U206 Vinnicja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vinnicja
Hajótípuskorvett
Üzemeltető Ukrán Haditengerészet
Hajóosztály1124P (Grisha–II)
Pályafutása
ÉpítőGorkij Hajógyár (Zelenodolszk)
Építés kezdete1975. december 23.
Vízre bocsátás1976. szeptember 12.
Szolgálatba állítás1976. december 24.
Szolgálat vége2021. január 29.
Honi kikötőOdessza
Sorsamúzeumhajó (terv)
Általános jellemzők
Vízkiszorítás830 t (normál)
990 t (teljes terhelésnél)
Hossz71,2 m
Szélesség10,1 m
Merülés3,8 m (maximális)
Hajtómű3 hajócsavar, 2 db M–507A dízelmotor, 1 db M–8M kisegítő gázturbina (gyors menethez), DG–500, DG–300 és DG–200 segéd-dízelgenerátorok
Üzemanyaggázolaj
Sebesség35 csomó
Hatótávolság2500 tengeri mérföld (14 csomónál)
Fegyverzet2 db 57 mm-es kétcsövű AK–725 tüzérségi rendszer, 1 db Osza–M légvédelmirakéta-indító (kétcsövű), 2 db kétcsövű 533 mm-es torpedóindító, 2 db 12 csövű RBU–6000 vízibombavető

Legénység79 fő (ebből 9 tiszt)
A Wikimédia Commons tartalmaz Vinnicja témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Az U206 Vinnicja (ukránul: Вінниця) az Ukrán Haditengerészet 1124P tervszámú (NATO-kódja: Grisha–II) korvettje. Honi kikötője 2014 áprilisától Odessza volt. 2021. január 29-én kivonták a szolgálatból.

Története[szerkesztés]

Az 1124-es tervszámú tengeralattjáró-elhárító hajónak a szovjet határőrség részére épített, 1124P típusú tengeri őrhajó változata. Építését 1975. december 23-án kezdték a zelenodolszki Gorkij Hajógyárban. 1976. szeptember 12-én bocsátották vízre. A hajót ezután belső folyami hajózási útvonalon (Volga, Volga–Don csatorna, Don) az Azovi-tengerre, majd onnan Szevasztopolba vontatták. A hajó végső befejezésére a szevasztopoli Perszej hajógyárban került sor. Az építés befejezése után a Balaklava tavon végeztek vele próbautakat. A sikeres próbautak után a hajót a KGB Határőr Csapatainál állították szolgálatba a Fekete-tengeren Dnyepr néven. A hajót a balaklavai 5. őrhajó-dandárba osztották be. Szolgálati ideje alatt főként a Krím-félsziget körüli parti vízeken működött, feladata a tengeri határok védelme, a kereskedelmi útvonalak és a halászati tevékenység ellenőrzése volt.

A Szovjetunió felbomlása után a hajó Ukrajnához, az Ukrán Állami Határőr Szolgálathoz került, ahol Vinnicja néven U206 hadrendi jelzéssel tengeri őrhajóként használták tovább. 1995-ben kormánydöntés alapján a határőrség 1124P típusú hajóit, így a Vinnicját, valamint az U205 Izmajilt átadta az Ukrán Haditengerészetnek. 2007-ben egy viharban megsérült, azóta használaton kívül állt Novoozernében, a Donuzlav-tavon. 2013-ban felmerült a selejtezése, de akkor erre nem került sor.

2014. március 22-én a Krím orosz megszállása során a Donuzlav-tavon állomásozó hajó orosz ellenőrzés alá került. Oroszország 2014. április 19-én visszaadta Ukrajnának és április 20-án érkezett meg új állomáshelyére, Odesszába.[1]

2017 szeptemberében Odesszában szárazdokkba került műszaki felülvizsgálat céljából, ami alapján az Ukrán Haditengerészet parancsnoksága megvizsgálja, hogy gazdaságos-e a felújátsa és a modernizálása.[2] A hajón azonban nem kezdődtel el a munkálatok, 2018 augusztusában a hajót elvontatták a dokkból és átsorolták kiképzőhajónak. 2021. január 29-én a hajót kivonták a szolgálatból és selejtezék.[3] A tervek szerint később múzeumhajóként hasznosítják.[4]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Szim ukrajinszkij korabliv vijsli z rozblokovanoji buhti Donuzlav do portu Odesza, UNIAN, 2014. április 19., ukránul
  2. Archivált másolat. [2017. december 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. december 16.)
  3. ВМС спише корабель «Вінниця» та два рейдових катери | MIL.IN.UA (orosz nyelven). Український мілітарний портал. (Hozzáférés: 2021. március 19.)
  4. З навчального корвета «Вінниця» зроблять корабель-музей – Міноборони (ukrán nyelven). Слово і Діло. (Hozzáférés: 2021. március 19.)

Források[szerkesztés]