
N/A hely, N/A		 180 GB* HDD
None		 N/A
N/A N/A
N/A		 10/100Base-T (x2)
2x USB 1.1
N/A
N/A
14 3.5"
Xserve RAID (SFP)
2004. jan. 6.
2008. febr. 19.
System N/A		 13,3 x 43,2 x 46,7
60-100 lbs.		 N/A N/A-es N/AN/A
L1: N/A, L2: N/A
Busz: @N/A		 512 MB
max: 512 MB
@N/A
N/A hely, N/A		 250 GB* HDD
None		 N/A
N/A N/A
N/A		 10/100Base-T (x2)
2x USB 1.1
N/A
N/A
14 3.5"

Power Macintosh G3 G4 G5 számítógépek az időben[szerkesztés]

A Power Macintosh G3 G4 G5 számítógépek idővonalon
Sablon:Power Macintosh G3 G4 G5 számítógépek idővonalon
A színek kezdete a bemutató időpontja, a forgalmazás több esetben is hónapokkal később kezdődött. Megeshet, hogy egy csík végét kitakarja egy másik csík eleje. Előfordul, hogy a gyártás befejezését követően még egy ideig forgalomban marad a gép adott verziója.[7] Az Apple adatlapokon nem szereplő adatok forrása az EveryMac.[8]

Fordítás[szerkesztés]

de ez nem az fordítás|en|Power Macintosh 9600|oldid=1176020460}}

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Mac Systems: Apple: Power Macintosh (angol nyelven). everymac.com. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  2. ↑ Ian Page: Mactracker alkalmazás (angol nyelven). Ian Page. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  3. ↑ A PowerPC G4 tartalmazta az AltiVec „Velocity Engine“ vektorprocesszort. A Velocity Engine egyszeres pontosságú lebegőpontos– és egészszám SIMD (Single Instruction, Multiple Data = egy utasítás, több adat) utasításkészlet, amelyet az Apple, az IBM és a Freescale Semiconductor (korábban a Motorola Semiconductor Products Sector) tervezett és tulajdonolt. Ezért a rendszert az Apple Velocity Engine, az IBM és a P. pedig VMX (Vector Multimedia Extension) névvel használja.
  4. ↑ A modell első forgalomba kerülésekor ekkora memóriával rendelkezett. Adott modell megújításakor – a modell neve nem változik –, de előfordul, hogy az Apple módosítja az alap memória nagyságát.
  5. ↑ Az Apple által hivatalosan közzétett érték. Számos modell esetén jóval több memóriát is kezelt az számítógép.
  6. ↑ Memória bővítő, befogadó hely, slot.
  7. ↑ Power Macintosh sorozat adatainak Apple adatlap forrása:
  8. ↑ Mac Systems: Apple: Power Macintosh (angol nyelven). EveryMac.com. (Hozzáférés: 2024. január 14.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

A Fejlesztés során használt kódnevek[szerkesztés]

  1. Power Mac projekt: Cognac [1]
  2. Power Mac AV kártya: Planaria
  3. Power Mac 4400/7220: Tanzánia
  4. Power Mac 5200: Bongo, Rebound, Trailblazer[2], Transformer
  5. Power Mac 5400: Excalibur
  6. Power Mac 5400: logikai kártya: Alchemy, Gazelle (továbbfejlesztett modell)
  7. Power Mac 5400/120: Chimera
  8. Power Mac 5420: Phoenix
  9. Power Mac 6100/60 PDM, azaz Piltdown Mans
  10. Power Mac 6100: intelligens csatlakozó: HIV (high-powerrides, kb. nagy teljesítmény)
  11. Power Mac 6300: Crusader > keresztes lovag
  12. Power Mac 7000 sorozat: Outriggerr[3]
  13. Power Mac 7100/66: Power Mac 7100/66: eredetileg: Carl Sagan, majd BHA[4], majd LAW[5][6]
  14. Power Mac 7200/90: Catalyst[7]
  15. Power Mac 8100/80: Cold Fusion
  16. Power Mac 8100/110: Flag Ship
  17. Power Mac 8500/120: Nitro
  18. Power Mac 8600 és 9600: Kansas, Montana
  19. Power Mac 8600 és 9600 toronyház: K2
  20. Power Mac 9500/120: Tsunami
  21. Power Mac 9500/150: Autobahn[8]
  22. Power Mac 9500/180-200: Nevada
  23. Power Mac G3 sorozat: Gossamer (alaplap)[9][7], Outrigger (ház)[3]
  24. Power Mac G3 All-in-Ones: Artemis[7]
  25. Power Mac G3/300 Kék és fehér: El Capitan (ház)[10], Gossamer II, Yosemite[7]
  26. Power Mac G4/400: Yikes![11]
  27. Power Mac G4/450-500: Sawtooth > fűrészfog
  28. Power Mac G4/733-867 Quicksilver
  29. Power Mac G4 MP: Mystic
  30. Power Mac G5: Q37
  31. tower Mac Upgrade Card: STP (autóüzemanyag-adalék)
  32. Power Mac Upgrade engedélyező: Rocinante (Don Quijote lova]])
  33. Power Mac gépek PCI busszal és 603 és 604 CPU-kkal: PowerSurge[12]

