Zakros
| Zakros | |
 | |
| Ország |  Görögország |
| Elhelyezkedése | |
 Zakros
Pozíció Görögország térképén
| |
 é. sz. 35° 05′ 53″, k. h. 26° 15′ 41″Koordináták: é. sz. 35° 05′ 53″, k. h. 26° 15′ 41″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Zakros témájú médiaállományokat. | |
Zakros (görögül: Ζάκρος, lineáris B írás: 𐀼𐀒𐀫 zakoro[1]) minószi település és régészeti lelőhely Kréta keleti partvidékén. Az itt épült palotakomplexumot az öt minószi palota egyikeként tartják számon. A helyet védett kikötője és stratégiai elhelyezkedése a kelet felé irányuló kereskedelem fontos csomópontjává tette.
Fekvése[szerkesztés]
Epano Zakros 38 km-re fekszik Sitia városától. Az út áthalad Palekastrón, ahol dél felé megkettőződik. A mai Zakros egy viszonylag nagy falu, amely a következő kisebb falvakat foglalja magában: Kato Zakros, Adravasti, Azokeramos, Kellaria, Klisidi és a kis falvak: Ayios Georgios, Sfaka, Kanava és Skalia. Az aszfaltút Kato Zakrosnál ér véget.
Földrajza[szerkesztés]
Zakrost néha Epano Zakrosra (Felső-Zakros), a domboldalon magasabban fekvő részre és Kato Zakrosra (Alsó-Zakros), a tengerhez közeli részre osztják. A "Halottak szurdoka" néven ismert szurdok az ókori hely felső és alsó részén is áthalad, nevét a szurdok falai mentén található barlangokban talált számos temetkezésről kapta.
Története[szerkesztés]
A várost a Zakrosz-palota uralta, amely eredetileg i. e. 1900 körül épült, i. e. 1600 körül építették újjá, i. e. 1450 körül elpusztult a minószi civilizáció többi jelentős központjával együtt. A palota kiterjedt romjai megmaradtak, és népszerű turisztikai célpontot jelentenek.
Régészet[szerkesztés]
Zakrost először D. G. Hogarth, az athéni Brit Régészeti Iskola munkatársa tárta fel, és 12 házat tártak fel, mielőtt a területet feladták. 1961-ben Nikolaos Platon régész folytatta az ásatásokat, és felfedezte a Zakro-palotát. Ez a lelőhely számos lineáris A írást tartalmazó agyagtáblát hozott felszínre.[2]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Richard Vallance Janke, The Rôle of Supersyllabograms in Mycenaean Linear B, Előadás, Pultusk Academy of Humanities, Lengyelország, 2015. június 30. - július 2., 4. o.
- ↑ Jan G. P. Best és Fred Woudhuizen, Lost Languages from the Mediterranean, 1989, Brill Archive ISBN 90-04-08934-9
További információk[szerkesztés]
- Nikolaos Platon (1971). Zakros: The Discovery of a Lost Palace of Ancient Crete. Scribner. ISBN 0684311038.
- John G. Younger/Paul Rehak: The Material Culture of Neopalatial Crete. In: The Cambridge Companion to the Aegean Bronze Age, hg. v. Cynthia W. Shelmerdine, Cambridge 2008, 140–164. o.
