Szerkesztő:Rmilan907/próbalap

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A Hamilton-operátor a kvantummechanikában a rendszer kanonikus változókkal (koordinátákkal és hozzájuk konjugált impulzusokkal) kifejezett energiájának az operátora.

A klasszikus mechanikai Hamilton-függvényből egyszerűbb esetekben a helyettesítéssel ("operátorosítás") kapjuk. Koordinátareprezentációban és . Ahogy a klasszikus mechanikában, a Hamilton-operátor a kvantummechanikában is mozgási és potenciális energia összegeként írható fel: .

Példák[szerkesztés]

Ebben a szakaszban a tömeget fogja jelölni, pedig a redukált Planck-állandót.

Szabad részecskék[szerkesztés]

Egy szabad részecske Hamilton-operátora egy dimenzióban:

,

magasabb dimenziókban pedig a Laplace-operátorral a következőképpen általánosítható:

.

Amennyiben több szabad ( tömegű) részecske alkot egy rendszert, melyek nincsenek egymással kölcsönhatásban, a rendszer Hamilton-operátora az egyes részecskék Hamilton-operátorainak összege:

.

Harmonikus oszcillátor[szerkesztés]

Harmonikus rezgőmozgás esetén a Hamilton-operátor a következő potenciális energiával bővül:

,

ahol a körfrekvenciát, pedig a rugóállandót jelöli. Három dimenzióban a kvantizálást követően a Hamilton-operátor a következő alakot veszi fel:

.

Az operátor linearitása miatt látható, hogy a harmonikus oszcillátor háromdimenziós problémáját egydimenziós problémákra lehet szétválasztani.

Egy dimenzióban a keltő- és eltüntető operátorokat definiálva:

,

a Hamilton-operátor a következő alakra hozható:

,

ahol az úgy nevezett részecskeszám operátor.

Források[szerkesztés]

  • L.D. Landau, E.M. Lifsic. Elméleti fizika III. – Kvantummechanika, Harmadik kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest. ISBN 963 17 3259 2 [1978] 
  • J.J. Sakurai, J. Napolitano. Modern Quantum Mechanics, 2. kiadás, Addison-Wesley. ISBN 978-0-8053-8291-4 [2011]