Forrás.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ A RISC úttörője, John L. Hennessy előtt tisztelgésül
  2. ↑ Úttörő. Az a személy, aki a saját területén utat nyit a jövő generációinak
  3. ↑ a b Az „Outrigger” formatervezési klasszikus, a Power Macintosh 7200, 7300, 7500, 7600 és Power Macintosh G3 asztali számítógépekhez használták 1995 augusztusa és 1998 decembere között. A ház pár csavarral volt rögzítve, melyek eltávolítása után egyszerű volt a memória bővítés, PCI-kártya kivét vagy behelyezés, illetve bármilyen szerelés, javítás. A kompakt házban kevés volt a holt tér, világos elrendezés megkönnyítette a belső alkatrészhez való hozzáférést, ellentétben az akkori kevésbé kifinomult, nem felhasználó-barát számítógépes ház-tervezésekkel. Az Outrigger jelentése kitámasztó-láb, kar, segédeszköz a nyitott motorháztető megtartásához, vagy a motorbicikli letámasztásához. Az elnevezés utal arra, hogy a ház elemei kihajthatók, kitámaszthatók, hogy az alaplaphoz hozzáférjünk. Christopher Phin: The Power Macintosh 7300 proves good design is about function as much as form (angol nyelven). Macworld, 2012. május 22. (Hozzáférés: 2024. március 3.)
  4. ↑ a b Butt-Head Astronomer: Seggfej csillagászok.
  5. ↑ a b Lawyers Are Wimps: Az ügyvédek bolondok.
  6. ↑ Confidental 49-50. oldal :: Amikor a MacWEEK arról számolt be, hogy a Power Macintosh 6100/60, 7100/66 és 8100/80 a PDM, a Carl Sagan és a Cold Fusion kódneveket viseli, a csillagász dühös levelet küldött: „Az én elköteleződésem nem eladó. Emiatt mélységesen elszomorodtam, amikor láttam... az Apple bejelentését egy új Macről, amely az én nevemet viseli." Válaszul a projekt mérnökei megváltoztatták a kódnevet BHA-ra[4], ami a Butt-Head Astronomer rövidítése. Az Apple ügyvédei ragaszkodtak ahhoz, hogy új nevet találjanak ki, ezért a fejlesztők a LAW[5] mellett döntöttek, ami a Lawyers Are Wimps rövidítése. Ennek ellenére 1994 áprilisában Sagan beperelte az Apple-t a Los Angeles-i Kerületi Bíróságon a személyhez fűződő jogok megsértése és rágalmazás miatt. Lourdes w. Baird bíró kinyilvánította, hogy a kijelentés puszta vélemény, és megszüntette a rágalmazási pert. Azt is kijelentette, hogy a közszereplő Sagannak csak akkor lenne oka perelni, ha hamis vagy rosszindulatú tényállás okozta volna érzelmi szorongását, amely gyógykezelést igényel. „Nem lehet kérdéses, hogy a „Butt-Head” kifejezés használata cáfolja azt a benyomást, hogy az alperes komolyan sugallta a vádat. Ez megerősíti azt a következtetést, hogy az alperes megkísérelte volna kétségbe vonni a felperes csillagász kompetenciáját és hírnevét. Az ember nem támadja komolyan egy tudós szakértelmét a „Butt-Head” kifejezéssel.” – állt az ítéletben. Sagan fellebbezett a döntés ellen a Kilencedik körzeti fellebbviteli bíróságon. 1995. november 15-én a két fél „békésségi egyezségre” jutott, a feltételek a mai napig bizalmasak. Paul D. Carmichael, az Apple szabadalmakért és védjegyekért felelős igazgatója nyilvánosan kijelentette: „Dr. Sagan nagy mértékben hozzájárult a felsőoktatás számos területéhez, és különösen érdekessé és érthetővé tette a komplex témát a széles közönség számára. Az Apple mindig is nagyon tisztelte Dr. Sagant, és soha nem állt szándékában Dr. Sagannek vagy családját zavarba hozni vagy megsérteni.”
  7. ↑ a b c d A kódnév feloldása nem egyértelmű. Nincs pontos forrás, hogy az elnevezés több lehetőség közül mire utal, a legvalószínűbbet adtuk meg.
  8. ↑ A német autópálya, nem a Kraftwerk negyedik nagylemeze.
  9. ↑ A Bolondos dallamok figurája, nagy, szőrös, narancssárga vagy vörös szörny.
  10. ↑ Forráshivatkozás-hiba: Érvénytelen <ref> címke; nincs megadva szöveg a(z) ElCapitan nevű lábjegyzeteknek
  11. ↑ A yike a meglepetés, riadalom vagy aggodalom kifejezése, gyakran használják kínos megjegyzésekre való reagálásra. A yike szleng kifejezés hangsúlyosabb változata a big yike.
  12. ↑ Csúcsfeszültség.
  13. ↑ Confidental 49-50. oldal

Technikai adatok táblázatban[szerkesztés]

A táblázat nem tartalmazza az összes műszaki paramétert. Az egyes modelleknél a bemutatáskor érvényes adatokat soroljuk fel, a későbbi frissítéseket nem. Az adatok az Apple adatlapjáról származnak, a hiányzó adatok – egyes gépeknél a kivezetés időpontja, az összes kijelző adat, üzemóra adat... – az Everymac.com[1] oldalról és a Mactracker[2] alkalmazásból valók. A táblázat nem tartalmazza az összes Power Macintosh számítógépet: hiányzanak az Európában nem forgalmazott gépek. A táblázatban szándékosan nem szerepelnek a Power Macintosh G3, G4 és G5 számítógépek.

Gép neve
bemutatva
kivezetve
operációs rendszer 		Méret
magasság
szélesség
mélység
súly 		Processzor
processzor[3] @órajel
L1 és L2 cache
rendszerbusz 		Memória
alap[4] max.[5]
@sebesség
hely[6], típus 		Háttértár
merevlemez
külső adathordozó[7] 		Kijelző
mérete
felbontása (képpont) 		Grafika
videókártya
memória (max.)
VRAM típus 		Csatlakozók, bővíthetőség
Ethernet
modem
belső bővítőhely
egyéb
PM 4400
1996. nov. 15.
1997. okt. 11.
System 7.5.3		 138x385x442 mm
10,9 kg
fekvő házas		 PowerPC 603e
@160 MHz
L1: 32kB L2:256k (opc.)
Busz: @40 MHz		 32 MB
max: 160 MB
@60 ns
három hely, 168-pin DIMM		 1.2 GB (IDE/ATA)
8x CD-ROM		 nincs kijelző.
Videókimenet: 832x624 képpont.		 nincs
1 MB / 4 MB
EDO DRAM		 –
–
három PCI
PM 5200 LC
1995. ápr. 3.
1996. ápr. 13.
System 7.5.1		 445x384x406 mm
21,3 kg
kijelzővel egybeépített		 PowerPC 603
@75 MHz
L1: 16kB L2:256k
Busz: @37,5 MHz		 8 MB
max: 64 MB
@80 ns
kettő hely, 72-pin SIMM		 500 MB (IDE)
2x, 4x CD-ROM		 Beépített 15" Color kijelző 640x480 képpont. nincs
1 MB / 1 MB
Integrált		 –
–
egy LC PDS, egy Comm, egy Video I/O, egy TV
PM 5260
1996. márc. 10.
1996. dec. 1.
System 7.5.3		 445x384x406 mm
20,4 kg
kijelzővel egybeépített		 PowerPC 603e
@100 MHz
L1: 32kB L2:256k (opc.)
Busz: @40 MHz		 8 MB, 16 MB
max: 64 MB
@80 ns
kettő hely, 72-pin SIMM		 800 MB (IDE)
4x CD-ROM		 Beépített 14" Color kijelző 640x480 képpont. nincs
1 MB / 1 MB
Integrált		 –
–
egy LC PDS, egy Comm, egy Video I/O, egy TV
PM 5300 LC
1995. aug. 28.
1996. ápr. 1.
System 7.5.1		 445x384x406 mm
21,3 kg
kijelzővel egybeépített		 PowerPC 603e
@100 MHz
L1: 32kB L2:256k
Busz: @40 MHz		 16 MB
max: 64 MB
@80 ns
kettő hely, 72-pin SIMM		 1.2 GB (IDE)
4x CD-ROM		 Beépített 15" Color kijelző 640x480 képpont. nincs
1 MB / 1 MB
Integrált		 –
–
egy LC PDS, egy Comm, egy Video I/O, egy TV


Források[szerkesztés]

  • ↑ Confidential: Linzmayer, Owen W.. Apple confidential 2.0 : the definitive history of the world's most colorful company (angol nyelven). San Francisco, Calif.: No Starch Press. ISBN 1593270100 
  • ↑ Carlton könyve: Carlton, Jim. Apple: the inside story of intrigue, egomania, and business blunders (angol nyelven). New York: Random House. ISBN 0812928512. OCLC 36759868. Hozzáférés ideje: 2023. augusztus 13. 
  • ↑ Macworld 1991 december: Galen Gruman (1991. december). „Macintosh PowerBooks 100,140 and 170” (angol nyelven). MacWorld, 130-039. o. (Hozzáférés: 2023. augusztus 16.)  
  • PowerBook 170 (angol nyelven). Low End Mac. (Hozzáférés: 2023. augusztus 26.) További angol nyelvű linkek, információk.

További információk[szerkesztés]

Apple-hardverek 1998 előtt}} Portál|Informatika|i }}

PowerPC G3, G4, Taligent...[szerkesztés]

RISC-kutatás (1988–1990)[szerkesztés]

Az első Power Macintosh modellek 1994 márciusában jelentek meg, de a Power Macintosh technológia fejlesztése 1988 közepére nyúlik vissza.

Jean-Louis Gassée, az Apple termékrészlegének elnöke elindította a „Jaguar” projektet egy olyan számítógép megalkotására, amely a piac leggyorsabb asztali számítógépe lenne, amely képes hangutasításokra.[3] Eredetileg ez egy teljesen új számítógép-vonal volt, nem pedig egy Macintosh, és a Jaguar csapatot kezdetben függetlenítették a Macintosh-csapattól. Ez a szétválasztás magában foglalta az operációs rendszer fejlesztését, és az újonnan kigondolt "Pink" operációs rendszert vették figyelembe az új számítógéphez. A Jaguart szintén nem nagy volumenű, mainstream rendszernek szánták. A Gassée a közelgő Macintosh IIfx-hez hasonlóan az volt, hogy olyan terméket hozzon létre, amely felveszi a versenyt a csúcskategóriás munkaállomások piacán, amely korábban nem volt az Apple erőssége. A RISC architektúra használatára vonatkozó döntés a számítástechnikai iparban 1987-ben és 1988-ban bekövetkezett változást jellemezte, ahol a Sun Microsystems, a Hewlett-Packard és az IBM RISC-alapú rendszerei jelentősen felülmúlták a Motorola 68020 és 68030 processzorokon alapuló rendszerek teljesítményét. valamint az Intel 80386 és 80486 CPU-i.[4] Kezdetben az Apple jelentős időt és erőfeszítést fektetett bele, hogy saját RISC CPU-t hozzon létre az "Aquarius" kódnevű projektben, egészen addig a pontig, amikor egy Cray-1 szuperszámítógépet vásároltak, hogy segítsék a chip tervezését. A vállalatnak nem voltak pénzügyi és gyártási forrásai egy működő termék előállításához, ezért a projektet 1989-ben törölték.[5]

1990 elejére az Apple felvette a kapcsolatot számos RISC-szállítóval, hogy megfelelő hardverpartnert találjon. Az IIfx-et önállóan létrehozó csapat kísérletezni kezdett egy új Macintosh-termék létrehozásával, amely egy Motorola 68030 processzort kombinálna egy AMD Am29000 (29k) RISC chippel. Az Apple már kiadott egy, a 29k-ra épített terméket, a Macintosh Display Card 8•24 GC-t, az úgynevezett "Macintosh Toolbox accelerator" NuBus kártyát, amely lényegesen gyorsabb rajzolási rutinokat biztosít, mint a Macintosh ROM-on lévők.[6] A csapat kísérletei egy 68020-as emulátort eredményeztek, amelyet RISC-ben implementáltak, de a 29k projektet 1990 közepén elvetették pénzügyi megvalósíthatatlanság miatt.

Az Apple kiértékelte a CPU architektúrákat, beleértve a MIPS-t, SPARC-t, i860-at és ARM-et – amelyeket sokkal később számos Apple termékcsaládban használni fognak. A Sunnal folytatott tárgyalások tartalmazták azt a feltételt, hogy a Sun a Macintosh felületet használja SPARC munkaállomás számítógépeihez, cserébe az Apple a Sun SPARC processzorait használja a Macintosh munkaállomásokon; az üzletet az Apple aggodalma miatt törölték, amiért a Sun nem tud elegendő processzort gyártani. A MIPS-szel az R4000 processzor használatáról folytatott tárgyalások azt a feltételt is tartalmazták, hogy a Macintosh interfész elérhető legyen az Advanced Computing Environment alternatívájaként. Ezt az üzletet törölték, mivel a Microsoft az ACE konzorcium egyik fő partnere, valamint a gyártási kapacitással kapcsolatos aggályok miatt. Az Intel i860 nagy bonyolultsága miatt kikerült a számításból. Az Apple nem tartotta választási lehetőségnek az IBM POWER1 processzorát, mert úgy gondolta, hogy az IBM nem hajlandó azt harmadik félnek licencelni.

Motorola 88110 RISC CPU[szerkesztés]

1990 közepén az Apple a Motorola 88110-et választotta, egy még befejezetlen chipet, amely egyetlen csomagban egyesítette a 88100-as CPU-t és a 88200-as FPU-t.[3]: 7  Az év hátralevő részében az Apple mérnökei egy 68k-s emulátort fejlesztettek ki, amely dolgozzon ezzel a jövőbeli chippel. Ez a projekt „RLC” néven vált ismertté, röviden „RISC LC”, amely az Apple hamarosan megjelenő Macintosh LC számítógépe nevére utal. 1991 januárjára a mérnöki csapat elkészítette a Macintosh LC prototípusát, amelynek 68020-as CPU-ját kicserélték egy 88100-as és egy 68020-as emulátorra. Ez a prototípus módosítatlan Macintosh Toolbox ROM-ot tudott használni, és a System 7 rendszerbe is be tudott indulni. Néhány hónappal később elkészült a második prototípus is, amely egy Macintosh IIsi házat használt a már elkészült Motorola 88100 chippel.[3]: 10–11.

A Jaguart eredetileg nem nagy volumenű mainstream rendszernek szánták. Ehelyett valamikor később tömegpiaci RISC-rendszerek következnének. Miután Gassée 1990 elején elhagyta az Apple-t, a Jaguar projekt célja egy általános Macintosh rendszer lett az új platform helyett. A Jaguar projektet 1991 elején a Macintosh csapatába hajtották.[3]: 10  Bár maga a Jaguar projekt soha nem valósult meg, és a Taligent soha nem vezetett működőképes operációs rendszerhez, sok elemet eredetileg a Jaguar hardver és szoftver fejlesztett ki. A csapatok 1993 közepén kerültek piacra a Centris 660AV-val és a Quadra 840AV-vel, beleértve az Apple Adjustable Keyboard-ot, az Apple AudioVision 14 Display-t, a GeoPort-ot és a PlainTalkot.[7] A Centris 610 és Quadra 800 esetében bemutatott új tokok kialakítása szintén a Jaguar csapatától származott.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Mac Systems: Apple: Power Macintosh (angol nyelven). everymac.com. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  2. ↑ Ian Page: Mactracker alkalmazás (angol nyelven). Ian Page. (Hozzáférés: 2024. január 29.)
  3. ↑ FPU integrálva
  4. ↑ A modell első forgalomba kerülésekor ekkora memóriával rendelkezett. Adott modell megújításakor – a modell neve nem változik –, de előfordul, hogy az Apple módosítja az alap memória nagyságát.
  5. ↑ Az Apple által hivatalosan közzétett érték. Számos modell esetén jóval több memóriát is kezelt az számítógép.
  6. ↑ Memória bővítő, befogadó hely, slot.
  7. ↑ A felsorolt Power Macintosh gépekben 1,44-es hajlékonylemez meghajtó volt.

REFEK[szerkesztés]

Technológia[szerkesztés]

Emberek[szerkesztés]

Szoftverek[szerkesztés]

Cégek[szerkesztés]

  • Harman/Kardon[38]
  • Power Computing[39]
  • DayStar Digital[40]
  • Griffin Technology[41]
  • MacAlly Peripherals[42]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ Apple Attachment Unit Interface (AAUI) az Apple által az Ethernet képes eszközökhöz való csatlakoztatására használt szabványos Attachment Unit Interface (AUI) változata. Az AUI népszerű volt a 10BASE-T dominanciája előtti korszakban, amely az 1990-es évek elején kezdődött. Az AAUI csatlakozót sokkal kisebbre és felhasználóbarátabbá tervezte át a cég.
    Apple AAUI adó-vevő és kábel
  2. ↑ Az Apple Desktop Bus (ADB) szabadalmaztatott bit-soros perifériabusz, amellyel kis sebességű eszközök – billentyűzet, egér – csatlakoztatható a számítógéphez. A Steve Wozniak fejlesztette, szabadalmazott technológiát 1986-ban mutatták be az Apple IIGS-sel. Az Apple Desktop Bus gyorsan megjelent a későbbi Macintosh-modelleken, a NeXT számítógépek későbbi modelljein, és más gyártók is használtak. A PC-kompatibilis készülékben használt PS/2 csatlakozóhoz hasonlóan az Apple Desktop Bus-t is gyorsan felváltotta az USB
  3. ↑ Az Apple Display Connector (ADC) kijelző- és adatcsatlakozó, amelyet az Apple fejlesztett ki a DVI-csatlakozó szabadalmaztatott módosításaként. Az ADC egy kábelben egyesíti az analóg és digitális videojeleket, az USB-t és a tápellátást. Ezt használták az Apple Studio Display későbbi verzióiban, beleértve az utolsó 17"-es CRT-modellt, és a szélesvásznú Apple Cinema Display legtöbb verzióját. Később az Apple szabványos DVI-csatlakozókat alkalmazott modelljein.
  4. ↑ Az AirPort a vezeték nélküli útválasztók és hálózati kártyák termék sorozata volt, amelyet az Apple fejlesztett ki Wi-Fi protokollok használatával. Japánban a termékcsalád – névazonosság miatt – AirMac márkanév alatt került forgalomba. Az Apple 1999-ben mutatta be az AirPortot. A vezeték nélküli kártyák 2009-ben megszűntek, miután a Mac-en átálltak az Intel processzorok használatára. Az Apple vezeték nélküli útválasztójának három változata ismert. Az AirPort bázisállomás (AirPort Extreme), az AirPort Time Capsule és az AirPort Express. 2018-ban az Apple leállította az AirPort fejlesztést és gyártást. A fennmaradó készletet eladták, és az Apple később Linksys, Netgear és Eero routereket forgalmazott az Apple kiskereskedelmi üzleteiben.
  5. ↑ SuperDrive = az Apple erősebb CD-DVD eszköze, a legújabb fejlesztést is tartalmazza általában elsőként az számítógépek között. ComboDrive = időponttól függetlenül az Apple SuperDrive-hoz képest gyengébb képességű CD-DVD eszköze, a legújabb fejlesztés hiányzik belőle. CD-ROM = CD-R. Példa: CD-RW/DVD-R = az eszköz CD-t ír és olvas, DVD-t csak olvas. A tálcás megnevezés azt jelenti, hogy az eszközből mechanikusan eljövő tálcára kellett helyezni az optikai lemezt, míg a „slot-loading“ esetében kézzel kellett a lemezt betolni az eszköz nyílásán. Rövidítések:
    • CD = kompaktlemez
    • DVD = digitális sokoldalú lemez
    • R = csak olvas
    • RW = ír és olvas.
  6. ↑ A Macintosh Processor Upgrade Card az Apple Computer által forgalmazott processzor-frissítő kártya, amelyet Motorola 68040-es processzort használó Macintosh LC, Quadra és Performa modellhez terveztek. A kártya PowerPC 601 CPU-t tartalmaz, és a frissített gép 68040 CPU foglalatába csatlakozott. A processzorfrissítési kártya használatához az eredeti CPU-t be kellett illeszteni a kártyába. Ez tette lehetővé, hogy a Macintosh az eredeti 68040-es konfigurációban fusson, vagy – egy szoftverkonfigurációs segédprogram segítségével – PowerPC 601 processzoros számítógépként induljon el. Ez utóbbi esetben az órajel megduplázódott az eredeti 50 MHz vagy 66 MHz-hez képest. A PowerPC 601 32 KB L1 és 256 KB L2 gyorsítótárat, PowerPC lebegőpontos egységet kínált. A processzorfrissítéshez a System 7.5 operációs rendszerre volt szükség. A kártya fejlesztése 1993 júliusában kezdődött, 1994 januárjában jelentették be a MacWorld Expón San Franciscóban. A Macintosh Processor Upgrade kártyát nem a Macintosh LC PDS-hez kellett csatlakoztatni, de behelyezése esetén az energiafelhasználása és a kártya által elfoglalt hely miatt az LC PDS foglalatába más kártya nem fért bele. Ez korlátozta a processzorfrissítési kártya használhatóságát, mivel a belső Ethernetet, a videokártyák és az egyéb LC PDS bővítési lehetőségekről le kellett mondani. A Macintosh processzorfrissítési kártyás Mac Motorla processzoros módban általában csak Mac OS 8.1-ig, a processzorfrissítő kártyát használva pedig Mac OS 9.1-ig volt használható.Macintosh Processor Upgrade (angol nyelven). Mac Specalist, 2022. december 2. (Hozzáférés: 2023. október 19.)
  7. ↑ A D-szubminiatűr vagy D-sub az elektromos csatlakozók gyakori típusa. Nevüket jellegzetes D alakú fémpajzsukról kapták. Bevezetésükkor a D-sub a számítógépes rendszerekben használt legkisebb csatlakozók közé tartozott. Számos számítógép nem szabványos, 19 tűs D-sub csatlakozót is használt, amelyet DB-19-nek is neveznek, ideértve a Macintosh külső hajlékonylemez-meghajtó csatlakozóját is.
  8. ↑ Floppy-disk drive. Hajlékonylemez író/olvasó eszköz.
  9. ↑ A GeoPort soros adatrendszer, amelyet Apple Macintosh modellek használtak. A GeoPort meglévő Mac soros port érintkezőinek apró módosításával jött létre, hogy lehetővé tegye a számítógép belső DSP hardvere vagy szoftvere számára, hogy akár két megabit/másodperc sebességgel adatokat küldjön, amelyek egy digitális-analóg konverternek átadva különféle eszközöket, például modemeket és faxokat emuláltak. A GeoPort megtalálható a késői 68K-alapú gépeken (az AV jelzés), valamint számos, az USB bevezetése előtti Power Macintosh modellen és PiPPiN-en. Néhány későbbi Macintosh modell belső GeoPortot is tartalmazott, ez a kommunikációs porton keresztül volt elérhető. Az Apple GeoPort technológia mára elavult.
  10. ↑ A NuBus (angolul „New Bus” a helyes kiejtése) 32 bites párhuzamos számítógépbusz, amelyet az MIT fejlesztett ki, és 1987-ben lett szabvánnyá. Az Apple Computer fő bővítőbuszként használta, a NeXTBus nevű változatot pedig a NeXT fejlesztette ki.
  11. ↑ A PDS (Processor Direct Slot) processzor közvetlen csatlakozó lehetővé tette a közvetlen hozzáférést a CPU lábaihoz, a PC-k buszához. Ez a csatlakozó sokkal nagyobb sebességet kínált, mintha egy buszhoz illesztett csatlakozót használnánk. Például a NuBus általában lassabb, 10 MHz-es sebességgel működött.
  12. ↑ PMMU, azaz Paged Memory Management Unit. Virtuális memóriachip a 68020-as processzorhoz (a 68030-ba van beépítve), amely szükséges az A/UX futtatásához Mac-en vagy bármely hardveres virtuális memóriát futtató 68020-as platformon.
  13. ↑ Az Apple Communication Slot vagy Comm Slot belső bővítőhely (slot) volt az 1990-es évek első felében a Macintosh számítógépeken. Úgy tervezték, hogy egyszerűen és olcsón lehessen Macintosh és Power Macintosh számítógépbe kommunikációs bővítőkártyát – például hálózati adapter, modem – beilleszteni. Az kommunikációs slot-t a Macintosh LC 575-ben mutatták be, ez a foglalat az LC PDS-en alapul. A frissített PCI-alapú kommunikációs hely a Performa 6360-al debütált. A megfelelő bővítőbusz érintkezőkön kívül ezek a nyílások audio és soros vonalak elérését is enegedték. A soros busz meg lett osztva a külső modemporttal. Mivel a táp- és soros érintkezők változatlanok maradtak a két foglalat között, lehetőség nyílt egy univerzális modemkártya tervezésére, amely bármelyikben működhetett. A hálózati adaptereket azonban az egyikhez vagy a másikhoz kellett tervezni.
  14. ↑ A Hófehérke (SnowWhite) ipari formatervezési nyelv, amelyet a Hartmut Esslinger (1944. június 5.) cége, a Frog Design fejlesztett ki. Az Apple Computer 1984 és 1990 között használta a sémát. Az Apple számítógépeit függőleges és vízszintes csíkok díszítik, és azt az illúziót keltik, hogy a számítógépház kisebb, mint amilyen valójában. A csíkos elem némi hasonlóságot mutat az Atari korábbi termékterveihez, ahol Steve Jobs részmunkaidős technikus volt 1974 és 1975 között. A tervezési nyelv növelte az Apple globális hírnevét, meghatározta a számítástechnikai ipar dizájn tervezési trendjeit, és formálta a számítógépek megítélését a gyártás és az üzleti világban. Többek között a tervezési jellemzők mellett az Esslinger által bemutatott Apple logó – egy háromdimenziós logó, amelyet a termék burkolatába építettek be, a felületére nyomtatva a termék nevét – több éven át szinte minden terméken szerepelt. The handbook of technology management (angol nyelven). Hoboken, N.J.: John Wiley & Sons, 314. o.. ISBN 978-0470249482.. Hozzáférés ideje: 2023. április 28. 
  15. ↑ A számítástechnikában a pizzadoboz az asztali számítógépek vagy hálózati eszközök számára készült ház stílus neve. A pizzadobozok általában szélesek és laposak, általában 4-10 centiméter magasak, hasonlítanak a pizzadobozra. A modern szóhasználatban a „pizzadoboz“ kifejezést általában a nagyon lapos, legfeljebb 51 mm magasságú dobozokra tartják fenn, míg a 2 hüvelyknél magasabbakat asztali háznak nevezik.
  16. ↑ Az „Outrigger” formatervezési klasszikus, a Power Macintosh 7200, 7300, 7500, 7600 és Power Macintosh G3 asztali számítógépekhez használták 1995 augusztusa és 1998 decembere között. A ház pár csavarral volt rögzítve, melyek eltávolítása után egyszerű volt a memória bővítés, PCI-kártya kivét vagy behelyezés, illetve bármilyen szerelés, javítás. A kompakt házban kevés volt a holt tér, világos elrendezés megkönnyítette a belső alkatrészhez való hozzáférést, ellentétben az akkori kevésbé kifinomult, nem felhasználó-barát számítógépes ház-tervezésekkel. Az Outrigger jelentése kitámasztó-láb, kar, segédeszköz a nyitott motorháztető megtartásához, vagy a motorbicikli letámasztásához. Az elnevezés utal arra, hogy a ház elemei kihajthatók, kitámaszthatók, hogy az alaplaphoz hozzáférjünk. Christopher Phin: The Power Macintosh 7300 proves good design is about function as much as form (angol nyelven). Macworld, 2012. május 22. (Hozzáférés: 2024. március 3.)
  17. ↑ A LocalTalk árnyékolt, csavart érpárú kábelezési rendszer, amely 230,4 kbit/s sebességgel működik, kifejlesztője az Apple Inc. Az eredetileg "AppleTalk Personal Network" néven kiadott LocalTalk árnyékolt, csavart érpárú kábelt használt 3 tűs Mini-DIN csatlakozókkal. A kábeleket láncra fűzték az adó-vevőtől az adó-vevőig. Mindegyik adó-vevőnek volt két 3 tűs Mini-DIN portja, és egy „pigtail” kábel, amellyel a Mac DE-9 soros csatlakozójához lehetett csatlakozni. Később, amikor a Mac Plus bemutatta a 8 tűs Mini-DIN soros csatlakozót, az adó-vevőket is frissítették. Az Ethernet-alapú hálózatok széles körű elérhetősége az 1990-es évek elején a LocalTalk gyors eltűnéséhez vezetett. A Power Macintosh és a Macintosh Quadra korai modelljei támogatták a LocalTalk alapú hálózatot. Az iMac 1998-as megjelenésével a hagyományos Mac soros port – és így a LocalTalk használatának lehetősége – eltűnt az új Macintosh modellekből. A LocalTalk-Ethernet hidakat azért vezették be, hogy lehetővé tegyék a régi eszközök (különösen a nyomtatók) működését az újabb hálózatokon.
    Jellegzetes AppleTalk eszköz. A malacfarokként csúfolt rövid kábeles csatlakozó ment a Macbe, a két anya rész pedig a „bejövő“ és „továbbmenő“ hálózaté volt.
  18. ↑ Az AppleTalk az Apple Computer által a Macintosh számítógépeihez kifejlesztett hálózati protokollok szabadalmaztatott csomagja. Az AppleTalk számos olyan funkciót tartalmaz, amelyek lehetővé teszik a helyi hálózatok létrehozását előzetes beállítás vagy bármilyen központi útválasztó vagy szerver szükségessége nélkül. A csatlakoztatott AppleTalkkal felszerelt rendszerek automatikusan címeket rendelnek hozzá, frissítik az elosztott névteret, és konfigurálják a szükséges hálózatok közötti útvonalakat. Az AppleTalk 1985-ben jelent meg, és az Apple eszközök által használt elsődleges protokoll volt az 1980-as és 1990-es években. Az AppleTalk támogatás a legtöbb hálózati nyomtatóban (különösen a lézernyomtatókban), néhány fájlszerverben és számos útválasztóban is elérhető volt. A TCP/IP térnyerése az 1990-es években az AppleTalk visszaszorulásához vezetett, a Mac OS X v10.6 2009-es már nem támogatta a protokollt. Az AppleTalk fejlettebb automatikus konfigurálási funkciói azóta a Bonjourban is megjelentek, míg az Universal Plug and Play hasonló igényeket szolgál ki.
  19. ↑ Electronic Design, 1985 február, 33. évfolyam, 3. szám, 38. oldal
  20. ↑ a b CardBus. A Personal Computer Memory Card International Association (PCMCIA) 1990-ben vezette be a 16 bites ISA-alapú PCMCIA kártyát, de 1995 márciusában átnevezte PC Card-ra, hogy elkerülje a szervezet nevével való összetéveszthetőséget. A PC Card egy párhuzamos periféria interfész laptopokhoz és PDA-khoz. A CardBus eredeti PC Card 32 bites változataként került bemutatásra, a PCI specifikáció alapján. A 32 bites helyen használható volt a 16 bites kártya. Bár eredetileg a számítógépes tároláshoz használt memóriabővítő kártyák szabványaként tervezték, a notebook-perifériák használható általános szabványának megléte sokféle eszköz kifejlesztéséhez vezetett, beleértve a hálózati kártyákat, modemeket és merevlemezeket. A PC-Card portot 2003 óta az ExpressCard interfész váltotta fel, amelyet eredetileg szintén a PCMCIA fejlesztett ki. A szervezet 2009-ben feloszlott, vagyonát beolvadt az USB Implementers Forumba.
  21. ↑ Type II. A II-es és magasabb típusú PC Card eszközök két sor 34-es foglalatot használnak, és 16 vagy 32 bites interfésszel rendelkeznek. öt milliméter vastagok. A Type-II kártyák bevezették az I/O támogatást, lehetővé téve az eszközök számára, hogy egy sor perifériát csatoljanak, vagy csatlakozókat/nyílásokat biztosítsanak olyan interfészekhez, amelyekhez a gazdaszámítógép nem rendelkezik beépített támogatással. Vékonyságuk miatt a legtöbb II-es típusú interfészkártyán miniatűr interfészcsatlakozók találhatók, amelyek egy dongle-hez, egy rövid kábelhez csatlakoznak, amely a kártya miniatűr csatlakozójából egy külső, teljes méretű csatlakozóhoz kapcsolódik. A 90-es évek közepén megjelentek a PC Card Type II merevlemez-meghajtókártyák.
  22. ↑ Type III. A Type-III PC Card eszközök 16 bitesek vagy 32 bitesek. Ezek a kártyák 10,5 milliméter vastagok, lehetővé téve olyan eszközök befogadását, amelyek összetevői nem illeszkednek az I. vagy II. típusú magassághoz. Ilyenek például a merevlemez-meghajtó kártyák és a teljes méretű csatlakozókkal rendelkező interfészkártyák.
  23. ↑ A Velocity Engine egyszeres pontosságú lebegőpontos– és egészszám SIMD (Single Instruction, Multiple Data = egy utasítás, több adat) utasításkészlet, amelyet az Apple, az IBM és a Freescale Semiconductor (korábban a Motorola Semiconductor Products Sector) tervezett és tulajdonolt. Ezért a rendszert az Apple Velocity Engine, az IBM és a P. pedig VMX (Vector Multimedia Extension) névvel használja.
  24. ↑ A Zip meghajtó cserélhető hajlékonylemezes tárolórendszer, amelyet az Iomega cég 1994 végén mutatott be. A megjelenés idején a meghajtóba helyezhető Zip lemez kapacitása 100 MB volt, ami később megnőtt 250 MB-ra, és végül 750 MB volt. Az 1990-es évek végére ez a formátum lett a legnépszerűbb a szuper-floppy termékek között. Azonban soha nem volt elég népszerű ahhoz, hogy leváltsa a szabványos 3,5 hüvelykes hajlékonylemezt. A 2000-es évek elején a Zip meghajtókat kiszorították a CD-RW és az USB flash meghajtók. A Zip márka később a Zip-650 vagy Zip-CD néven ismert belső és külső CD-írókat fedte le, az eltérő technológia ellenére.
  25. ↑ John Sculley III (1939. április 6. –) amerikai üzletember, vállalkozó és high-tech startupok befektetője. Sculley a PepsiCo alelnöke (1970–1977) és elnöke (1977–1983), mígnem 1983. április 8-án az Apple Inc. vezérigazgatója lett, ezt a pozíciót egészen 1993-as távozásáig töltötte be. Sculley-t Jobs csábította át az Apple-höz egy azóta legendássá vált kérdéssel:
    „ Egész hátralévő életedben cukros vizet akarsz árulni, vagy inkább megváltoztatod a világot? ”
    – Steve Jobs
  26. ↑ Sculley 62. oldal
  27. ↑ West of Eden 77. oldal
  28. ↑ Jean-Louis Gassée (1944. március, Párizs –) üzletember. Leginkább az Apple Computer korábbi ügyvezetőjeként ismert, a tisztséget 1981 és 1990 között töltötte be. Később megalapította a Be Inc.-t, amely a BeOS számítógépes operációs rendszert fejlesztette ki. Miután elhagyta a Be-t, 2004 novemberében a PalmSource (ma: Access Systems Americas) elnöke lett.
  29. ↑ Gilbert Frank Amelio (New York, 1943. március 1. – , ) 1968-ban csatlakozott a Bell Labshoz kutatóként, 1970-ben tagja volt az első működő töltéscsatolt eszközt bemutató csapatnak, 1971-ben a Fairchild Semiconductorhoz szerződött. A Rockwell International félvezető részlegének, majd a kommunikációs rendszerekkel foglalkozó részlegének elnökévé dolgozott, 1991 februárjában lett a National Semiconductor elnök-vezérigazgatója. 1994-től volt az Apple igazgatótanács tagja, 1996. február 2-án lett az Apple vezérigazgatója, Michael Spindler utódjaként, fizetése 990 000 dollár volt, plusz prémiumok. Amelio idejében a cég számos kihívással küzdött, mint a készpénz- és likviditáshiány, az alacsony minőségű termékek, az életképes operációs rendszer-stratégia hiánya, fegyelmezetlen vállalati kultúra, valamint a túl sok és túl sok irányba tett erőfeszítés. E problémák megoldása érdekében Amelio csökkentette költségeket, elbocsátotta az Apple dolgozóinak egyharmadát, leállította a Copland operációs rendszer projektet, és felügyelte a Mac OS 8 fejlesztését. A Copland leváltása és a következő generációs operációs rendszer iránti igény kielégítése érdekében 1996 novemberében Amelio tárgyalásokat kezdett a Steve Jobs féle NeXT vállalkozással, majd 1997. február 4-én 400 millió dollárért megvásárolta a céget. Amelio hivatali ideje alatt az Apple részvényei tovább zuhantak, és 12 éves mélypontra kerültek 1997 második negyedévében. 1997. július negyedikén, egy hétvége alatt Jobs rávette az igazgatótanácsot Amelio elbocsátására.
    Az Apple olyan hajó, amelynek alján számos lyuk van, dől befelé a víz, és az én feladatom az, hogy a hajót a megfelelő irányba tartsam. – mondta munkájáról Gil Amelio.
  30. ↑ Joseph A. Graziano (1943? –) pénzügyi vezető, 1981 és 1985 között, valamint 1989 és 1995 között az Apple Computer pénzügyi igazgatója (CFO), 1993 és 1995 között az igazgatótanács tagja. Az okleveles könyvelő Graziano 1981 októberében pénzügyi igazgatóként csatlakozott az Apple-höz. 1985 májusában kilépett, két évvel később a Sun Microsystems pénzügyi igazgatója lett. Graziano 1989 júniusában tért vissza az Apple Computerhez ügyvezető alelnökként és pénzügyi igazgatóként, 1993 júniusában csatlakozott az Apple igazgatótanácsához. Az 1995 őszi csökkenő profitok közepette Graziano az Austinban tartott igazgatói ülésén tájékoztatta az igazgatóságot, hogy az Apple pénzügyi nehézségekkel küzd, és azt javasolta, hogy a vállalat egyesüljön egy másik vállalattal, például az IBM-mel vagy az Oracle-lel a túlélés érdekében. Michael Spindler vezérigazgató és az igazgatóság nem értett egyet ezzel az értékeléssel. Graziano 1995. október 5-én távozott az igazgatótanácsból, és 1995. decemberi hatállyal lemondott pénzügyi igazgatói posztjáról. 1995 augusztusában Graziano a Pixar igazgatója lett, 1996 februárjában a cupertinói Packeteer igazgatója lett. Joseph A. Graziano (angol nyelven). Apple Wiki. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  31. ↑ Michael H. Spindler (1942. december 22. – 2016. szeptember 5.) német-amerikai üzletember. 1993 és 1996 között az Apple Computer elnök-vezérigazgatója volt. Spindler Berlinben született, és 1964-ben szerzett mérnöki diplomát a Kölni Műszaki Egyetemen. A DEC és az Intel európai leányvállalatainál dolgozott, mielőtt 1980 szeptemberében csatlakozott az Apple európai értékesítési irodájához. 1983-ban a marketing ügyvezető alelnöke lett, és olyan stratégiát alakított ki, amely lehetővé teszi az Apple nemzetközi leányvállalatai számára, hogy nagy függetlenséggel működjenek, speciális termékeket adjanak ki, és saját reklámkampányokat készítsenek. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a vállalat jelentős piaci részesedést szerezzen Ázsiában és Európában. 1990. január 29-én az Apple vezérigazgatója, John Sculley kinevezte Spindlert a vállalat operatív igazgatójának. Munkabírása miatt a „Dízel“ becenevet kapta. 1991-ben Spindler az Apple igazgatótanácsának tagja lett. 1993. június 18-án az igazgatóság menesztette John Sculley-t, és Spindlert választotta a cég új vezérigazgatójának. Azonnal átszervezte a vállalatot. Elnökségének sikere a Macintosh átállását az új PowerPC architektúrára, hibái közé sorolják a Newton zsebész és a Pippin konzol sikertelenségét, a Copland projekt bukását és a rendkívül vitatott Macintosh klónozás engedélyezését. A vezérigazgatói poszton Gil Amelio váltotta fel egy rendkívüli igazgatósági ülésen 1996. január 31-én. Michael Spindler (angol nyelven). Apple Wiki. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  32. ↑ Armas Clifford „Mike“ Markkula Jr. (1942. február 11. –) amerikai mérnök és üzletember, az Apple Computer angyalbefektetője volt. Markkula a Dél-Kaliforniai Egyetemen szerzett villamosmérnöki mesterfokozatot. Markkula az Intelnél dolgozott, de már nyugdíjas volt, amikor 1977 januárjában 250 000 dollárt fektetett be az Apple-be, hogy segítse az Apple II számítógép finanszírozását. Cserébe 1/3-os részesedést kapott az új cégben. Steve Jobs és Steve Wozniak után a harmadik hivatalos alkalmazottként Markkula irányította a növekvő vállalatot és kidolgozta annak üzleti tervét. 1977 januárja és 1981 márciusa között ő volt az Apple igazgatótanácsának első elnöke, utána Michael Scottot követte a vezérigazgatói poszton. Markkula 1993 októberében, John Sculley menesztését követően ismét az elnöki posztot töltötte be. Markulla 1996 februárjában lett alelnök, amikor Gil Amelio vette át az elnöki és vezérigazgatói szerepet. Miután Ameliot elbocsátották, és Steve Jobs 1997-ben visszatért az igazgatóságba, Markulla 20 év Apple-nél eltöltött után ismét nyugdíjba vonult. Mike Markkula (angol nyelven). Apple Wiki. (Hozzáférés: 2023. október 22.)
  33. ↑ Philip W. Schiller (Natick, 1960. június 8. – , ) az Apple munkatársa. Az Apple termékbemutatóinak kiemelkedő alakja, a cég vezetői csapatának tagja, mióta Steve Jobs 1997-ben visszatért az Apple-hez. Az Apple-nél Schiller az iMac, MacBook, MacBook Pro, iPod, macOS és az azt követő termékek kialakításán és marketingjén dolgozott. Schiller nevéhez fűződik az eredeti iPod kattintókerék-kezelőfelületének ötlete. Schiller gyakran játszott támogató szerepet Steve Jobs előadásaiban, rendszerint olyan új termékeket mutatott be, mint az iPhone vagy az iPad. Amíg Jobs egészségügyi szabadságon volt, Schiller számos előadást tartott. 2020. augusztusában, tizenkettedikként Apple Fellow-nak neveztek ki, ami a vállalat egyik legmagasabb beosztású pozíciója.
  34. ↑ A HyperCard szoftveralkalmazás és fejlesztőkészlet Apple Macintosh és Apple IIGS számítógépekhez. A világhálót megelőző első sikeres hipermédiás rendszerek közé tartozott. A HyperCard egy sima fájl adatbázist kombinál egy grafikus, rugalmas, felhasználó által módosítható felülettel. A HyperCard programozási nyelve, a HyperTalk az adatok és a felhasználói felület kezelését biztosította. Az egyszerű űrlap elrendezésű adatbázis, rugalmas grafikai támogatás és egyszerű programozás a HyperCardot könnyen használhatóvá tette különféle feladatok megoldására, mint például alkalmazások és adatbázisok gyors alkalmazásfejlesztéséhez, adatbázisigény nélküli interaktív alkalmazásokhoz, parancs- és vezérlőrendszerekhez. A HyperCard 1987-ben jelent meg, 49,95 dollárba került, de később összes eladott Macintoshhoz ingyen mellékelték. Amikor 1998-ban Steve Jobs visszatért az Apple-höz, megkapta az utolsó frissítését, értékesítése 2004 márciusában szűnt meg.
  35. ↑ Az Apple Computer számára Rupert Lissner írta meg a ClarisWorks integrált irodai programcsomagot, amely szövegszerkesztőt, adatbázis-kezelőt és táblázatkezelőt tartalmazott. Az első változat 1984-ben jelent meg, Apple II-ön futott. platformra, és 1984-ben dobták piacra, majd később Macintosh platformra dolgozták át. Az Apple leányvállalata, a Claris cég, létrehozta a ClarisWorks utódját az Apple IIGS gépre (1988), a Macintosh (1991) és a Windows (1993) operációs rendszerhez. 1998-ban az Apple magába szívta a Claris céget, és a ClarisWorks-t átnevezte AppleWorks-re. Az irodai csomag az összes Apple árusította Macintosh-ra rákerült, a szerverekre nem. 2007. augusztus 15-én az Apple bejelentette, hogy az AppleWorks elérte az élettartam végét, továbbiakban nem értékesítik. A szoftver nem futott az Intel processzoros új Apple gépeken. Az Apple új irodai szoftvercsomagot indított, amely a Pages szöveg- és kis-kiadvány készítőből, a Numbers táblázatkezelőből és a Keynote prezentációs alkalmazásból áll. Ez a három szoftver elérhető az Apple számítógépein, telefonjain és tabletjein is.
  36. ↑ A Quicken személyes pénzügy-kezelő alkalmazás, amelyet eredetileg az Intuit Inc. fejlesztett ki és forgalmazott, jelenleg az Aquiline Capital Partners a tulajdonos. A Quicken Windows és Macintosh rendszereken fut, bár az adatok nem kompatibilisek a két verzió között. Az első verzió Apple II-n futott. A Quicken csak csak angol nyelven érhető el, Kanadában és az Egyesült Államokban vásárolható meg és használható.
  37. ↑ Az Xgrid szabadalmaztatott grid számítási program és protokoll, amelyet az Apple Advanced Computation Group alosztálya fejlesztett ki 2004-ben. A grid számítástechnika a széles körben elosztott számítógépes erőforrások felhasználása egy közös cél elérése érdekében. A számítási rács egy elosztott rendszer, nem interaktív munkaterhelésekkel, amelyek sok fájlt tartalmaznak. A grid számítástechnika abban különbözik a hagyományos nagy teljesítményű számítástechnikai rendszerektől – például a számítógépfürttől, hogy a grid mindegyik csomópontja – adott számítógép – más és más feladat/alkalmazás végrehajtását végzi. A grid számítógépek általában heterogénebbek és földrajzilag szétszórtabbak (tehát fizikailag nem feltétlenül kapcsolódnak egymáshoz), mint a fürt számítógépek. Xgrid-Technology/ Apple Previews Xgrid Technology (angol nyelven). apple.com, 2004. január 6. (Hozzáférés: 2024. május 31.)
  38. ↑ A Harman Kardon (nem hivatalosan: harman/kardon) az amerikai székhelyű Harman International Industries részlege, amely a Samsung Electronics független leányvállalata. A Harman Kardont eredetileg a New York állambeli Westburyben alapították 1953-ban Sidney Harman és Bernard Kardon üzleti partnerei.
  39. ↑ A Power Computing Corporation volt az egyik első vállalat, amelynek az Apple Inc. engedélyezte Macintosh-kompatibilis számítógépek – Mac klónok – létrehozását. A Power Computing Olivetti és Stephen “Steve” Kahng pénzügyi támogatásával indult. Az első Mac-kompatibilis (klón) PC-t 1995 májusában szállították. A Power Computing közvetlen, rendelésre építhető értékesítési modellt követett. Egy év alatt a Power Computing 100 000 gépet szállított ki, az első évben 250 000 000 dollár bevételre tett szert. A Power Computing volt az első cég, amely 1 000 000 dollár értékű terméket adott el az interneten. A Power Computing 1997-ig frissített modelleket adott ki, bevétele elérte az évi 400 millió dollárt. A Mac klónozási üzletágat leállították, miután Steve Jobs 1997 júliusában visszatért az Apple ideiglenes vezérigazgatójaként. Szeptemberben az Apple megvásárolta a Power Computing alapvető eszközeit 100 millió dollárért, az Apple részvényeivel fizetett, és felmondta a Mac klónozási üzletágat.
  40. ↑ A DayStar Digital, Inc.-t 1983-ban Andrew Lewis alapította elektronikus szerelvények és áramköri lapok alvállalkozási szerződésében történő gyártására. 1986-ban a cég első termékeként memóriabővítéseket adott ki az Apple Macintosh számítógépekhez, majd 1987-ben a DayStar kizárólag Mac-hez kezdett processzorfrissítéseket forgalmazni, elsőként az Macintosh II számítógéphez. A vállalat 1995-ig kizárólag erre a piacra összpontosított. A Macintosh számítógépek teljes skálájához kínált gyorsítókártyát Motorola 68030, Motorola 68040 és PowerPC 601 processzorokat használva. Ezeket a frissítéseket közvetlenül a különböző Macintosh gépek Processor Direct Slotjába (PDS) voltak beilleszthetők. A DayStar a Macintosh számítógépes rendszerek vezető "sebességboltjaként" vált ismertté, gyakorlatilag minden termékkiválóságért odaítélt szaklap–szerkesztői díjat megnyert. A vállalat számos vállalattal, köztük az Apple-lel, az IBM-mel és az Adobe-val is egyedülálló stratégiai kapcsolatot alakított ki. 1995-ben a DayStar egyike volt azoknak vállalatnak, amely az Apple-től engedélyt kapott a Macintosh számítógép „klónozására”.
  41. ↑ A Griffin Technology 1992-ben kezdett műszaki megoldásokat tervezni és gyártani. Azóta a személyi számítógépekhez és a digitális médiához szükséges kiegészítők egyik legnagyobb szállítójává nőtte ki magát. A 2020-as években a Griffin hasznos és szórakoztató megoldásokat tervez, gyárt és szállít a digitális szórakoztatáshoz és a személyi számítástechnikához Amerikában, Európában és Ázsiában, a nagy kereskedőkön és az interneten keresztül.
  42. ↑ A Macally 1993 óta működik az Egyesült Államokban, egy idő óta Európában és Ázsiában. Apple perifériákat tervezünk, gyártunk és forgalmazunk. A termékek beviteli eszközök, a csatlakozó eszközök, a tárolóeszközök és iPad és iPhone tartozékok.

Apple-hardverek 1998 előtt}} Portál|Informatika|i }}

Kategória:Macintosh BEÍENI számítógépek]]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Szerkesztő:Fega/próbalap/Apple&oldid=27173160”